A gyárból hazafelé tartó munkásasszonyokat ütött le hátulról egy kalapáccsal az a gyilkos, aki helyett mást ítéltek halálra a szocializmus rendőrségének legnagyobb balfogása révén. A magyar kriminalisztika leghírhedtebb bűneseteit bemutató új cikksorozatunkban a martfűi rém következik.

Az ügy

1957. július 22-én este a Martfűi Cipőgyár épületéből a műszakot befejező egyik munkásnő egyedül, gyalogosan indult hazafelé a Tiszaföldvárra tartó dűlőúton. A gyilkosa biciklivel követte, majd egy sötét külterületen támadt rá, vasdarabbal leütötte és fojtogatta, miközben megerőszakolta. A még életben lévő áldozatot egy vízelvezető árokba dobta, akinek a halálát így nem a sérülései, hanem fulladás okozta.

A martfűi rém néven elhíresült sorozatgyilkos összesen négy nőt ölt meg, és további kettőt súlyosan megsebesített – legalábbis ennyi bűncselekményt vallott be, de vélhetően ennél több támadást is elkövethetett. 1963. november 13-án egy Homok község felé tartó munkásasszonyra rontott rá, kalapáccsal fejbe vágta, letépte a ruháit, majd az eszméletlen nőt otthagyta, szerencsére  gyorsan megtalálták, és sikerült megmenteni az életét.

Kovács Péter a helyszíni kihallgatásonForrás: Magyar Rendőr, XXI. évfolyam 49. szám

1964. március 21-én szintén egy egyedül sétáló asszonyt támadott meg kalapáccsal. Hátulról próbálta leütni, de az áldozat reflexből elhajolt, így csak a tarkóját találta el, utána pedig el tudott menekülni.
1964. május 4-én és 1965 áprilisában egy-egy női holttestet találták meg a Tiszában. Mindkét áldozat már régóta a vízben lehetett, a rossz állapotban lévő testeken nem találtak külsérelmi nyomokat, így fulladást, illetve öngyilkosságot állapítottak meg a halál okaként. Csak utólag derült ki, hogy ők is a martfűi rém áldozatai voltak.

A háttér

A martfűi rém, azaz Kovács Péter sokáig átlagos életet élt. Teherautó-sofőrként dolgozott Martfű környékén, így jól ismerte a települések és külterületi részek terepeit. Azon a bizonyos 1957. július 22. estéjén a martfűi moziban megnézett egy argentin filmet, amiben nemi erőszak látható, ettől pedig szexuális izgalmat érzett. Kovács elhatározta, hogy ő is elkövet egy ilyen tettet, ez pedig tragédiához vezetett. Az első gyilkossága után több mint 6 év telt el a következőig, eközben Kovács megházasodott, az újdonsült családjának házat épített – sokkal rendezettebb életet élt, mint amilyen rendszerint a sorozatgyilkosok profiljából kirajzolódik.

Közben biztonságban is érezhette magát, mert valaki mást ítéltek el az ő bűntettéért. A szocialista korszak rendőrségének legnagyobb baklövéseként Kovács már 3 gyilkosságon is túl volt, sőt többször kihallgatták, mire felmerült a gyanú, hogy ezek az esetek összefügghetnek, és sorozatgyilkos lehet a háttérben. Ekkorra pedig már évek óta ült ártatlanul a börtönben az a Kirják János, aki Kovács első áldozatának munkatársa-udvarlója volt, és akire az alibije hiánya miatt gyanú terelődött, majd az ügy lezárását sürgető hatóságok erővel beismerő vallomást csikartak ki belőle. A Kirják elleni eljárás része volt a gyilkosság helyszíni rekonstrukciója is, ahol az összeverődött tömegben Kovács Péter is megjelent. Kirjákot először halálra ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság életfogytiglanra enyhítette az ítéletet, és összesen 11 évet ült végül ártatlanul a rácsok mögött.

Az igazi gyilkos 1967-ben bukott le egy Körös folyóban talált holttest révén. A nőt a halála előtt durván bántalmazták, a testét megcsonkították, a körme alatt üvegszilánkok voltak. Az áldozat koponyasérülése miatt pedig felvetődött, hogy a hazafelé tartó asszonyokat is ugyanaz a gyilkos támadhatta meg. Újra előkerült Kovács Péter neve, akinek a teherautójában ugyanolyan üvegszilánkokat találtak, mint holttest körme alatt, ráadásul több szemtanú is akadt, akik együtt látták Kovácsot és az áldozatot egy kocsmában, ami után Kovács fuvarozta haza a nőt.
A gyilkos először tagadott, de két nap múlva beismerte a gyilkosságokat. Kovács Pétert halálra ítélték, és 1968. december 1-jén kivégezték.

Az utóélet

A martfűi rém tettei az egész országot megrázták, az eseményekkel számtalan újságcikk és a témát boncolgató könyv foglalkozott. 2016-ban Sopsits Árpád rendezésében mutatták be A martfűi rém című filmet, aminek cselekménye részleteiben ugyan eltér a pontos kronológiától, és ezért a szereplők nevét meg is változtatták benne, de az ügy lényegét, és főleg hátterét emlékezetes módon mutatja be. A film később kibővített formában, minisorozatként is felkerült a Netflix kínálatába.