Teher a gyerek? Így csináld!

2014.01.06. 21:45

Ha útnak indulsz egy kisbabával, sokszor macerás a babakocsit elővenni – nehézkes vele a közlekedés, túl nagy és különben is, jobb érzés, ha a gyerek ott szuszog a közvetlen közeledben. Ilyen esetekre találták ki a különböző hordozókat. De melyik ezek közül a jó, melyik mire való, melyik a legkényelmesebb és a legfontosabb: melyik az, amelyik mindkettőtök testi épségére is odafigyel? A Life.hu megmutatja a legelterjedtebb darabokat.

A hordozókendő sok szempontból ideális hordozóeszköz, ha megfelelően használják. Főleg szövött anyagból készülnek, de van elasztikus is. A hordozók ezen fajtája kb. 3-5 méter hosszú, 70-75 cm széles, anyaguk általában légáteresztő pamut, de az extra kívánalmaknak megfelelően ma már természetesen biopamutból is gyártanak ilyet. Az összes hordozási módot meg lehet valósítani vele (elöl, oldal, háton), akár többféle kötözési módszerrel is, és már az első pillanattól kezdve, azaz újszülött kortól használható. Az ok, ami miatt egyesek mégsem ezt választják az az, hogy a használata nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik - külön tanfolyamokon sajátíthatjuk el a megfelelő kötési technikákat. Erre azért van szükség, hogy szakszerűen tudd magadra felkötni a kendőt és a kisbaba még véletlenül se csusszanjon ki belőle. Sokan pedig azért nem kedvelik a hordozóknak ezt a fajtáját, mert a sok textil több rétegben magunkra tekerve kényelmetlen, nyáron pedig kifejezetten melegít is.  

Forrás: Thinkstock

A karikás kendő egy egyvállas hordozó, aminek használata igen egyszerű. Hasonló anyagokból készül, mint a hordozókendő, de ennek két fém vagy - ártól függően - műanyag gyűrű található a végén, ezeknek a segítségével tudjuk méretre állítani és rögzíteni a kendőt. Praktikus, nem kell kötözgetni, hátránya viszont az, hogy a baba súlya csupán az egyik vállunkra terhelődik, ami nem éppen gerinckímélő megoldás.  

A csatos hordozó, vagy ismertebb nevén kenguru egy hátizsákszerűen kialakított hordozó, széles és állítható vállpántokkal és csatokkal. Sajnos nem használható újszülött kortól, a gyártók javaslata szerint minimum 3 hónapos korig várni kell a használatával. Az egyik legelterjedtebb hordozóeszköz ma, különösen azért, mert designjuk uniszex, vagyis ezekben a darabokban az apukák is szívesen cipelik csemetéjüket. Hátrányuk, hogy ugyan ergonómiailag megfelelő a kialakításuk, mégis hát- és derékfájáshoz vezet a hosszú távú használatuk.

Forrás: Thinkstock

A Mei Tai, azaz kötős kenguru egy négyszögletű, többrétegű panelből és négy pántból áll. A derékpántok rövidebbek, a vállpántok hosszabbak, mert azokat a testünkön keresztezni kell. Egyesíti a kendő és a hagyományos kenguru jó tulajdonságait: tökéletes tartást biztosít a babának, kényelmes viselet, minden hordozási helyzet megköthető vele, és szinte lehetetlen elrontani. Általában vászonból készül, és kifordítva is hordható, ha a másik oldalán más színű vagy mintájú az anyag.

A babaerszény az egyik legegyszerűbb elven működő hordozó eszköz, lényegében egy elasztikus pamut- esetleg vászondarab, amit a két végénél összevarrnak. Ez egy egyvállas hordozó, éppen ezért csakis rövidtávon használhatjuk kényelmesen. Újszülött kortól már bevethető, de vigyázni kell vele, mert ha túl nagyméretűt választunk, akkor lóg benne a gyerek, ha pedig túl kicsit, akkor kényelmetlen lesz neki. Az állítható pántú babaerszényt babaslingnek hívják, de ezek leginkább csak külföldön érhetők el.

Az úgynevezett csípőhordozó egy nem túl régi találmány, és már most teljesen megosztja a szülőket – van, aki szerint praktikus és van, aki szerint teljesen felesleges. Ez egy derékra csatolható vastag övszerű dolog, amin egy helyes ülőke van. Erre támaszkodik a kisbaba súlya – így az anyuka csípőjére kerül a testsúlya. Hátránya, hogy ezzel a darabbal csak és kizárólag csípőn lehet hordozni a gyereket, így nem túl kényelmes hosszú távon.

Forrás: Tin Lid Ideas
Lilla, Bálint édesanyja

"Mi babakocsimániások vagyunk, Bálint sokáig csak abban volt hajlandó aludni. Az első három hónapra javasolta a védőnő, hogy vegyünk rugalmas kendőt, de 30 ezer forintba került, így lemondtam róla. Mire elmúlt 3 hónapos és a sima kendő is jó lett volna, addigra már 5-6 kg volt és az én 43 kg-os súlyomhoz túlságosan nehéz volt - nem tudtam magamra kötni, amíg bevásárolunk és ügyeket intézünk. 1 éves korában elindult, imád sétálni, pár hónapja pedig nagy kedvence lett a motor. Ez nagyban megnehezített mindent. Ha csak a játszóra mentünk, akkor vittem babakocsit, motort, néha a gyerek a motoron jött, néha cipeltem a motorral együtt a babakocsit tolva, néha ült a kocsiban... Tehát nem volt egyszerű. Nekem a kendők soha nem váltak be, a gyerek súlya és az én súlyom miatt, valamint stílusban sem érzem magamhoz közel. Viszont nagyon megörültem, amikor egy másik kisgyerekes barátnőmnél láttam egy csípőülőkét. Ez egy anyára köthető sámli, ami a rövid távú cipelést és a tartás hivatott megkönnyíteni, nekem végül ez vált be." 

A jó öreg vázas háti hordozók, amik leginkább egy hatalmas túrazsákra emlékeztetnek bennünket, önsúlyuk miatt valójában eléggé elavult megoldásnak számítanak. Természetesen léteznek már könnyített fémvázas darabok is, de még ezek sem érnek fel a kendőkkel és egyéb fent felsorolt megoldásokkal. Előnyük viszont az, hogy levétel után gyerekestül megállnak egy helyben. 

 

újszülöttgyerekbabacsaládhordozósúly