Így segítheti Hófehérke és a hét törpe gyermeked lelki fejlődését

Mesekönyv? Ott van a tévé helyette!
A mai gyerekek valódi kis digitális bennszülöttek, ők már beleszülettek az új technikai vívmányok világába, a különféle kütyük használata egészen kiskoruktól kezdve a mindennapjuk részévé vált. Ennél fogva szüleiknek talán kézenfekvő és praktikus megoldásnak tűnhet, hogy gyermekük az esti mesét is a digitális „anyuka", a televízió tolmácsolásában hallgassa, illetve nézze meg. De valóban helyettesítheti a tévé a mesélés élményét?

A mese ereje
A kérdés megválaszolásához először magának a mesének a jelentőségét kell tisztázni. Majsai László pszichopedagógus, a Life.hu szakértője szerint a mese a gyermek életében, fejlődésében igen meghatározó szerepet tölt be. A mesés történetek fejlesztik a kicsik értelmi és problémamegoldó képességét, emellett a lélektanítás egyik legfontosabb eszközei. „A lelki működések fejlődése elképzelhetetlen egy olyan közvetett tapasztalati csatorna nélkül, mint a mesék, a fantázia világa. Ezek az elképzelt, kitalált vagy tovább álmodott történetek kitágítják a világot a gyermekek számára. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy olyan viselkedésformákat, problémamegoldásokat, emberi tulajdonságokat (erényeket és gyarlóságokat) ismerhessenek meg, amelyekről ha közvetlenül - azokat átélve - szerezné tapasztalatait, sérülhetne vagy konfliktushelyzetekbe kerülhetne" – magyarázza Majsai László. A mesék hallgatásával ezeket a helyzeteket mint feladványokat, példabeszédeket éli meg és dolgozza fel a gyermek.

Azonosulva a szereplőkkel, saját problémáit is feldolgozza a mesével, és a mesehős diadalával ezek a problémák, szorongások is feloldódnak, mindez pedig a szülő biztonságot árasztó közelében történik. A szülő a mesemondással azt is gyermeke tudtára hozza, hogy ismeri a problémáit, és mellette van, segít a mesék által megoldani azokat. A mesék fontos szerepet játszanak a helyes értékrend kialakításában is, hiszen a legfontosabb emberi erényeket, tulajdonságokat (hősiesség, bölcsesség, segítőkészség, becsület, családi kötelékek) szintén a mesés történetekből ismerhetik meg a csöppségek.

A mesemondó képernyő
Nem csak a brit szülők hanyagolják a meseolvasást, szakértőnk elmondása szerint hazánkban sem sokkal fényesebb a helyzet: „Tapasztalatom szerint sajnos sokkal kevesebb szülő és sokkal ritkábban olvas mesét gyermekének, mint szükséges volna. Sokszor cserélik le magukat tévére, DVD-re, PC-re, és teszik mindezt azzal a magyarázattal, hogy azt jobban szeretik a kicsik, jobban tetszik nekik..."
Majsai László ezeket a kifogásokat csak ürügynek tartja arra, hogy miért ne kelljen a szülőnek élő szóval, könyvből olvasva vagy fejből mesélnie. Véleménye szerint az esti mesét azért sem lenne szabad tévén nézni, mert a rajzfilmek ahelyett, hogy álomba szenderítenék a kicsit, épp hogy aktiválják, mesterségesen figyelmi-izgalmi állapotba hozzák. A tévében látható mesék legnagyobb hátránya a mesemondással szemben, hogy a képernyőt nézve a gyermek belső képalkotása megszűnik, nem használja fantáziáját, aminek fejlesztése viszont nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire.

Hogy mit meséljünk?
Szakértőnk szerint azt, amit a gyermek hallani szeretne; akkor is, ha már századszor kell ugyanazt; akkor is, ha már kívülről fújjuk. Fontos tudni azonban, hogy minden életkorban másfajta mesélésre van szüksége a gyerekeknek. A kicsi gyerekek képzeletének fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a szülő képes mesekönyvből meséljen, és megmutassa a csöppségnek, milyen is egy kastély, mert ebben a korban elképzelni még nem tudja. 4-5 éves kortól már el tudják választani a mesevilágot a valóságtól, megtanulják értelmezni az összefüggéseket az események között, ki tudják alakítani magukban a negatív és pozitív hősök jellemét. Ebben az életkorban a népmesék lehetnek a legjobb tanítómesterek. 6 éves kortól a gyerkőcök már hosszabb mesét is végig bírnak hallgatni, sőt ilyenkor a történetet akár meg is lehet szakítani, és másnap folytatni.