"A férjem odanézett, elsápadt és kirohant" - Így szültem én

anyaság baba szülés gyerek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Természetes módon, egyszerűen, császármetszéssel, komplikációkkal, otthon, kórházban - egy gyermek ezerféleképpen megszülethet, az élmény azonban az édesanya számára mindig páratlan. Sorozatunkban hétről hétre kismamák mesélik el saját élményeiket arról, ők hogyan is adtak életet a kisbabájuknak.

Erzsi négy gyermek édesanyja, akinek második gyermekénél sem terhességi toxémiájára, sem a baba leeső szívhangjára nem reagált megfelelően az orvosa, így sokat kellett küzdeniük, mire elérték, hogy a kisfiú teljes életet élhessen. Bár Erzsi bizalma megrendült az akkori orvosában, harmadik, illetve nemrég negyedik gyermekre is vállalkozott - most utóbbi születését meséli el.

Ha jönni akar a baba...

Bár Erzsiék egyáltalán nem tervezték a negyedik babát, ő jönni akart, annyira, hogy majdnem megszületett idő előtt.

"Dominik nem volt tervezett baba. Már újra munkába álltam, a keresetem pedig nagyban megkönnyítette az életünket. Megesett, hogy eszembe jutott egy negyedik baba lehetősége, de nem szerettem volna újrakezdeni az éjszakázásokat, rettegni a terhesség alatt, vagy a szüléstől. Ráadásul már 35 éves voltam, túlsúlyos, a helyzetet pedig nehezítette a tönkrement gerincem és a visszeres lábaim, így nem gondoltuk, hogy negyedik gyermekre vállalkoznánk - ő másképp gondolta.

Thinkstock
Thinkstock

Szeptember közepén épp a buszon utaztam, és furcsamód nagyon erősen kezdtem érezni a szagokat, majd jött egy enyhe hányinger is. Kicsit meghökkentem, majd azonnal gyanút fogtam. Akkor még egy hét volt a következő menstruációmig, de még aznap beszereztem biztos, ami biztos alapon négy darab terhességi tesztet. Az elsőt direkt este csináltam meg, mert ha terhes is vagyok, az alacsonyabb HCG-szint miatt legalább nem szembesülök vele azonnal - akkor valahol mélyen már tudtam, hogy várandós vagyok, de ennek tudatosulása mindent megváltoztatott volna az életemben, így próbáltam 'menekülni'.

Amikor megláttam a második csíkot a teszten, abban a pillanatban eltűnt a régi életem, és berobbant az új. A zuhany alatt már nevettem és potyogtak a könnyeim örömömben, de a családnak csak másnap mondtam el a nagy hírt. A boldogság nem volt túl felhőtlen a férjem részéről az anyagiak miatt, de én már akkor szerelmes voltam ebbe a babába - ez a mély kötődés még számomra is új volt."

"Áprilisra már mozdulni sem tudtam"

"A kilenc hónapot viszont nehéz volt végigcsinálni. Január végéig dolgoztam a gyed érdekében, s mivel fizikai munkát végeztem, ezért minden nap könyörögtem a fiamnak, hogy kapaszkodjon erősen, mert muszáj dolgoznom, de nem akarom elveszíteni. Amikor februárban végre hátradőlhettem, hogy pihenjek, egy kórházi vizsgálatra érkezve beindult a szülésem. Ahogy meglátott az orvosom, már vitt is a szülőszobára, kaptam infúziót és befektettek. Végül sikerült megállítani a folyamatot, de kiderült, hogy Dominik két héttel nagyobb a koránál."

Bár a koraszülés veszélye már nem fenyegetett, Erzsi élete nem lett könnyebb egyre erősödő fájdalmai miatt. Végül a 37. héten ismét beindult a szülés, és ezúttal senki és semmi nem tudta visszatartani Dominikot.

"Amikor márciusban hazaengedtek a kórházból, próbáltam pihenni, de akkor meg a gerincsérvem okozott problémákat, a szeméremcsontom pedig egész egyszerűen kettévált - legalábbis én így éreztem. Április végére már mozogni sem bírtam, de ülni, állni, feküdni is nagyon nehéz volt. A családom szerencsére nagyon jól viselte az állapotomat, és nagyon sokat segítettek. Május közepén már a 36. hétben jártam, mikor az utolsó kötelező ultrahangra mentem. Az orvos unottan, megszokott mozdulatokkal kezdett vizsgálni, de már az első méréseknél kerekre nyílt a szeme, és izgatott lett. Majd újra megmért. Kézzel is megtapogatott, és végül elmondta, hogy a mérései alapján ez a baba már most átlépte a 4 kilót.

Thinkstock
Thinkstock

Mikor az orvosom meglátta a mérési eredményeket, már írta is a beutalót a kórházba. Ugyanabba a szobába kerültem, ugyanabba az ágyba, szerencsére emberséges nővérek és orvosok vettek körbe. Végül megegyeztünk abban, hogy ha nem indul be magától a szülés, akkor muszáj lesz megindítani, és ha a mérete miatt beszorulna a baba, akkor azonnal megyünk a műtőbe. Nem rémültem meg ezektől a hírektől, biztonságban éreztem magunkat. Viszont a méhszájam - aminek felpuhulása a szülésindítás feltétele volt - nem akarta magát megadni. Akkor már többször sírtam a fájdalomtól, mert az ágyról alig tudtam lemászni, így végül május 23-án az orvosom megkönyörült rajtam, és 'megvizsgált'. Ez azt jelenti, hogy megpiszkálta a méhszájamat, aminek már egy óra múlva jelentkezett a hatása, és elkezdődtek a kontrakciók. Aznap éjjel alig mertem aludni, de még reggelre sem indult be igazán a szülés, bár a reggeli vizsgálatnál már örömmel állapította meg az orvos, hogy a méhszájam kinyílt, a baba lejjebb ereszkedett, így holnap burokrepesztéssel indíthatjuk a szülést. Fel sem tudtam fogni. Alig pár órát aludtam, hajnal háromkor már ébren is voltam."

"A férjem odanézett, elsápadt és kirohant"

Mivel Erzsi harmadik szülésénél kisebb "baleset történt", nagyon örült a szülést előkészítő folyamatoknak. A szülés nehezen indult be, és a végére nehezen volt elviselhető, de Erzsi a végén boldogan szorította magához hatalmas kisfiát.

"Hajnal fél 5-kor az éjszakás nővérke megborotvált, megkaptam a beöntést, lezuhanyoztam és vártam. Negyed nyolckor a főnővér levitt a szülőszobába, sok szerencsét kívánt és átadott az ottani személyzetnek. Az orvosom nyolc órakor repesztette meg a magzatburkot, ami meglepően jó érzés volt. Fél óra múlva a férjem is megérkezett, és együtt vártuk, hogy beinduljon a szülés, és megismerhessük Dominikot végre. Egy ideig viszont semmi sem történt. Infúzióban kaptam valami szert, ami szerintem boldogságszérum lehetett, mert órákig nagyon jól éreztem magam: nevetgéltem, énekelgettem, és mikor 10 óra környékén már állhattam is, hogy a gravitációval segítsek a természetnek, még táncikáltam is. Három percenként jöttek az összehúzódások, de nem voltak fájdalmasak, inkább kellemesek, én pedig nagyon boldog voltam. Délben viszont bejött az orvosom, és kimondta a szomorú valóságot: semmit sem haladtunk, így mégis megkapom a csupán végső esetre tartogatott oxytocint.

Ahogy bekötötték, szinte azonnal elborított a fájdalom. Elmúlt a jókedvem, már nem éreztem magam csodásan. Összegörnyedtem, ahogy összeszorított a görcs, és csak jajgatni volt erőm. A férjem remekül állta a sarat: ha jött egy fájás, akkor a mellkasára dőltem, közben pedig az infúziós állványt szorongattam. Amikor vége volt a fájásnak, gyorsan megtörölgette a homlokom, vizet adott, majd nekifutottunk az újabb körnek. Az orvosom negyed óra múlva bejött megnézni, adatott egy no-spa injekciót, mert a méhszájam nem tágult rendesen, és 2-3 órán belülre babát jósolt.

Mivel az oxytocin azonnal kétperces fájásokat hozott, és éreztem a feszítést a testemben, tudtam, hogy sokkal hamarabb lesz meg a kicsikém. A szülésznő is ezt támasztotta alá, aki csak annyit mondott: a jajgatásból ítélve itt inkább egy órán belül lesz baba. Öt perc múlva ismét visszanézett, megkérdezte, érzem-e a tolófájásokat, s miközben bizonytalankodtam a válaszon, kiszaladt valamiért. Ekkor éreztem, hogy valami folyik belőlem, és azt hittem, az előző szülésnél történtek ismétlődnek újra, de tévedtem. A férjem odanézett, elsápadt és kirohant kiabálni a szülésznőért, aki benézett, és ő meg az orvosért kezdett kiabálni. Mire odaért, én már magamon kívül voltam, rettegtem és segítségért kiabáltam. A férjem odakinn zokogott, mert azt hitte, baj van, és ismét tragédia történik, mint a másik fiunk esetében."

Három nyomás után megérkezett

Miközben a szülésznő a gátvédelemmel volt elfoglalva, Erzsin eluralkodott a fájdalom, de Dominik - méretei ellenére - meglepően könnyen világra jött.

"Mivel gátvédelmet kértem, csak úgy záporoztak rám a parancsok: most nyomjon, most nem, most egy kicsit. A második nyomásnál már zokogtam, annyira fájt, de akkor elhangzott a világ egyik legszebb mondata: még egy nyomás és kinn van a baba! Valóban így volt. Három nyomással kiszáguldott belőlem Dominik, 12 óra 35 perckor. Amikor a válla áthaladt, akkor már üvöltöttem, de ahogy megszületett az apró teste, felnevettem, és még összekötve, csatakosan, mázosan odaadták a karjaimba. Ahogy rám rakták, abbahagyta a sírást, és rám nézett. Sírtam a boldogságtól.

Mikor elvitték megmosdatni, le is mérték: a 37. hétre született fiam 4300 gramm és 55 centi volt. Ennek ellenére a gátam meg sem repedt, és vágni sem kellett, nagyon jól éreztem magam. A férjem hozta vissza a babát, és a karjaimba rakta. Én pedig megköszöntem Dominak, hogy teljesítette a kérésemet: ugyanis a terhesség alatt arra kértem, hogy segítsen szülés közben, mert én elbénázom. Megtette. Ott feküdt rajtam, csak néztük egymást, majd megszoptattam. Közben a férjem elment a többi gyerekért az iskolába, mi pedig ott maradtunk ketten. Átöleltem a csöpp testét, akkor ő már aludt, majd én is követtem, így együtt pihentük ki az érkezését.

Bár szülés után nagyon erős vérzésem volt, mára már majdnem rendbe jöttem. Hála a rooming-in kórháznak, éjjel-nappal Domival lehettem, de már az is kín volt, amikor este elvitték fürdetni. A kórházból már egy hónapja hazajöttünk, Domi csodálatosan nyugodt és békés baba. Nagy boldogság nekünk."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.