A bő bugyogón át a tangáig - Ezt viselték elődeink a szoknya alatt

A bugyi legősibb elődje tulajdonképpen az ágyékkötő volt, ami főleg az ókorban volt elterjedt viselet különböző változatokban a nők és a férfiak körében egyaránt, ám ez azért még nem nevezhető alsóneműnek.
Viszont találtak arra bizonyítékot, hogy már az ókori Rómában felbukkant egy a mai bugyihoz nagyon hasonló ruhadarab, amelyet a nők viseltek sportoláshoz, legalábbis ezt mutatja a szicíliai Piazza Armerinában talált 4. századi mozaik.

Ezután viszont „nyoma veszett" a bugyinak, a középkorban az alsónemű a nők számára egy hosszabb inget jelentett a ruha alatt, ami amúgy is a földig ért, vastag volt, ápolt és eltakart, így nem érezték szükségét még egy plusz ruhadarabnak odalent.
Először az 1400-as években bukkant fel Spanyolországban egy ruhadarab, amely közel sem hasonlított a mai értelemben vett bugyihoz, de gyakorlatilag azt a funkciót töltötte be. Csakhogy ez egy buggyos, térdig érő nadrág volt tulajdonképpen, amit a szoknya alatt hordtak. Ezt a mór viselet mintájára készült darabot leginkább az olasz arisztokraták és a kurtizánok viselték Velencében. Ám különösebben nem lett népszerű, főleg mert az orvosok sem javasolták.

A 1800-as évek elején jött divatba igazán az alsónemű, amely már egy jóval kényelmesebb, vékonyabb anyagból készült „bugyit" jelent. Ezeknek a közepe lyukas volt. Ez különösen praktikusnak bizonyult, mivel az 1840-es években visszatértek a hatalmas abroncsos ruhák, így a „WC" használatánál sokat segített a praktikus szabás.

Viktória királynő is előszeretettel hordta a bugyikat, minden nap tisztát vett fel. Személyre szabott darabok készültek neki termetes mérete miatt is, amelyekbe a monogramja és korona volt hímezve. Az egyik ilyen darab néhány éve került árverésre, és hatalmas összegért, közel hatmillió forintért kelt el.
Ám a szegényebb társadalmi csoportokban még ekkor sem terjed el a használata.
Az igazi változás az 1800-as évek végén jött el, amikor a bugyikat középen összezárták, bár még mindig térdig érőek voltak.

A 20. század elején kezdett átalakulni az alsónemű viselet trendje, amikor a ruhák is egyre rövidebbek, vékonyabbak lettek, kénytelenek voltak valamelyest zsugorítani a bugyin is, hogy ne lógjon ki. Ez már kezdett hasonlítani a mai viselethez, persze mindig egyre kisebb-és kisebb lett, és a szabása is sokat változott, illetve egyre inkább kezdtek adni a díszítésükre is.

Magyarországon a szegényebb rétegbe tartozó asszonyok még a 20. század elején nem hordtak bugyit. A néptánc során bizony előfordult, hogy fellibbent a szoknya, és minden kilátszott, ezért egy idő után az ő részükre előírták a fehérnemű viselését. Ennek köszönhetően a '30-as években hazánkban is kezdett elterjedni.

1955-ben készült az ikonikus fotó Marilyn Monroe-ról, amin fehér szoknyáját fellebbenti a szél, és kivillan a bugyija. Ez a fehérnemű akkoriban borzasztóan szexinek számított, pedig egy kisebb sorthoz hasonlított.

A tangák a '80-as években terjedtek el, bár állítólag Brazíliában már évtizedekkel korábban megjelent. Az Egyesült Államokban azonban 1939-ben bemutatták be az első darabot a New York-i világkiállításon, mégpedig azért mert a város polgármestere felszólította a táncosnőket, hogy fedjék el intim testrészüket, ők pedig megtették úgy, hogy a lehető legtöbbet mutattak azért bájaikból. Ám ezután még nem lett népszerű a tanga. 1981-ben Frederick Mellinger híres kaliforniai fehérnemű üzletében elkezdte árulni az aprócska bugyit, ezután egy évvel pedig a Victoria's Secret is megindította a fazon gyártását, és innentől nem volt megállás.

Ma már számtalan verziója van a bugyinak, a brazil tangától kezdve a magas derekú, alakformáló fehérneműn át egészen a francia bugyiig, és még sorolhatnánk. Így szerencsére nekünk már bőven van miből válogatni.