"Anya, te egy 8-as csaj vagy a 10-ből" - Anyutest helyett bomba nőre vágynak a férjek?

Vajon honnan veszik a bátorságot a pohos, szőrös, leharcolt teremtés koronái, hogy térdig a Balatonban, majomszigetbe tömörülve, hangosan (le)pontozzák a nőket? Három pocakmacsó. Röhögve lapogatják a hasukat, diszkréten finganak egyet-egyet, megbeszélik, hogy hazafelé még isznak egy pofa sört, és eldöntik, hogy ki való a Playboyba.

"Anya, te egy 8-as csaj vagy a 10-ből. Azt mondta az egyik bácsi a másiknak. Hallottam" - tudósított a kicsi halacskázás közben. Ekkor lettem figyelmes a Balaton alkalmi pontozó brigádjára. Akár ki is húzhattam volna magam a bóktól, főleg, amikor meghallottam, hogy a 10-es Zimány Linda és az a félvér csaj a Sherlock és Watsonból, akinek nem jutott eszükbe a neve (majdnem szóltam, hogy Lucy Liu), de felment bennem a pumpa, mert rögtön ezután az egyik lógó gatyás a saját feleségét kezdte lepontozni. "Nem venném meg a Playboyt, ha az asszony lenne benne." A többi pedig harsány, höcögő röhögéssel helyeselt és kontrázott a saját párja rovására.

Mellettük három helyes, asszonyosan telt nő játszott a gyerekeikkel. Szépek voltak csinos, vidám fürdőruháikban. Nem feszes, húszéves testek, hanem már sokat megélt, enyhén szélesedő csípők, kicsit megereszkedett mellek, itt-ott egy kis narancsbőr és nevetős szarkalábak tűntek elő a vízből, ahogy labdáztak a gyerekekkel, vagy úszógumiban tologatták őket. Bármelyik lehettem volna akár én is. Vagy te.

Pedig az igazi álomcsajok egy karnyújtásnyira vannak. Nők, szülés után. Nem retusált álomcsajok, hanem hús-vér asszonyok, akiknek a testén is nyomot hagyott az élet. És akik - ahogy a tőlük elkapott beszélgetésből kihallottam - mindennap szenvednek ettől. Ha tudnak, tornáznak, de a munka, a család és a házimunka mellett nem jutnak el az edzőterembe. Inkább bicajjal mennek az óvodáig, vagy gyalog a hatodikra, mert akkor legalább megvan a napi mozgás. A trendi fogyókúrára nincs sem idő, sem pénz. Mert ki tud kétféle konyhát vinni? És melyik anyuka nem kapkodja be a maradékot, amit a gyerek a tányéron hagyott? Persze, azért figyelnek magukra, szeretnének megfelelni az idealizált álomcsajoknak, mert tudják, hogy a "fiúk" - ahogy maguk között nevezik nem éppen adoniszi termettel megáldott férjeiket - ezt szeretnék. És ők szeretnének megfelelni nekik. Meg a barátnőiknek. Meg maguknak. Meg annak a rohadt nagy elvárásnak, hogy dögösnek kell lenni, szuper anyunak kell lenni, született feleségnek kell lenni.

De mi van a "fiúkkal"? Ki írta azt a papír macsó kódexet, aminek az egyik ki nem mondott szabálya az, hogy az okés, hogy felettük is múlik az idő, közben kinő a pocak, és elveszik a borotva, meg a szappan, és bárhol, bármikor nyugodtan lehet fingani egy bizonyos férfikor után, de a nőnek tipp-topp bombázónak kell lennie több gyerek és számos év múlva, még a strandon is?

Kedves balatoni pontozó "fiúk"! Dehogy haragszom én rátok, köszi a 8 pontot is, de! Kapjatok a fejetekhez, és legyetek kedvesek keressétek meg magatokban azt a srácot, akit majd megevett a penész azért a nőért, aki mellettetek játszik a gyerekeitekkel. Neki tetszik az aputest. Lássátok meg ti is a szépséget az anyutestben!

Igyátok meg bátran azt a pofa sört, borotválkozzatok meg, elő a régi Bruno Banani illattal, húzzátok be a pocakotokat, és kacsintsatok rá az asszonyra. Meglátjátok, ha a gyerekek elaludtak, újra 10 pontos lesz az az este!

A szerző további írásait ITT olvashatod.