Állati kommunikáció: Így beszélgetnek az állatok velünk és egymással

Az etimológusok szerint vannak állatok, amelyek kémiai, mások vizuális kommunikációt használnak, de léteznek olyan fajok is, amelyek gesztusokkal, vagy akusztikusan kommunikálnak.

A delfinek kommunikációja az egyik legtöbbet kutatott terület, ha állatok közötti beszélgetésről van szó. Ezek a mindenki által szeretett állatok nemcsak beszélgetnek, de mindegyiküknek saját neve van és ezt el is mondják, tehát a bemutatkozás náluk sem ismeretlen fogalom. Ultrahangokkal kommunikálnak, melyeket mi emberek magas, csattogó hangokként érzékelünk, de ők ezt feltehetőleg másképp érzékelik. Az emberi értelemben vett beszélgetésre nem képesek, hiszen a hangokat nem a szájukkal képzik, hanem a homlokukban jönnek létre, érzékelni, hallani a másik fajtársuk "beszédét" pedig az állkapcsukkal tudják. De komoly tudományos próbálkozások vannak egy delfin-ember szótár létrehozására.

A bőregerek is szeretnek dumálni, ráadásul olyan hétköznapi témákról is, mint az emberek. Fejlett az ultrahangos kommunikációjuk, és mindegyiküknek saját hangja van - egymást felhangokból azonostják. A legjobban az élelemmel kapcsolatos témák érdeklik őket, sokat foglalkoznak azzal is, ha egy-egy párzási kísérletet az ellenkező nem kiszemelt tagja visszautasít, de a zsúfolt fészkek miatt is gyakran bosszankodnak.

Ez a csodás madárfaj gesztusokkal kommunikál. Ornitológusok szerint a hollók, ha mutogatni akarnak a társaiknak, a csőrüket kézként használják, mohát, kődarabkákat, kis gallyakat mutatnak fel az ellenkező nemű fajtársaiknak, melyek veszik is az adást. Megfigyelések szerint nemcsak ilyen módon képesek egymással kommunikálni; van, hogy összeérintik a csőrüket, vagy együtt "fognak meg" tárgyakat. Ezek a gesztusok azt jelzik, hogy a másik madárral el tudják képzelni a "családalapítást", vagy egy már meglévő partneri viszonyt hivatottak megerősíteni.

Az ember legjobb barátja félszavakból is érti gazdáját, gondolnánk, de ez azért nem igaz. Bár a kutyák több száz emberi hangot képesek megtanulni, azok összekapcsolására nem képesek, így inkább a gesztusainkra figyelnek, de azokat valóban jól értelmezik. De vajon a kutyák egymást is olyan jól megértik, mint minket? Ugyan nem szavakból, de természetesen tudják, hányadán állnak a másikkal. Ha két kutya találkozik, hamar kiderül, ki ural kit, melyikük a domináns fél. Mimikájukkal, hanglejtéssel, magassággal-mélységgel hozzák a másik tudomására, hogy nincs értelme erősködni, a megadás célravezetőbb. Mivel jobb ezt az elején tisztázni, mindkét fél arra törekszik, hogy ne fizikai erővel kelljen bebizonyítania, hogy nem ő az alárendelt, ennek ellenére mindannyian tapasztaltuk már, hogy ez nem mindig sikerül.

Bármennyire is hihetetlen, igaz, hogy a cicák nyávogása az emberrel való kommunikációt szolgálja, ugyanis az évszázadok során felismerték, hogy képtelenek vagyunk jól olvasni a testbeszédüket, ezért valami másra is szükség lesz, ha meg akarják értetni magukat az emberrel. Csecsemősírásra, babahangokra hasonlító hangokat kiadva kunyerálnak ételt a gazditól, szeretetüket pedig többek között kacsintással, vagy lassú pislogással fejezik ki. Egymás között azonban nem így "beszélgetnek". Fajtársaikkal szemben az egész testüket használják, ebből tudja a másik "kistigris", hogy éppen milyen a hangulata, mik a szándékai cicatársának. A felpúpozott hát, a lelapított fülek, a felborzolt farok és az égnek álló szőr egyértelműen jelzik, hogy a másik macska fél, bár szakemberek szerint ez az esetek túlnyomó többségében férevezetés, aminek célja a betolakodó elkergetése. Ugyanakkor jelezheti azt is, hogy hamarosan itt csata lesz.

Természetesen sok más állat is kommunikál a társaival: az etológusok folyamatosan kutatják, hogyan értik meg egymást, és mi hogyan érthetnénk meg a bolygónk nem emberi lakóit.