A gyermekjóga a viselkedésre és a személyiségfejlődésre is hat

A gyermek természetében rejlik valami eredendően tiszta kíváncsiság, hogy megismerje a világot és benne önmagát. Gyakran szemlélődik nézetektől és előítéletektől mentesen, s örömtelien merül el a pillanatokban, miközben közvetlenül és könnyedén kapcsolódik a világhoz és önmagához. A keleti filozófiák is többnyire éppen ezt az állapotot keresik, s talán a gyermekjóga népszerűségének kulcsa is ebben az egyszerű, spontán kapcsolódásban rejlik. Gyakorlatai ennek a természetes állapotnak az újra felfedezésére, kiterjesztésére és fenntartására irányulnak, miközben ápolja a gyermeki lélek ösztönösen kíváncsi érdeklődésével együtt járó őszinte odaadást és a lelkesedést is, ami évezredek óta elengedhetetlen része a spirituális értelemben vett fejlődésnek.

Mikor is kezdődik a gyermek jóga valójában?

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy valójában az anyaméhben. Magzati korban, amennyiben a leendő anyuka a várandósság idején „kismama-jógát" gyakorol, akkor már bizonyos gyakorlatokkal aktívan hozzájárulhat a gyermek testi és érzelmi fejlődéséhez. A születést követően a babák otthoni környezetben, majd a szervezett „baba-mama jóga" foglalkozásokon részesülhetnek az áldásos hatásokban 6 hetes kortól kb. 1 éves korig elsősorban masszázs, finom átmozgatások és klasszikus jógapózokra hasonlító helyzetek által.

Az első önállóan végzett gyakorlást nevezhetjük „ovis-jógának" (3-7 éves korosztály), mely a gyermekek természetes fejlődéséhez és igényeihez alkalmazkodva nyerte el mai formáját. A kulcs pedig a játékosságban rejlik! Ezen foglalkozások többnyire úgynevezett utánzós gyakorlatokból (pl. cica, kutya, nyúl, kígyó); természeti jelenségekről (hegy, hold) vagy a hindu mitológiából ismert istenségekről (Siva, Krisna), személyekről (pl. Vaszistha, Matszjéndra) elnevezett testhelyzetekből; egyszerű figyelemfejlesztő, frissítő vagy nyugtató légzésekből; univerzális értékeket hordozó tanító mesékből és erőszakmentes, fantáziafejlesztő játékokból tevődnek össze.

Az iskoláskorúaknak szánt gyakorlásokon 6-14 (pubertás korig) továbbra is jellemző a játékosság és a dinamizmus, miközben egyre több teret nyerhet az érzelmek kezelése, vagy az elnyugvás képességének a kifejlesztése. A gyermekek egyéni adottságai és érdeklődésük figyelembevételével fokozatosan épülhetnek be a klasszikus elemek (kéztartások, tisztító gyakorlatok) a gyakorlásba. A „tini-jóga" (12-14 éves kortól) tartalmában már a klasszikus jóga minden elemét magában foglalja, időtartama hosszabb, fókuszában azonban a hormonális változásokat, a felnőtté válás testi és lelki folyamatait támogató gyakorlatok állnak.

Indiában az elmúlt években az oktatáspolitika különös figyelmet szentelt annak, hogy a jógagyakorlás bekerüljön a közoktatási intézmények programjaiba. A nemzeti alaptantervnek Magyarországon jelenleg még nem része a jóga, mégis gyakori jelenség, hogy a gyermekek már általános iskolában megismerkednek az egyes gyakorlatokkal, hiszen egyre több tanító, testnevelő-, gyógy-testnevelőtanár és gyógypedagógus vesz részt kreditpontos továbbképzéseken a téma kapcsán. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek a szerzett tudásukat lelkesen igyekeznek beépíteni a kötelező testnevelés órák tanmenetébe, osztályfőnöki órákba, vagy éppen a gyermekek egyéni fejlesztési programjaiba.

A gyerek jóga és a tudomány

A speciális testhelyzetek, légzőgyakorlatok és relaxációs technikák kedvező élettani és személyiségfejlesztő hatásaira a tudományos élet is felfigyelt. Az empirikus kutatások száma napról napra gyarapszik a témában világszerte.

Általánosságban elmondható, hogy a gyermek jógagyakorlatok kedvezően hatnak az anyagcsere folyamatokra, a vegetatív idegrendszerre, hormon- és immunrendszer működésére, továbbá növelik a test hajlékonyságát, az izmok erejét, az ízületek rugalmasságát; fejlesztik az értelmi és érzelmi intelligenciát; általános önbizalom növelő és stressz csökkentő hatással bírnak.

A jóga iránt érdeklődő pedagógusok és szülők részéről tehát egyre szélesebb körű az igény, hogy az általuk felfedezett, megtapasztalt pozitív hatásokat megismertethessék tanítványaikkal, gyermekeikkel és valamilyen módon az életük részévé tehessék azt. A kulturális háttérbéli különbségek, a részleges ismeretek, vagy egyszerűen a családi logisztika miatt azonban Kelet és Nyugat másként integrálja a jógát a mindennapokba. Míg Indiában az elmúlt néhány évezredben a védikus hagyományok nyomán a jógikus életvitel (táplálkozás, légzés, mozgás, elmélyedés) gyakorlatainak többsége a hétköznapok természetes részeként épült be a kisgyermekek életébe, addig Nyugaton leginkább alternatív sport-, mozgás-, szabadidős tevékenységként jelenik meg a jóga az iskolás gyermekek heti rendjében, de természetesen a gyermekek fejlődésének elsődleges kulcsa mindig a családi környezet lesz! Ne feledjük, hogy a heti egy-két 45-60 perces, formális gyermekjóga foglalkozások mellett a tartósabb és jelentősebb pozitív mentális, érzelmi hatások éppen a hétköznapokban tudnak megalapozódni, akár a szülőkkel együtt végzett mozgás, légzés, játékos összpontosító gyakorlatok, a közösen olvasott és megbeszélt tanító mesék nyomán.