Budapest, avagy a kultúra és a kávé városa

irodalom magazin kávéház
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A háttérben halk zene szól. Szinte vágni lehet a cigarettafüstöt. Az egyik sarokban egy néhány emberből álló csoport hangosan, már kicsit spiccesen értekezik valamiről - talán egy új novellát kritizálnak.

A 19. század vége és a 20. század eleje a kávéházak korszaka volt Magyarországon. A századforduló idejére már majdnem 250 kávéház és több mint 400 kávémérés működött Budapesten, ezért lassan ráragadt a "kávéváros" név. A kávéház ebben az időszakban a kultúra és a szórakozás helye volt. Mindenféle ember megfordult ezeken a helyeken, mégis, az írók, irodalmárok, művészek szinte kisajátítottak maguknak néhányat ezek közül.

Egy-egy kávéháznak viszonylag gyorsan kialakult a törzsközönsége. Kezdő, még felfedezetlen írók jártak ide az érvényesülés reményében, a "nagyoknak" pedig már saját asztaluk is volt. Ebben az időben lényegében a kávéházak voltak minden tudás forrásai. Minden kávéházban megtalálhatók voltak a legfrissebb belföldi és külföldi lapok (vagy legalább egy jó részük). Ezen kívül a ma is ismert, klasszikus kávéházi kínálattal lehetett találkozni: kávé, tea, kakaó, üdítő, és természetesen alkohol minden mennyiségben.

Az 1910-es évekig nők nem járhattak kávéházakba, ez csak ezután kezdett megváltozni. Először hölgytermeket alakítottak ki, később már a nők és a férfiak egy helyiségben is tartózkodhattak, de eleinte csak feleségként. Női felszolgálók nagyjából 1907-től jelentek meg először.

Az első világháború elején nagyot nőtt a kávéházak forgalma, az emberek itt gyűltek össze, és várták a legújabb híreket a háborúval kapcsolatban. A második világháború viszont kedvezőtlenül hatott ezekre a létesítményekre, rengeteg kávéházat szétlőttek, de sokan csődbe is mentek.

Nézzünk meg néhány ikonikus, régi irodalmi kávéházat, melyek közül van, amit később visszaállítottak eredeti formájában és még ma is látogatható, de sajnos van olyan is, ami azóta végleg megszűnt:

Kávéforrás

Az Erzsébet híd budai hídfőjénél működött a Kávéforrás. A Kammer család tulajdonában álló kávéházban többek között sűrűn megfordult itt Mikszáth Kálnám, Toldy István, Ambrus Zoltán és Gyulai Pál is. Sőt, az 1840-es években még Andersen is járt itt. Itt született meg például a Borsszem Jankó című ellenzéki vicclap, de több, az akkori Népszínháznak készülő darab is itt készült.

Rákosi Jenő még A legnagyobb bolond című regényébe is belefűzte a kávéházat megbecsülése jeléül. A helyhez leghűségesebb írókat a Kammer család minden karácsonykor megvendégelte. Az 1874-ben megszűnt kávézó épülete jelenleg a Magyar Posta tulajdonában áll.

Az Erzsébet híd budai hídfőjénél működött a Kávéforrás Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Kammon

Egy másik népszerű kávéház a Kammon volt ebben az időben. A Landerer ház földszintjén helyezkedett el. A forradalom idején nyomda működött az épületben, amit Landerer Lajos vezetett. Itt nyomtatták ki a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát is, továbbá a Kossuth által szerkesztett Pesti Hírlap szerkesztősége is ebben az épületben volt.

A kávéházat többek között Vajda János, Reviczky Gyula és Kolnai Lajos látogatták sűrűn, de jártak ide politikusok, művészek és jogászok is.

Érdekesség, hogy a kávézó tulajdonosa olasz volt, és igazi olasz fagylaltot is lehetett nála kapni, amit akkor még jeges nyalatnak hívtak. Fiatal költők, művészek kedvelt találkozóhelye volt. A Hatvani utca 3. szám alatt található kávéház 1900-ban zárta be végleg kapuit.

A képen Landerer és Heckenast nyomdája az 1848-as március 15-i forradalmi események alatt Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Centrál kávéház

A Centrál kávéház, bár többször bezárták, átalakították, még ma is működik. 2000-ben nyitották meg újra az V. kerületben, és igyekeztek visszaállítani régi formáját.

Először 1887-ben nyílt meg. Többször bezárták, de az 1960-as évektől például diákklubként is működött egy darabig.

A századvég és a századelő egyik jelentős szellemi központja volt, rengeteg híres írónk rendszeresen járt ide dolgozni és lazítani is. Mikszáth, Ambrus Zoltán, Krúdy, Ignotus, Szabó Lőrinc és Kosztolányi is sokszor fordult meg itt, csak hogy néhány nevet említsünk. Sőt, Babits itt kérte meg Tanner Ilona (Török Sophie) kezét, és Karinthy is itt vette észre betegsége első tüneteit, és itt kezdte el írni az Utazás a koponyám körül című regényét. Ezen kívül a kávéház nagyjából 8 évig volt a Nyugat első nemzedékének törzshelye.

A Centrál kávéház a századvég és a századelő egyik jelentős szellemi központja volt Forrás: Facebook/Centrál Kávéház és Étterem 1887

New York kávéház

A New York kávéház is azon kevés neves irodalmi kávéház közé tartozik, mely a mai napig igyekezett megőrizni régi pompáját és eleganciáját. A VII. kerületben található kávéháznak 2011-ben és 2013-ban is odaítélték a világ legszebb kávéháza díjat, így mindenképp érdemes meglátogatni.

Az 1900-as évektől kezdték látogatni a művésztársaságok. Egy budapesti legenda szerint a megnyitó napján néhány csapodár pesti fiatal ( köztük bizonyos Móra Ferenc) a Dunába hajította a kávéház kulcsait, ezzel kifejezve azt az igényt, hogy a kávézó éjjel-nappal nyitva állhasson előttük. A teória sajnos, úgy tűnik, nem igaz, mivel Móra Ferenc akkor még csak 16 éves volt.

A New York kávéháznak volt egy legendás pincére, Reisz Gyula, aki "kutyanyelvet" (hosszúkás jegyzetpapírt) osztogatott a betérő íróknak, hogy legyen mire lejegyezni az ígéretesnek tűnő ötleteket. Ezen felül a kávéházban rengeteg lexikon volt, és előfizettek a legnépszerűbb külföldi és magyarországi lapokra is.

A New York kávéházat az 1900-as évektől kezdték látogatni a művésztársaságok Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

A kávéház volt a Nyugat első törzshelye. Ide járt (többek között) Ady, Ignotus, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Krúdy, Móricz, Kosztolányi és Karinthy is, de még Thomas Mann is volt a kávéház vendége.
A Nyugat mellett itt született meg a Pesti Napló és az Est Lapok is.

1936-ban csődbe ment, végül a második világháború áldozatává vált. 2006-ban nyitott meg újra.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.