Kokain és egésznap síró csecsemők: ezek a múlt rettenetes gyermeknevelési szokásai

Manapság egyre inkább eltolódik a gyermeknevelés a túlóvás irányába, nélkülözve a tanítást, szocializációt és összességében a nevelést. Már ma is van a tinédzserek körében egy erős hópehelynemzedék bázis, ám ez várhatóan pár éven belül erőteljes duzzadásnak indulhat. Ám, ha kiemelünk egy apró kanálnyit a múlt gyermeknevelési módszereiből, csupán elrettentő példákat kapunk és bizonyosságot arra, hogy a túlféltés következményeit figyelembe véve is mennyivel jobb a mai helyzetünk.

A gyermek nem más, mint kis felnőtt. Ez a felfogás sokáig tartotta magát, ami mind a feléjük támasztott elvárt viselkedésben, mint pedig a dolgoztatásukban megnyilvánult: még 200 évvel ezelőtt is természetesnek számított, hogy egy 4-5 éves már libákat terelget, vagy épp a bányában dolgozik.

Magyarországon, még az 1800-as évek elején is a gyermekek 60 százaléka meghalt, mielőtt elérte a 10 éves kort. Nem csoda, hogy voltak családok, akiknél két hasonló korú gyermek is az azonos nemű szülő keresztnevét kapta, hiszen számítottak rá, hogy egyikük szinte biztosan nem fogja megérni a felnőttkort.

A verés volt az egyetlen eszköz, amivel a szülők nevelték csemetéiket, rendkívül súlyos károkat okozva ezzel, elsősorban a gyermek lelkében. Ám nem ez volt az egyetlen furcsa és a mai modern felfogással érthetetlen szülői viselkedés, szokás.

Kosár a kisdedre

Azokban az időkben, amikor a nők nem mehettek szülési szabadságra, és az első bölcsődék megnyitására is még hosszú évtizedeket kellett várni, teljesen természetes volt, hogy az asszonyok a gyermekeikkel mentek a földekre dolgozni. A még kúszni-mászni nem tudó kicsikre egyszerűen ráborítottak egy kosarat, a nagyobbak számára pedig ástak egy gödröt, és abban helyezték el őket. Mindezt csak is egy célért, hogy megóvják őket a természetben rájuk leselkedő veszélyektől, és attól, hogy elkószálva elvesszenek.

Bódultan nyugodtabb a baba

Itthon teljesen természetes volt még az 1800-as évek közepén is, hogy a nyugtalan, fogzó csecsemőknek mákteát adtak az anyák. Hosszú ideig volt forgalomban olyan fogzáskönnyítő készítmény is, aminek alapját a kokain adta. Ezt később a rumba áztatott kenyérhéj váltotta fel. Nos, belegondolni is rossz, hogy ezek a módszerek milyen fejlődési károkat okoztak a gyermekek esetén.

Kötelet a bokára

Most a gyerekekkel anya vagy otthon marad, vagy bölcsődébe, óvodába, iskolába viszik őket a szülők, hogy ők dolgozni mehessenek. Jelenleg 12 éves kor alatt tilos egyedül hagyni lakásban gyermeket felnőtt felügyelete nélkül, a szülők ezért komoly felelősségre vonásra számíthatnak, ami a legenyhébb esetben is családgondozó bevonását jelenti.

A századforduló idején azonban a városok szegényebb rétegei esetén mindkét szülő gyakorlatilag hajnaltól estig dolgozott, hogy a család megélhetését biztosítani tudják. Gyermekeik pedig addig az utcákat járták, lófráltak, de még ez volt a jobbik eset. Abban az esetben, ha kisgyermekeiket nem tudták se rokonra, se egy szomszédra bízni, bezárták őket a lakásba: a totyogók bokáját puha rongydarabbal az asztalhoz kötötték, a csecsemőket pedig egyszerűen a kiságyban hagyták. Enni, inni nem kaptak ez idő alatt, csupán az egyedüllét és a sírás maradt számukra.