A címlapokról korábban már ismertem a férfi nevét, markáns arcát, és hallottam bódító zenéjét is - emlékezett Szofi, a luxusprosti, aki a Life.hu olvasóival osztja meg élete titkait. Látszatra vagány, szexis férfi, az a típus, akiért általában minden női szív megdobban. Azt reméltem, hogy ő végre egy olyan kuncsaft lesz, akivel még élvezhetem is a szexet.
Reménykedtem abban, ezúttal nem kell eljátszanom, hogy jólesik széttenni a lábamat. Ma már azt is tudom, hogy férfiként vajmi kevésre tartja magát, és vélt vagy valós hiányosságai miatt csak attól izgul fel, ha megalázhatja a nőket. Egy órával találkozásunk előtt még izgatta a fantáziámat, később azonban csak megvetést éreztem iránta, és alig vártam, hogy végre elélvezzen bennem. Nem azért, mert fájt, amit velem tett. Sokkal inkább azért, mert a végtelenségig undorodtam a jellemétől.
Homályosan láttam, miután szembeköpött. Kétségbeesetten próbálta beljebb tuszkolni magát a testemben, görcsösen bizonyítva azt, hogy ő aztán igazán férfi. Egy jókora izzadtságcsepp gördült le a homlokán és rácsöppent az arcomra.
Hányingerem volt és teljesen kiszáradtam. Sajgott az ölem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire gyűlölöm ezt az embert. Próbáltam sajnálni inkább. Őszintén szánni. Az a férfi, aki így bánik a nőkkel, saját magát sem szereti igazán. A védtelennel szembeni agressziót saját belső bizonytalansága, félelme táplálja. Az egyik kezemmel átkaroltam, de ő durván megragadta a csuklómat és leszorított. Ritmusa felgyorsult, szinte éreztem, ahogyan a szíve vadul pumpálta a vért az ereibe, közel járt már a csúcshoz. Szinte engem is átjárt a kéjes élvezet, amikor végre elélvezett.
Miután felállt és lezuhanyzott, alaposan megnéztem magamnak. Aligha volt 157 centis. Nem kérdeztem semmit, de ő megszólalt.
- A magasságomon tűnődsz?
- Nem, dehogy - hazudtam.
- Dehogynem. Tudod, hogy egy kis pöcs vagyok, és hogy emiatt mindenki lenéz. Tudod, mire lettem volna képes, ha nagyobb vagyok?!
Szofi nem válaszolt. Magában ezt gondolta: "Ha nem lennél ilyen szar ember, senki sem akadna fenn a termeteden...”