Tanácsok a hozzátáplálás menetéhez

A gyermek első évének legfontosabb tápanyagforrása az anyatej vagy a tápszer, ám féléves korra a többség megérik arra, hogy belevágjon a szilárdabb ételek kóstolgatásába is. Az előzőekben írtunk már arról, hogy milyen jelek utalnak arra, hogy a kicsi megérett a hozzátáplálásra, illetve megnéztük, milyen eszközöket érdemes beszerezni erre az időszakra.

amelynek megvannak a maga szakaszai. Ahhoz, hogy minden ideálisan alakuljon és a hozzátáplálás mindenki számára a várt eredményt hozza, érdemes a fokozatosság elvét betartani.

A hozzátáplálás a már-már folyékony állagtól halad a püréken keresztül az egyre darabosabb ételek felé. Az első próbálkozások történhetnek például nagyon finomra reszelt – hasfájós baba esetén párolt és turmixolt – almával vagy, ha óvatosabbak vagyunk, akkor az alma levével. Ilyenkor még nagyon kis adagot készítsünk, hiszen a gyermek első alkalommal nem fog igazán mennyiséget enni, maximum 1-2 teáskanálnyit. Ha kérne még, akkor se adjunk többet, nehogy megterheljük az emésztőrendszerét. Érdemes az kezdeti kóstoltatásokat úgy időzíteni, hogy a baba ne legyen farkaséhes, de ne is legyen jóllakott teljesen. Ennek érdekében jó, ha a délelőtti köztes etetést választjuk, ahol először megkínáljuk a kicsit valamennyi tejjel, s ezt követi az új íz kóstolása. Később, amikor már megszokta a szilárd ételt, jobb, ha az új ízzel kezdjük az étkezést és a tejjel fejezzük be. Fontos, hogy az első időszakban, amikor a baba még nem eszik rendes mennyiséget a szilárd ételekből, mindig kínáljuk meg anyatejjel vagy tápszerrel a kóstolás után.

Az első bevezetett ételek között szokták említeni az almát, őszibarackot, cseresznyét, meggyet, szilvát, körtét, banánt, krumplit, sárgarépát, céklát, sütőtököt, gesztenyét, spenótot.

Eleinte egyesével kóstoltassuk meg az új ízeket, később azonban csak a képzeletünk szabhat határt az ízkombinációknak. Szintén érdemes betartani azt a szabályt, hogy egy ételt 2-3 napig adjunk a babábak, hogy biztosan lássuk, jól tolerálja-e, nem kap-e tőle kiütést, nem okoz-e hasmenést vagy székrekedést, hasfájást. Ha nem tapasztalunk ilyesmit, akkor jöhet a követező íz.

Azzal kapcsolatban, hogy melyik ételt pontosan mikor érdemes bevezetni, számos táblázat és útmutató lehet a segítségünkre, de a gyermekorvossal, védőnővel is jó, ha konzulunk róla, főképp az allergénekkel kapcsolatban, mint a tojás, tej és tejtermékek, glutén, hal, földimogyoró!

Amikor a baba már élvezettel eszi a püréket és a mennyiség is egyre gyarapszik, itt az idő, hogy eltegyük a turmixgépet és megpróbálkozzunk azzal, hogy villával összetört ételt kínálunk a kicsinek. Ez általában a kezdetekhez képest a 2-3. hónapban, 8-9. hónapos kor között fog elérkezni. Vannak, olyan gyerekek, akik nagyon nehezen állnak át a darabosabb táplálékra, másoknál pedig semmi fennakadás nem tapasztalható. Igazodjunk a kicsikhez, hiszen látni fogjuk, hogy mennyire fogékony az újításra, mennyire van kedve a rágáshoz. Ez nagyban függ a baba személyiségétől, de attól is, hogy mennyi és milyen fogak törtek már elő. Ha például épp kibújóban van egy fogacska, akkor semmiképpen se akarjuk kissé darabos étellel meglepni, mert lehet, hogy abban a pár napban még a szokásos, kedvenc püréjét sem lesz hajlandó megenni, hát még valami újat.

Amikor már szívesen rág a baba, nyugodtan adjunk neki – felügyelet mellett! – kézbe vehető, nem túl kemény rágcsálnivalókat, mint amilyen például a darabolt alma vagy a felcsíkozott pirítós. Ezek erősítik a rágóizmokat, masszírozza az ínyt és ösztönzik az önálló evést. Igazán kemény rágcsákkal azonban csak akkor kínáljuk meg, ha már kijöttek a zápfogak.

A mennyiségek növekedésével az étkezések kiváltása is megtörténik lassan. Egyszerre mindig csak egy étkezést váltsunk ki, azaz ilyenkor már a szilárd étel után ne kínáljuk meg a gyermeket anyatejjel vagy tápszerrel. Először általában a délelőtti tejivást szokták elhagyni a szülők, ezt követi az uzsonna, majd az ebéd, a reggeli és a vacsora. Természetesen ez is változhat, hiszen lehet, hogy valamelyik baba a reggeli szopihoz ragaszkodik jobban, míg mások az esti összebújáshoz.

Ne feledjük, hogy a gyerekek nem kis felnőttek, 1-2-3 éves korban sem! Ha már túlvagyunk a különféle ételek bevezetésén, akkor sem kell feltétlenül ugyan azt ennie a gyermeknek, mint nekünk. Persze fontos, hogy megismerje, milyen ételeket főz anya vagy a mama, de inkább amolyan gyerekesített változatban. Ez mit jelent? A gyerekek ételét ne sózzuk, ne cukrozzuk olyan mértékben, mint a sajátunkat és bizonyos fűszereket is hanyagoljunk (csípős paprika), ha a kicsi is eszik belőle.

A hozzátáplálás útja hosszú és sokszor rögös is, ám megfelelő türelemmel és humorral kezelve az egyik legmeghatározóbb kellemes emléke lehet a kisgyermekkor időszakának.