Milyen a prágai sör?

Prága az egyik kedvenc városom, szinte nem múlik el esztendő, hogy legalább néhány napot ne töltsünk ott párommal és barátaimmal. A rengeteg látnivaló, a város hangulata és nem utolsó sorban a remek vendéglátóhelyek mind-mind visszacsalogatnak. Megunhatatlan. A pezsgő kulturális élet, a számtalan látnivaló, az ott élők kedvessége, vendégszeretete és az utánozhatatlan frissen csapolt sör és még sok minden teszi, hogy Prágát nem lehet egyetlen látogatással "elintézni".

A városnézés elengedhetetlen állomásai a sörözők. A vendéglőkben (hostinec, hospodat), kisvendéglőkben (hospudka) kiváló ételeket kaphatunk a frissen csapolt sör elé-mellé. Nem kell megijedni a krema (kocsma) felirattól sem, a sörnek, sörfogyasztásnak itt kultúrája van, a helyiek pedig ügyelnek arra, hogy meg is maradjon! Számtalan pivovar (sörfőzde) is csalogat, ahol helyben főzött sört kínálnak.
Meglepő lehet, de sörtúráink alkalmával rájöttünk, nem kell feltétlenül megnézni az árlapot, mielőtt betérnénk, ugyanis a különbség elenyésző a különféle ivók között és az ételek árában sincs különösebb eltérés. Természetesen ez inkább a hagyományos cseh objektumokra igaz, a különleges restauráciák, olasz kávézók jóval borsosabb összeget számolnak fel. Arra is érdemes figyelni, hogy mennyi az az egy korsó sör: ha 4 dl-es az 5 helyett, rögtön fogjunk gyanút, drágább lesz, mint másutt a megszokott méret.

Aki először sörözik Prágában, ne lepődjön meg, ha a kiürült korsó másodpercek alatt átváltozik és ismét sörrel telített lesz! Érdemes megtanulni a sörkeksz etikettet is: Az asztalon található söralátétet magunk elé téve egyértelműen jelezzük a pincérnek, hogy sört innánk. Villámgyorsan érkezik is a korsó (a pohár létező, de nem jellemző méret), csak az a kérdés világosat vagy barnát kérünk. És ez így megy egészen addig, míg üres korsónk száját söralátéttel le nem fedjük. Ez esetben tudják: köszönet, elég volt, jöhet a számla! A pincérek fantasztikusak: gyorsak, egyszerre erőművészek és zsonglőrök is, ahogy a malomkerék méretű tálcán elhelyezett elképesztő mennyiségű sörrel cikáznak a vendéglőben.

Sokan - így jómagam is - nem tartozom a sörivók táborába - legalábbis itthon. Prága, az más: ott meg kell inni pár korsóval. Amikor először fogyasztottam a Szt. Tamáshoz címzett sörfőzde barna sörét, valami olyan történt, ami addig soha (azóta többször): egy hajtásra felhörpintettem a korsónyi italt. Óriási meglepetés! Idehaza egy pikolónyi 3-4-szerre megy le, akkor ott mitől más? A titok nem csak a sörben, hanem a csapolás technikájában is rejlik. A prágai sörözőkben ugyanis nem plusz szén-dioxidot, hanem sűrített levegőt használnak a csapoláskor. A sörben így csupán annyi szénsav marad, amennyi az erjedés során, természetes úton keletkezett. (A csapolás során ráadásul a sör veszít is ebből a szénsavtartalomból.) Ettől érezzük a sört selymesebbnek, lágyabbnak és ettől "csúszik le" olyan simogatóan és nem karcosan, csípősen! Sörözés mellett érdemes a helyi ételeket is megkóstolni. Olyan sült csülköt, mint a prágai vendéglőkben, nagyon ritkán ehet az ember fia-lánya. Szinte mindenütt megtalálható. Jellegzetes kolbászuk szintén utánozhatatlan, mindkettőhöz ajánlott a köménymagos barna kenyér, amire aztán jöhet a következő sörital!