Átpasszolni Cilikét a faternak - csajozik a facér pasi

Mi már célba értünk, amikor Cilike is befutott, mert ő lépcsőn nyargalt fel, pedig volt lift is, minket az vitt, egyik szint olyan, mint a másik, mit nézegessem emeletenként.

Különben is, én kicsit sem voltam elragadtatva, még emésztettem a dolgot, egyfelől, hogy Béla is előbb tudta, miben sántikál a fater, neki elmondták az erdészeti haverjai, hogy a faterom alkudozik a toronyra, de hozzám, aki beköltözőként nem annyira beágyazott a környéki társadalomban, csak akkor jutott el a hír, amikor már nem volt visszaút a buliból.

Másfelől hiába próbáltam kiszedni a faterból, mire az egész, azzal jött, emlékezzek csak, mennyit álmodoztunk sráckoromban, rácuppanunk valahogy az Istenhegyi víztoronyra, abban élünk majd, magasából bámulunk le a világra. Mondtam, akkor még gyerek voltam, csak aztán felnőttem, más irányba fordultak álmaim, de úgy látszik, egyikünknél ez a fázis kimaradt, vagy visszajutott oda, ahol még jópofa dolognak tűnik a nettó hülyeségek megvalósítása.

Apám tolta, hogy ne nyafizzak, klassz torony ez, az se baj, hogy távolabb van a várostól, mint az Istenhegyi, csuda napokat fogunk itt eltölteni némi átalakítás után, ami sima ügy lesz, ledumálta az illetékesekkel.

Szóval volt mit átgondolnom, miközben bámultuk a lényegében édesapám által csúcsra juttatott Cilikét, aki, amikor befejezte a fickándozást korláttól korlátig a tetőteraszon, mindjárt tudta, kinek kell a nyakába ugrania. Nagy puszikat nyomott apám arcára, akinek kábé húsz perce mutattam be még talajszinten, és mondta, csuda egy tornya van a bácsinak, mire a bácsi felajánlotta "Cili kisasszonynak", hogy szólítsák egymást keresztnéven, akár becézve - azt hittem, eldobom az agyam.

Aztán finoman magázódva, egymást becézett keresztnéven szólítva beszélgetésbe kezdtek, a fater magyarázta, mit miként tervez átépíteni, Cilike átéléssel hallgatta, olyanokat fűzött hozzá, hogy "óh, ez lenyűgöző", "ah, hát ez pompás", meg "Istenem, igazán káprázatos."

Nem kétséges, hogy Cilike fejlődött mellettem, de arra azért nem esküdtem volna meg, hogy képes olyan szavakat is használatba helyezni, mint például a "káprázatos", ám tény, faterom egyik utolsó mestere a stílnek, amely bármely szimpla kiscsajt beleringat a hitbe, hogy nem szimpla kiscsaj, hanem valami elvarázsolt hercegnő egy kibaszott meséből.

Mindegy, miközben ők nyomták ott a szomorú végzetű Rudolf trónörökös modorában, nekem beugrott, és az legalább kicsit feldobott, hogy a torony - ha már bekerült a családba - jelen állapotában is pompás helyszín lesz Béla szülinapi bulijához, amelyet, mint utóbb megtudtam, Tünde és Karcsi bá' eredetileg - kihasználva megbeszélésünk alatti figyelmetlenségemet - nálam szándékoztak megtartani.

Aztán az a káprázatos ötlet is bevillant, hogy a parti napjáig szépen megszabadulok attól a plusz tehertől, amit egy párkapcsolat jelent. Lehet, Cilike tetőszinti extázisa lombozott le végletesen kettőnk közös jövőjét illetően, annyi biztos, komolyan eltöprengtem: nem az lenne-e az elválás Cilike szempontjából legkevésbé fájdalmas módja, ha átpasszolnám a faternak?