A Pszichológus Pasi: Számolni tudunk, de döntést hozni nem

Eltelt már pár év azóta, hogy diák voltam, de a rendszer alapjait tekintve azóta sem változott.

lévén nem az egyéni fejlődés áll a középpontban, hanem a jutalmazás és a büntetés rendszerével elért viselkedésmódosítás, ami – láss csodát – egyre kevésbé működik.

Én igazi jó diák voltam. Kitűnő tanuló, nagyon jó gyerek, talán túlságosan is, mert minél többet gondolok vissza rá, annál inkább látom, hogy az iskola mennyire nem készített fel minket az életre. Mert lássuk be, az iskola egy 12 évig tartó gyermekmegőrző, ahol a gyerekek életre való felkészítése a feladat. Van ugyan magyaróra és tanulnak a diákok híres költőkről és verseikről, de hogy miként tudnák magukat kifejezni és hatékonyan kommunikálni az anyanyelvükön, azt nem.

Van matematikaóra, így megtanulnak számolni, tanulnak képleteket és geometriát is, de önállóan gondolkozni és döntést hozni nem. Van testnevelés- és biológiaóra is, de egyiken sem tanítják meg az egészséges életmód alapjait, vagy hogy miként élhet az ember jól és magabiztosan a saját bőrében.

Márpedig a jövő munkaereje, hazánk és ha úgy tetszik az emberiség következő lépcsőfokai ülnek a padokban. Lehet, hogy a tanáraiknak már nem kell szembenézniük azzal, amit a jövő hoz 30 év múlva, de nekik igen. Épp ezért az iskoláknak támogatniuk kellene az olyan adottságokat, mint az önálló gondolkodás, a kreativitás, és elengedni a rég nem működő metódusokat, mint az osztályozás és a fegyelmezés. Ehhez persze rendszerszinten kell változtatni, de érdemes képben lennünk, hiszen már vannak pozitív kezdeményezések és lehetőségek ezen a téren.