Évtizedek óta emberek millió rajonganak az autóversenyekért, köztük a királykategóriának tartott Forma-1-ért. Ez a sport azonban csak látszólag tűnik veszélytelennek. A pilóták minden futamon az életüket kockáztatják azért, hogy a nézők jól érezhessék magukat.
A Forma-1 több mint hét évtizedes története során hatalmas változáson ment keresztül az autósport. Nemcsak gyorsabb, de biztonságosabb is lett ,és a mai napig zajló fejlesztési harc számtalan pilóta és néző életét megmentette. Alig pár héttel ezelőtt az F1 első kínai versenyzőjéért izgulhatott a közönség, Zhou Guanyu ugyanis egy szerencsétlen ütközésnek köszönhetően megpördült a levegőben, fejjel lefelé, tehetetlenül csúszott métereken át. Az autót a sóder megdobta és kis híján berepült a lelátóra.
A kínai versenyző életét az egyik friss biztonsági újítás, a glória (vagy halo) mentette meg, ez a szerkezet védte meg ugyanis a pilóta fejét a komoly sérülésektől. Az elmúlt pár évben ugyan csak egy halálos baleset történt, de ijesztő és dermesztő pillanatokat így is sokat láthattunk. Elég csak Romain Grosjean becsapódására és a hatalmas lángokra, valamint Felipe Massa Magyarországon szerzett fejsérülésére gondolni, amikor egy letört alkatrész repült a sisakjának.
Összegyűjtöttünk néhányat azon halálos, Forma-1-es balesetek közül, melyek hatására szigorítottak a biztonsági előírásokon.
Wolfgang von Trips (1961)
A Forma-1 történetének egyik legszörnyűbb balesetében nemcsak a pilóta, hanem több néző is életét veszítette. Az autóverseny hőskorában szinte nem is léteztek biztonsági intézkedések. A nézők a pálya közelében, védőkorlát nélkül élvezték a száguldó járművek látványát, a versenyzők pedig szinte nyitott autókban nyomták a gázpedált. Wolfgang von Trips a legendás olasz aszfaltcsíkon, a monzai pályán ütközött, majd elvesztette az irányítást autója felett és a nézők közé csapódott. Összesen tizenhatan haltak meg, köztük Wolfgang.
Lorenzo Bandini (1967)
A biztonsági intézkedések balesetről balesetre fejlődtek és fejlődnek ma is. Lorenzo Bandini esetének köszönhető, hogy eltávolították a szalmabálákat a Forma-1-es pályák széléről. Egykoron ugyanis ezek a bálák jelezték a pályahatárt, valamint nyelték el az esetleges ütközéseket. Bandini azonban olyan szerencsétlen módon ütközött neki a szalagkorlátnak Monacóban, hogy az üzemanyagtank megsérült és lángra lobbantotta a szalmabálákat. Lorenzo harmadokú égési sérülést szenvedett és három nappal később életét veszítette Monte Carlóban.
Jochen Rindt (1970)
Az olasz autóversenyzés Mekkájaként is emlegetett, nagy sebességű Monza alig tíz évvel von Trips után újabb életet követelt. A pálya egyik leggyorsabb kanyarjában, a Parabolicában veszítette el uralmát a járműve felett Jochen Rindt és a korlátnak csapódott. Rindt nem a becsapódásba halt bele, hanem a biztonsági öv okozta sérülésbe, ugyanis a szalag elvágta a torkát. A pilóta kórházba szállítás közben, 28 évesen veszítette életét.
Ronnie Peterson (1978)
Ezúttal is Monza a tragédia helyszíne, ugyanis itt szenvedett súlyos sérüléseket Ronnie Peterson. Az autóversenyző számára nem indult jól a '78-as futam, mert egy meghibásodás miatt régebbi modelljével kellett rajthoz állnia. A versenyt további technikai problémák nehezítették. A rossz rajtot követően megpróbált visszatérni az aszfaltcsíkra, de nekihajtott a korlátnak, és az autója kigyulladt. Peterson lába eltört és megégett, ezen felül zsírembóliával és veseelégtelenséggel diagnosztizálták. Egy nappal később életét vesztette.
Gilles Villeneuve (1982)
Sokak számára emlékezetes marad a negyven évvel ezelőtti belga futam, ugyanis az időmérő edzésen halt meg a kanadaiak tehetsége, Gilles Villeneuve. A versenyző nyolc perccel az edzés vége előtt igyekezett minél jobb időeredményt elérni, amikor nekiütközött az előtte lassabban közlekedő Jochen Mass autójának. Villeneuve autója a karambolt követően a magasba repült, többször is megpördült, a pilóta pedig kizuhant a járműből. A korabeli felvételeken jól látszik, hogy a versenyző teste átrepül a pályán és a korlátnál csapódik a földbe. Órákkal a baleset után, a kórházban halt meg.
Roland Ratzenberger (1994)
Az olasz futamok közül minden bizonnyal az 1994-es imolai versenyre emlékszik vissza legkevésbé szívesen a Forma-1 rajongótábora. Ezen a versenyen ugyanis két pilóta is életét veszítette mindössze egy nap különbséggel. Roland Ratzenberger az időmérő edzésen csapódott a korlátba, a becslések szerint 300 kilométer per órás sebességgel. A hatalmas erejű ütközés következtében betört a pilóta koponyája és megrepedt az aortája. Kórházba szállították, de az életét az orvosoknak már nem sikerült megmenteniük.
Ayrton Senna (1994)
A legnagyobbnak tartott Forma-1-es pilóta egy nappal Ratzenberger után veszítette életét. Az orvosai azt tanácsolták a brazil ikonnak, hogy látva a szombati halálos balesetet, hagyja ki a futamot, de Senna ragaszkodott ahhoz, hogy rajthoz álljon. Sokan úgy vélik, nem lett volna szabad megrendezni a versenyt - és igazat is lehet adni nekik, ugyanis Ratzenbergerhez hasonlóan Ayrton Senna is nagy sebességgel csapódott a korlátnak Imolában. Az ütközés olyan erejű volt, hogy súlyos agysérüléseket szenvedett, és rengeteg vért veszített.
Jules Bianchi (2014)
Évtizedeken át nem történt halálos baleset az autóversenyzés királykategóriájában, amikor az egyik esős japán nagydíjon bekövetkezett a tragédia. A német Adrian Sutil elvesztette az irányítást az autója felett és kicsúszott a pályáról. Ahogy az ilyen esetben lenni szokott, a sérült autót egy munkagép, egy daru segítségével vontatják el a bukótérből. A pályabírók épp Sutil autóján dolgoztak, amikor Jules Bianchi megcsúszott az esős pályán és egyenesen a munkagépbe csapódott. Az orvosok hónapokon át küzdöttek a fiatal pilóta életéért, de a szervezete 2015-ben feladta a küzdelmet.
