Ha a gyerek megismeri a saját jogait, azt is tudni fogja, hogyan tartsa tiszteletben másokét

A jog és a kötelesség kéz a kézben jár. Nemcsak másoknak kötelessége biztosítani, hogy az egyes ember élhessen a jogaival, annak érdekében, hogy boldog, egészséges és biztonságos életet élhessen, hanem mindenkinek kötelessége tiszteletben tartani a többiek jogait, azaz úgy élni a sajátjaival, hogy közben ne sértse másokét.

Különösen fontos, hogy a gyermekek tisztában legyenek az őket megillető jogokkal, hogy sem társaik, sem a felnőttek ne élhessenek vissza naivitásukkal, az idősebbektől való félelmeikkel. Ugyanakkor, ahogy az UNICEF fogalmaz:

Amit még tudni érdemes, hogy a saját jogaink mellőzése passzivitás, míg mások jogainak figyelmen kívül hagyása agresszivitás. Innen indítjuk a beszélgetést dr. Fülöp Tündével és Balázs Orsolyával.

Mik azok a gyermekjogok és miért különböztetjük meg azokat az emberi jogoktól, annak ellenére, hogy utóbbiak minden emberre vonatkoznak?

dr. FT: Természetesen, a gyerekekre is érvényesek az emberi jogok, mivel azok kortól függetlenül minden emberre vonatkoznak, így a gyermekekre is. Gyereknek számít minden ember, aki nem érte még el a 18 éves kort. A 18 év alattiaknak a felnőttekhez képest különleges védelemre és gondoskodásra van szükségük. Ezt a speciális védelmet az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény biztosítja, és ez a dokumentum magyarázza el azt is, hogy kik a gyermekek, milyen jogokat élveznek, ahogy azt is, hogy a kormányoknak milyen kötelezettségeik vannak a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatosan.

Mióta létezik ez az egyezmény, és kötelező érvényű-e bárkire nézve?

dr. FT: Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 10 év előkészítő munka után, 1989. november 20-án került elfogadásra. Minden olyan országra nézve kötelező, mely aláírásával elfogadta és ratifikálta, azaz a jogrendszerébe beillesztette azt.

Magyarország is részese az egyezménynek. Van olyan ország, amelyik nem?

dr. FT: Igen, Magyarország is ratifikálta az egyezményt, ez egy nagyon fontos dolog. Az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen, amely nem ratifikálta az egyezményt. Ennek speciális okai vannak, például az USA-ban szövetségi kormány működik, ahol az államok különbözően törvénykeznek bizonyos esetekben, eltérően gondolkodnak néhány kérdésről.

Miért van szükség speciális gyermekjogokra, melyek – ezek szerint – minden elfogadó országban érvényesülnek?

dr. FT: Hát egyrészről a korukból fakadóan sokkal védtelenebbek, mint a felnőttek. Különleges mivoltuk abban is rejlik, hogy ők jelentik a jövőt, és ahhoz, hogy egészséges felnőtt tagjai legyenek később a társadalomnak, védelmeznünk kell őket és biztosítanunk a megfelelő fizikai, lelki és szellemi fejlődésüket. A gyermekjogi egyezményhez csatlakozó országok az aláírásukkal ezt támogatják és garantálják. Az, hogy maga a jogérvényesítés melyik államban mennyire valósulhat meg, azt sok minden, akár a gazdasági helyzet is befolyásolhatja. Ahol kevesebb a pénz, ott kevesebbet is tudnak rászánni, de a törekvés mindenhol megvan.

A leírt jogok mennyiben támogatják a gyermekek egészséges lelki fejlődését, biztonságérzetét?

BO: A gyermekjogok nem csak jogi értelemben fontosak. Önérvényesítésre, saját határaik védelmére, azok betartatására tanítják a gyerekeket és a felnőtteket is – figyelembe veszem, tisztelem a gyermek határait, a szándékát és megtanítom, hogy ő hogyan tartsa tiszteletben az enyémet. Ez egyrészt egy minta, másrészt tanulható folyamat is, melyhez kapcsolódhat akár az asszertív kommunikáció is, mint eszköz.

Milyen az asszertív kommunikáció?

BO: Amikor kommunikációnk során úgy tudjuk határozottan képviselni a saját véleményünket, érdekeinket, igényeinket, hogy közben képesek vagyunk megérteni és figyelembe venni a másik véleményét, érdekeit és igényeit is. Vitás kérdés megoldásában olyan döntéseket támogat, melyekben akár mindkét fél érdekei érvényesülhetnek és magában foglalja azt is, hogy valamire nemet mondunk.

Mindketten az UNCEF Ébresztő-óra programjának előadói vagytok. Mit kell tudni a programról, kiknek szól, hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás?

dr. FT: Az Ébresztő-óra program gyakorlatilag egy ingyenes, 90 perces interaktív játék, mely a 4-12. évfolyamos tanulóknak szól, és az ország bármely pontján elérhető. A foglalkozásokon egy kimondottan erre a célra készült kártyacsomag segítségével folyik a játék – a pakli lapjain minden gyermekjog megtalálható. A gyerekek mindig nagyon élvezik a foglalkozásokat, napokat el tehetne velük beszélgetni a témáról, és mindent nyilván nem is lehet megbeszélni másfél órában. Kicsit olyan ez, mint a húsleves: nem mindegy, hogy bedobok a vízbe egy instant leveskockát vagy több órán át főnek a hozzávalók. Ebben a másfél órában kapnak egy lehetőséget, hogy elkezdjenek ismerkedni a jogaikkal. Visznek haza magukkal új ismeretek, kérdéseket tesznek fel a szüleiknek, a tanáraiknak, egymás között is beszélgetnek a témáról. Mindig el szoktuk mondani, hogy bármikor szívesen visszamegyünk, ha igény van rá, de a kártyacsomag digitális, nyomtatható verzióját is elérik az UNICEF oldalán, ahol a szülők, pedagógusok is utána tudnak nézni a válaszoknak.

Ki, hogyan kérheti a foglalkozásokat?

dr. FT: A foglalkozásokat kezdeményezheti az iskolaigazgató vagy az osztályfőnök is, de előfordul, hogy az osztályközösségben, szülői közösségben merül fel az igény, ezt jelzik a tanárnak, és így jutunk el az iskolába. Van, hogy már úgy megyünk oda, hogy a pedagógus elmondja, hogy felmerült egy probléma - például bullying - az osztályban, ilyenkor mi azt a témát helyezzük előtérbe és úgy alakítjuk a játékot, hogy ne tudjuk kihagyni ezeket a kérdéseket, legyen arra idő, hogy egy kicsit belemenjünk a témákba és a gondolataikat, kérdéseiket feltehessék, átbeszéljük azokat. Előfordul, hogy mély csendek vannak, mert végig gondolják, hogy ők hol érintettek, és általában azokat a kérdéseket viszik magukkal tovább.

Van-e olyan jog, amely szerintetek az összes többinél fontosabb, és mit gondolnak erről a gyerekek?

dr. FT: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és az Ébresztő-órákon is gyakran felmerül, hogy melyik az a joga a gyereknek, ami, ha nem lenne, nem is hiányozna neki. De ha az egyik jogot elvesszük, az csorbíthat egy másikat, és erre a gyerekek is hamar rájönnek a foglalkozásokon. Nincs olyan, hogy az egyik fontosabb, mint a másik, az összes ugyanolyan fontos és jelentős, és a fiatalokat abban kell támogatni, hogy ezeket megismerjék, élni tudjanak velük, és mindeközben ne sértsék mások a jogait. A képzésünkről megmaradt bennem egy nagyon szemléletes példa, amit egyébként az Ébresztő-órákon is elő szoktunk venni: képzeld el a jogaidat, ahogy szappanbuborékként vesznek körül. A buborék lehetőséget ad, hogy élj a jogaiddal, de a másik gyereknek is van szappanbuborékja, neki is vannak jogai és ő is él velük. Mi történik, ha a két szappanbuborék összetalálkozik? Egy bizonyos ideig érintkeznek, de a találkozáskor meg is sérthetik egymást, és ezzel egymás vagy az egyikük jogait azzal, hogy nem veszik figyelembe a másik buborékját.

A jogokkal kötelességek is járnak...

dr. FT: Fontos tisztázni, hogy az emberi jogok és gyerekjogok gyakorlásának nem feltétele bármilyen kötelezettség teljesítése. A magyar jogszabályok szerint bizonyos jogokkal a még meg nem született gyermek is rendelkezik. A gyermekeket megillető jogok alanyi jogok, és akkor is élhetnek velük, ha nem teljesítik a kötelességeiket. Ez az emberi jogokra is ugyanúgy igaz. A jogszabály nem szab e jogok gyakorlásához feltételeket.

Tehát, ha a gyerekem úgy jön haza, hogy márpedig ő soha többé nem tanul és ír leckét délután, mert joga van a pihenéshez, akkor nekem szülőként fejet kell hajtanom az akarata előtt?

BO: A képzésen is felmerült a kérdés, és tisztáztuk, hogy a gyermekjogok akkor is érvényesülnek, ha a kötelességét nem teljesíti a gyerek, tehát, ha egyáltalán nem tanul, akkor sincs joga egy szülőnek pl. megverni őt ezért. A kettő között nincs összefüggés. Az, hogy a gyerek kötelességének érzi a tanulást, leginkább a családi szabályrendszerből fakad, nem a jogból.

dr. FT: Egy kamaszodó gyerek szülőjeként én is tapasztalom, és az egyik legnehezebb dolog szülőként azzal szembesülni, hogy a gyerek nemet mond. Nekem is mély levegőt kell vennem és gyorsan átfuttatni az agyamon, hogy ez jó, és el kell fogadnom, hogy most nemet mondott, mert ezáltal tud majd egy adott szituációban másoknak is nemet mondani és élni a jogaival. Szóval igen, szülőként nehéz, ráadásul mi, XY generációs szülők abban szocializálódtunk, hogy „fogadd el, csináld, amit mondtam" - úgy legyen, ahogy a szülő mondja.

Akkor nem tehetünk mást, mint belenyugszunk a gyerek döntésébe?

BO: Nyilván mindannyian szeretnénk szociálisan jól beilleszkedő, a társadalom hasznos tagjának nevelni a gyermekünket, aki képes az önálló életre. Van olyan gyermekjog, mely ezt azzal segíti, hogy kimondja, hogy a gyereknek joga van beleszólni az őt érintő dolgokba, ez a gyermekjogi egyezmény egyik fontos alappillére, a részvétel joga. Azaz, amikor a családi szabályrendszert alakítjuk, vagy korára tekintettel egyes pontjait újratárgyaljuk, adjunk a gyereknek is szavazati jogot, hagyjuk, hogy elmondja, ő mit tartana helyesnek, mi a véleménye és mik az érzései egy-egy témát illetően. Legyenek bizonyos keretek, melyeken belül mozoghat, pl. ne döntsön jelentős pénzügyi kérdésekben, hiszen a pénzt a szülő keresi és a felnőtt látja át, mire tud vagy szeretne költeni, de

dr. FT: Így van, a gyerekre aktív jogalanyként gondolunk, a folyamatok aktív részeseként tekintünk rá, akinek a sorsáról nem a feje felett döntenek a szülei.

Hogyan vonhatjuk be a gyerekeket a családon belüli döntési folyamatokba?

BO: Ha a gyereknek megvan a választási lehetősége, maga is beleszólhat, véleményt nyílváníthat az őt közvetlenül érintő kérdésekben – pl. mikor kell legkésőbb hazamennie, mennyit és mire használhatja az okostelefont stb. -, akkor sokkal inkább tud majd alkalmazkodni a családi szabályrendszerhez. A már említett asszertív kommunikáció jó eszköz erre. Akár leírt családi szerződéseket is köthetünk. Ha megtaláljuk azokat a pontokat, ahol a szülő tud a gyerek felé hajlani és fordítva, egyikük itt enged, a másik ott, akkor a szerződés úgy születik meg, hogy azzal tényleg mindenki egyetért. A gyerek így nagyobb eséllyel tartja be a közösen hozott szabályokat, és ha mégsem, az általa is aláírt szerződésre hivatkozva betartathatjuk vele. Ugyanakkor nem kell, hogy merevek legyenek a szabályok, időközönként lehessen átbeszélni a megállapodást és akár módosítani is, bármilyen irányba rugalmasan alkalmazkodva a környezethez, változásokhoz.

dr. FT: Bármilyen kicsi a gyerek, a saját környezetében, a saját szavaival, hogy ő is megértse, miről van szó, meg lehet beszélni dolgokat. Ha részese bizonyos döntéseknek, döntési folyamatoknak, akkor előbb-utóbb meg fogja tanulni a kötelességeit is, de ha semmire nincs hatással, folyamatosan a feje fölött rendelkeznek, azaz sértik a jogait, azt érzékeli majd az egészből, hogy valami nincs rendben, vele ez nem lett megbeszélve, ő ebbe nem egyezett bele, ő erre nem mondhatott nemet, nem kérdezték meg róla.

Ha a szülő, a pedagógus, az állam, tehát mindenki, akinek rendelkezési joga van, segíti a gyerekeket abban, hogy ehhez a tudáshoz hozzáférhessen, akkor ezzel felvértezve szükség esetén, amikor érzi, hogy valami nincs rendben, tudni fogja, hogyan és honnan kérjen segítséget: a szülőtől, tanártól, államtól, kormánytól. De akár Help App segítségével a az UNICEF Magyarországtól.

Az Ébresztő-órán megismeri a gyerek a jogait, és azt is elmondjátok neki, ha a jogai sérültek, honnan, kiktől kérhet segítséget. Arról kap képet, hogy mi történik azután, hogy jelzett, hogy bajban van? Sarkított példával élve: tudja-e a kamasz, hogy ha viccből vagy hirtelen felindulásból, mert éppen nem tanulni akar, hanem buliba menni, és jelzi a vélt „elnyomását", annak következményei is lesznek?

BO: Kapnak felvilágosítást arról, mi történik, ha mondjuk jelzéssel élnek bárhol. A jelzés után elindul a kommunikáció, egy szakembernek elmondja, mit érez, gondol. A szakember meg tudja állapítani, mennyire reális a probléma, kell-e továbblépni az ügyben. Kisebbeknél előbb, nagyobb gyerekeknél később, de mindenképpen bevonásra kerül a szülő is, hiszen az ügy tisztázása nagyon fontos. De alapvetően, ha egy családban jó a kommunikáció, a gyerek el tudja mondani, amit szeretne, milyen kérdések merültek fel benne, anélkül, hogy félnie kellene a retorziótól, ott ilyen helyzet ritkán fordulhat elő. A tapasztalat az, hogy ahol a jelzés megtörténik, ott valóban gond van, a gyerekek nem nagyon szoktak csak úgy viccből vagy hirtelen felindulásból indokolatlanul segítséget kérni. Komoly nehézséget jelenthet egy teljesen idegen ember fele megnyílni. Azt gondolom, hogy egy átlagosan jól működő, serdülőt nevelő háztartásban az nem gyakran történik meg, hogy a gyerek minden ok nélkül segítséget keres.

Jogász és pszichológus, szerencsés együttállás, de feltétel is? Kiből lehet Ébresztő-óra előadó?

BO: Mivel egy csoporttal dolgozunk, előnyös, ha legalább két ember vezeti a foglalkozásokat. Nincs külön kitétel, hogy milyen végzettségűnek kell lennie az előadónak, ez egy nagyon ideális helyzet, hogy van egy jogász és pszichológus is, de nem feltétel. Az UNICEF Magyarország szervezi az Ébresztő-óra képzéseket, melyeknek elméleti és gyakorlati része is van, ahol minden szükséges információt, tudást elsajátít a jövendőbeli előadó. A képzésen, megtanulja, milyen módon kell a foglalkozásokat szervezni, kivitelezni, és ha elvégezte, megkezdheti a működést. Senkinek nincs elengedve a keze, vannak kapcsolattartók, akiktől bármikor lehet kérdezni, illetve online csoport, ahol a tapasztaltabb előadók segítenek a kevésbé tapasztaltaknak, ha új kérdéskör merül fel, át lehet beszélni, illetve van jelzési kötelezettségünk is az UNICEF Magyarország felé. Folyamatos a kapcsolattartás a szervezettel.

Hány gyerek vett részt eddig az UNICEF Ébresztő-óra programján?

dr. FT: Ebben az évben szeptemberig kétezer gyereket ért el az Ébresztő-óra program. Bár ez egy nagyon erős szám, hiszen azt jelenti, hogy

jó cél volna, ha ez a szám mihamarabb megközelíthetné a háromezret. .... Annál is inkább, mert sok gyereket a foglalkozásokon teljesen friss információként ér, hogy neki is vannak jogai.

BO: A nagyobbak közül kerülnek ki önkéntesek is, akik aztán a saját korosztályukkal beszélgetnek a témáról.