Városlakók: Fedél nélkül

Rozika néni, 14 éve él az utcán

Minden nap hajnali háromkor kel, fél négykor már az utcán van, hogy gyűjtse az üvegeket, palackokat. Másokhoz képest tehetséges, mindig jókor van jó helyen, így szép összeget sikerül összegyűjtenie a darabonként 2 ft-ért beváltható palackokból, ezért viszont nagyon sokat dolgozik. Rozika néni 62 éves lesz, és a Lélekprogram keretein belül felajánlottak neki egy lakást, azonban ennek az a feltétele, hogy 0-24 órában rányithatják az ajtót, hogy fogyasztott-e alkoholt. Tisztességes néni, akit sokan ismernek és segítenek a saját kerületében. Legrosszabb élménye az utcán az volt, amikor egy téren aludt és arra ébredt fel, hogy egy férfi le akarja vizelni.

János, 15 éve él az utcán

55 éves, konzervgyári anyagmozgatóként dolgozott, de pár évet eltöltött az építőiparban is. 2002-ben elütötte egy autó, azóta egyáltalán nem tud dolgozni. Családját egy tragikus balesetben veszítette el. Öregségi nyugdíja 25.000 Ft/hó, ebből él. Pozitív szemléletű, máskülönben nem tudná feldolgozni a vele történteket. Kellemes emlékként mesél arról, hogy évekkel ezelőtt, amikor még a Városligetben volt a legtöbbet, addig a rendőrök mindig vigyáztak rá, többen hoztak neki ételt és az emberek kedvesek voltak vele.

Aranka és Miklós, 3 éve házasok

Aranka intézetben nevelkedett, Miklós 7 éves kora óta él az utcán. 2002-ben ismerkedtek meg egymással, egy hajléktalan-szállón töltik a Karácsonyt. Miklós rokonai Göncön élnek, de nem tartják a kapcsolatot vele. Aranka szintén pszichiátriai beteg, Miklós vigyáz rá. Gyógyszerei teljes mértékben támogatottak, azonban 3 hónapba telik, amíg megkapja őket.

Sándor, 20 éve él hajléktalan-szállókon

Édesanyjáról egyetlen emléke, ahogy állnak a kapuban, az asszony arcon csókolja és elköszön tőle. Ezután intézetben nevelkedett. Régebben szobafestő volt, de leszázalékolták, mert pszichiátriai beteg, szuicid hajlamai vannak, többször próbált öngyilkos lenni. A pszichiátrián évekkel ezelőtt terápiás kezelésként festenie kellett, és miután kijött, ezt a szokását folytatva azóta is naponta megfest vagy rajzol egy képet.

Anikó és Sanyi, 3-4 éve élnek hajléktalan-szállókon

3 éve vannak együtt. Anikóval eredeti lakhelyén embertelenül bántak, ezért jött el onnan, azóta szállóról szállóra jár, de Angliában is élt 8 hónapig. Sanyi azért jött el a családjától, mert beleszeretett egy nőbe, akit a családja nem fogadott el, ezért eljött onnan. A karácsonyt a Dózsa György úti szállón töltik, mert ott ilyenkor karácsonyi bulit szerveznek a nehézsorsú emberek számára. Több százan vesznek részt ezen az eseményen, ilyenkor ételt és ruhát kapnak, gyerekműsorokat néznek, táncolnak.

Katalin, 7 éve él hol az utcán, hol hajléktalan-szállókon

Katalin férje megvárta, amíg gyermekeik felnőnek, majd 7 évvel ezelőtt elhajtotta otthonról az asszonyt. Az önkormányzati lakást közösen kapták, azonban bérlőként csak a férfi van bejegyezve. Kati néni az egészségügyben dolgozott, később pedig több helyen is takarított. Későbbi élettársát elveszítette, gyermekeivel a mai napig tartja a kapcsolatot, férjével pedig papírforma szerint még a mai napig házasok.