"Téged is megmászott?" - csajozik a facér pasi

Mire, hogy ő frankón Charlie, a faterja Angliában melózott születésekor, azért lett ő nemzetközi, vagyis Charlie, pontosabban Horváth Charlie. Aztán mondja, nem kicseszésből hívják úgy, ahogy hívják, de azért rendesen ki lett vele babrálva, zeneipari névrokonnal húzza mindenki, elég gáz, pláne, hogy ő botfülű.

- Mi járatban? - akasztom meg.
- Bejöhetnék? - kérdi.

Rábiccentek, siklik be a csokrétával, kígyózik a nappaliba, szőke séró, kék szemek, csinos, pimasz rókapofa, legalább a szája hülyén fest, hogy átrajzoltam. Cilike pólóban, bugyiban vigyorog, fején a friss kötés, azzal együtt jól mutat. Látom, csípi a csávó a kínálatot, pedig nem neki van bekészítve.

- Rakd le magad - mutatok a fotelra.
- Figyelek - biztatom.
- Sose drogozom - közli.
- Nem is kínáltalak - teszem hozzá gyorsan.

Felnyerít, minden oké lesz, jó fej vagyok, kezdi lökni, nagy félreértés volt a bulis sztori, életében ő tényleg drogot soha, de aznap volt már egy s más a tornyos balhé előtt, becsúszott neki ott a szer, ami szar, azt se tudta, mit csinál, amikor aztán a hölgynek is pottyantott az italába a toronynál.

Mondja, csak mondja, kedvenc fotelemben ücsörög, belakja a teret, tegnap szedtük le a barátom nőjéről, ész megáll, így megy tovább, mindjárt kávéval kínálom. Cilikéről lesüt, kezd rágyógyulni a faszi ülve nyomott stand-upjára.

- Lényeg? - tolom a cél felé.

Lényeg, hogy nem akarna nagyobb balhét, hatóság nem kéne a cuccba, tudja, kész röhej a csokrával, ám csak átadná, ha lehet. Ennél a pontnál Cilikére pislant, bennem meg megáll az ütő.

- Téged is megmászott?
- Engem nem - feleli Cilike, és mintha már filózna, mikor pótolható, ami elmaradt.

Hogy el ne hamarkodják, belekérdezek ebbe-abba, szálazzuk csak szét, mi ez a hirtelen vizitáció. Kiderül: valaki azt mondta szöszinek, a tornyos faszi csaját búgatta be, így jutott el hozzám, hogy bocsánatot kérjen. Amikor meglátott, gondolta, célba is ért, hiszen emlékezett, én vertem képen, csak éppen az is megvolt neki, hogy kire mászott rá - ami a rámászást illeti: buta véletlen - és az a csaj nem ez a csaj, bár teszi hozzá, jelenlévő sem kevésbé csinos.

Kérdezem erre, mi van akkor, ha egy másik nőmet próbálta megborítani a toronynál, azt, akiről ez itt nem tud semmit, de a dumájával viszont most bebuktat.

Szó nélkül húzza erre nyaka közé a fejét, de elég megengedőn, mert hagy azért területet, ahová bevihetnék neki egyet. - Nincs két nőm - közlöm, miközben erősen hívogat a fedetlen álkapocs, nincs mese, irritál a csávó, ha fel van virágozva, ha nem.

Ám Cilike másként látja, mert ahogy nézegeti látogatónkat, miközben az várja a csapást a nemzetközi nevével, hirtelen az szakad ki belőle: "De cuki!" Rávillantok, ártatlanul vállat von, mi folyik itt, Cilikét se ártana szájon vágni.

Ám inkább fogom a telót, tárcsázom Bélát, amíg kicsöng, a rókaképű és Cilike újra és újra összepillant, nem kérdés, hogy ha csak egy percre is kimennék, Cilike kapásból betámasztaná a könyvespolcot, vendégünk se sokat tökölne, csak a csokrot tartaná a magasba közben, ne sérüljenek a szirmok.

Béla felveszi, szordínóban vázolom, mi van, mondja, száguld, tartsam a faszit.

- Közel a megoldás - jelentem vendégemnek.
- Esetleg egy kávét addig?