Auschwitz, más néven Auschwitz-Birkenau, 1940-ben nyílt meg, és a legnagyobb volt a náci koncentrációs és haláltáborok között. A Dél-Lengyelországban található Auschwitzban kezdetben politikai foglyokat tartottak fogva, később azonban haláltáborrá fejlődött, ahol zsidó embereket és a náci állam egyéb vélt ellenségeit irtották ki, gyakran gázkamrákban vagy rabszolgamunka által.

Hitler eltökélt szándéka volt, hogy megszabadítja a náci „Übermensch" Németországot a zsidóktól, de meg akart szabadulni a művészektől, pedagógusoktól, romáktól, kommunistáktól, homoszexuális, értelmi és testi fogyatékos emberektől is. Ennek érdekében jött létre a „végső megoldás", mely a zsidók teljes kiirtására irányult. Koncentrációs táborok már azelőtt is léteztek, 1933 óta politikai foglyokat, aktivistákat és a náci állam vélt ellenségeit tartottak fogva. 1940 tavaszán megnyílt Auschwitz, az egyik legnagyobb és talán leghírhedtebb náci haláltábor Dél-Lengyelországban, Krakkó közelében. Ideális helyszín volt, mivel közel volt az összes, német megszállás alatt álló országhoz, másrészt a vasútvonalak közvetlen közelében helyezkedett el, így egyszerűen lehetett a foglyokat a náci táborok hálózatába szállítani.

A táborba érkezéskor a foglyokat náci orvosok vizsgálták meg. A munkára alkalmatlannak tartott embereket, beleértve a kisgyermekeket, az időseket, a terhes nőket és a betegeket azonnal zuhanyozni küldték. A fürdőházak azonban álcázott gázkamrák voltak, ahol Zyklon-B mérgező gázzal irtották ki tömegesen a rabokat. A munkára alkalmatlannak minősített személyeket hivatalosan soha nem regisztrálták auschwitzi fogvatartottként, emiatt máig lehetetlen kiszámítani a táborban életüket vesztett emberek számát.

1940 tavaszán megnyílt Auschwitz, az egyik legnagyobb és talán leghírhedtebb náci haláltábor Dél-LengyelországbanForrás: APA-PictureDesk via AFP/Votava

Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei" („A munka szabaddá tesz") cinikus felirat díszelgett, bár ez messze állt a valóságtól. A munkavégzésre alkalmasnak ítélt személyeket rabszolgamunkára fogták. A munkanap nyáron 4:30-kor, télen 5:30-kor kezdődött, 1942. március végétől a minimális munkanap 11 órás volt; ezt az időt nyáron meghosszabbították, télen pedig lerövidítették. Az esti étkezés után, ami általában egy leves és egy szelet kenyér volt, a raboknak volt egy kis szabadidejük: ekkor meglátogathatták más tömbökben lévő ismerőseiket és leveleket is kaphattak. Vasárnap és ünnepnapokon nem kellett dolgozniuk: ezeket a napokat leginkább az alvóhelyük rendbetételével, a ruháik javításával vagy mosásával, borotválkozással és hajvágással töltötték.

A foglyok széteső tetővel fedett barakkokban, apró priccseken, közvetlenül egymás mellett, gyakran takarók nélkül aludtak. Az ételadagok nagyon kicsik voltak, ez tömeges éhezést okozott, az éhség és a betegségek pedig sok foglyot élő csontvázakká változtattak. A tábori kórházak alig kínáltak orvosi kezelést, ehelyett a beteg foglyokat rendszerint kivégezték, vagy más táborokba deportálták őket, hogy ott haljanak meg. Amúgy is gyakori volt a foglyok kínzása, verése és különböző bántalmazása. A szadista fegyőrök, köztük nők is élvezettel kínozták a gyenge és rettegésben élő embereket.

Az ételadagok nagyon kicsik voltak, ami tömeges éhezést okozott, az éhség és a betegségek pedig sok foglyot élő csontvázakká változtattakForrás: APA-PictureDesk via AFP/Votava

Néhány auschwitzi foglyot embertelen orvosi kísérletnek vetettek alá. Ennek a barbár kutatásnak a vezetője Josef Mengele német orvos volt, aki 1943-ban kezdett dolgozni Auschwitzban. Mengele, akit „a halál angyalának" neveztek el, számos kísérletet végzett a foglyokkal, leginkább ikrekkel. Például a szem színének tanulmányozása érdekében szérumot fecskendezett be tucatnyi gyermek szemgolyójába, ami elviselhetetlen fájdalmat okozott nekik. Egy másik kísérletben kloroformot fecskendezett az ikerpár szívébe, hogy megállapítsa, mindkét testvér egyszerre és azonos módon fog -e meghalni.

1945 januárjában, amikor a szovjet hadsereg belépett Krakkóba, a németek elrendelték Auschwitz kiürítését. Az auschwitzi parancsnokok elkezdték megsemmisíteni az ott történt borzalom tárgyi bizonyítékait: az épületeket lebontották, felrobbantották vagy felgyújtották, a nyilvántartásokat megsemmisítették. Nagyjából 60 000 foglyot evakuáltak, és az utolsó halálmenetre küldték őket  Németországba. Amikor a szovjet hadsereg január 27 -én belépett Auschwitzba, megközelítőleg 7600 beteg vagy csontig soványodott foglyot találtak, temetetlen halottak százait, több százezer ruhadarabot, cipőt és hét tonna emberi hajat. Egyes becslések szerint 1,1-1,5 millió ember, többségük zsidó halt meg az auschwitzi haláltáborban működésének évei alatt.