vásárlás vásárlási láz fóbia bolt Steiner Kristóf
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Vásárolni, vágyakozni, szeretni a szépet, és értékelni a divatot persze nem bűn, hiszen minden ruhadarab egyben képzőművészeti remek is: valami inspirálta, valaki megtervezte, és valaki megvarrta. Ám jó, ha mindig észben tartjuk a Harcosok klubja című film klasszikus mondatát: amit birtoklunk, az bizony kíméletlenül birtokba vesz minket.

Thinkstock
Thinkstock

Múlthéten már meséltem a déltengeri hajóutamról, amelyre egy apróhirdetés útján találtam rá: bármily megdöbbentő, tíz napot töltöttem a Földközi-tenger habjain egy idegen californiai hölggyel, aki "Kétségbeesetten keresek utastársat" címmel adott fel hirdetést. Mint utóbb kiderült, hetekkel a nagy utazás előtt veszítette el a párját, aki bizonyosan azt akarta volna, hogy Mary a tragédia ellenére is nekivágjon a kalandnak. A hajó elképesztő méreteit leszámítva az tűnt fel leghamarabb, hogy ebben az úszó városban minden megvásárolható: a művészeti galéria képeitől kezdve a kirándulások során készült fotókig. Amikor leszálltunk, majdhogynem kötelező jelleggel állítottak oda minket a mentőövhöz egy fotóra, az egyes állomásokon többszáz dolláros kiruccanásokat kínáltak - az öt kilóméternyire lévő városba, és ami a legfurcsább: a napi programfüzetünk négy oldalából három a vásárlásról szólt. Hol lelhető fel a legolcsóbb gyémánt, a legszebb bőrdíszműves csodák, a szuvenírek, és csecsebecsék, hánytól hányig tartanak nyitva az üzletek, és ha valaki a hajón maradna városnézés helyett, milyen szolgáltatásokat vehet igénybe akciósan a szépségszalonban. A város történelméről, az ország kultúrájáról, vagy épp a tömegközlekedésről a kikötő és a belváros között nagyjából fél oldal állt a rendelkezésünkre.

Thinkstock
Thinkstock

Teljes boltfogyatkozás

Éppen ezért amikor Monacoból visszatérve kézhez kaptam a másnapi, firenzei programtervezetet, lebattyogtam a hallba, és megkérdzetem a hölgyet: van -e módja annak, hogy némi információt kapjak Livornoról, az olasz kikötővárosról, ahová másnap reggel érkezünk meg. "Ó, ott nincs semmi" - hangzott a felelet. Nos, azt már Micimackó is megmondta, hogy olyan nincs, hogy semmi, anélkül, hogy valami lenne, és hamar kiderítettem: Livorno egy bájos kis kikötőváros rengeteg látnivalóval, a vonatjegy Pisába pedig mindössze 1 euró 80 cent, a menetidő pedig mindössze 15 perc. Vajon velem van a baj, hogy nem akarok részese lenni az őrületes konzumálási mániának?! Toszkána partjainál hajóztunk, én pedig egy hatalmas adag, gőzölgő, és szuper-csípős wok zöldség felett, és egy mégnagyobb pohár borral a kezemben kissé pityókásan, szélesen gesztikulálva magyaráztam Mary-nek. "Én nem tudom, mi történt velem, de valami lény egy ponton odajött hozzám egy éjszaka során, és kivette az agyamból a shopping-chipet, és áttette... ezekbe az emberekbe. Úúútálok vásárolni" - mondtam, és ünnepélyesen megemeltem a poharamat.

Fórum: Mit visznek túlzásba az emberek?



Prada helyett paradicsom



Thinkstock
Thinkstock





Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!




Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.