Misztikus ősi építmények, melyeket még ma is rejtély övez

Az andok csúcsai között elhelyezkedő Machu Picchut a feltételezések szerint Pachacutec inka uralkodó építette a 15. században, 2450 méteres magasságban. A város, mely 1983-ban az UNESCO világörökség része, majd 2007-ben egyike lett a Világ Új Hét Csodájának, az inka építészet mesterműve. Több, mint 200 épülettel, templommal, nyitott vízvezetékekkel és ültetvényes, lépcsőzetesen kialakított földteraszokkal rendelkezik. Ahogy az ember ott áll ezen a fantasztikus helyen, önkéntelenül is elgondolkozik rajta, hogy mikor, miként hozták fel ide a súlyos gránittömböket és hogyan hozták létre ezt az egyedülálló helyet fémszerszámok és habarcs használata nélkül?

A gízai fennsíkon, a Nílus folyó partján található a világ legnagyobb monolit szobra, a Nagy szfinx. A monumentális szobor egy mitológiai lényt ábrázol, melynek emberfeje és oroszlánteste van. A rejtélyes műemlék számos kérdést vet fel, többek között, hogy kit ábrázol, ki volt az építtetője, mikor építették és hová tűnt az orra? A legvadabb elképzelés szerint a szfinx valójában egy speciális csillagászati óra, mely jelzi majd a világvége eljövetelét. A vélemények megoszlanak; egy biztos, hogy a gízai nagy szfinxet valójában egy óriási mészkőtömbből faragták ki, ezt bizonyítják a jól látható rétegek, melyek a kőzetek lerakódásának a nyomai.

A kambodzsai dzsungel mélyén megbúvó Angkor városa a 9. és 15- század között a Khmer Birodalom fővárosa volt, területe mintegy 1000 négyzetkilométert ölelt fel. A metropoliszban csaknem egymillió ember élt, ellátásukra vízgazdálkodási rendszert építettek ki. A csatornák behálózták az egész várost, így tudták ellátni az emberek vízszükségletét. Az uralkodók nagyravágyók voltak, egyre nagyobb templomokat és cirádás épületeket építettek. Angkor azonban elbukott, melyért a legújabb kutatások szerint az éghajlatváltozás volt a felelős. Az időjárás megváltozása miatt egyre kevesebb lett a víz, és aszályos területek alakultak ki. A túlnépesedés és az erdők kivágása megbosszulta magát, a khmerek kénytelenek voltak elhagyni a várost, melyet azóta teljesen benőtt a növényzet.

A világ egyik régészeti rejtélye a Húsvét-sziget. Ez a távoli csendes-óceáni sziget, melyhez a legközelebbi lakott település 2092 km-re fekszik, egykor egy virágzó polinéz közösség otthona volt, de nem emiatt vált híressé, hanem a 900 monumentális szobor (moai) miatt, melyek elszórva fekszenek a parton, illetve a parthoz közel. A legendás szobrokat a 12. és 16. század között készítették az őslakosok mindenféle komolyabb eszköz használata nélkül, ami már eleve sok kérdést vet fel. A tudósok azonban leginkább azt vizsgálták, hogy milyen célt szolgáltak ezek a szobrok? A feltételezések szerint a szobrokat a törzs fontos tagjainak tiszteletére állították, így minden egyes darab egy képmást ábrázol. A látszat ellenére nem csak fejekről van szó: a föld alatt egy test is rejtőzik.

A föld alá temetett hatalmas sereg 8000 terrakotta katonából, 130 szekérből és több száz lóból áll. Felfedezésük egy véletlennek volt köszönhető; a földművesek kútásás közben akadtak rá az első leletekre. A kutatások kiderítették, hogy a sereg a Kínát egyesítő császár, Csin Si Huang-ti parancsára készült abból a célból, hogy az uralkodót szolgálja a túlvilágon. A 184-197 centiméter magas, egyedi arcvonással rendelkező katonák mellett zenészek, akrobaták és állatok is voltak a figurák között, mivel a császár meg volt győződve arról, hogy a túlvilágon a sereg életre kel. Az eltemetett palota és hadsereg létrehozásához mintegy 38 évre és több százezer ember munkájára volt szükség. Bár a régészek szerint az agyagkatonák a császár földbe temetett palotájának a kapuit őrizték, felmerül a kérdés, vajon milyen csodákat őrizhettek még?