Amikor az ötéves Petike ismerősnek jelöl a Facebookon

2015.09.22. 20:57

Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1986-ban születtem. Tabletek, mobiltelefonok, a legfontosabb pedig, hogy Facebook nélkül telt el a gyerekkorom. És tudod mit? Örülök neki. Na, nem mintha a digitális technika vívmányait ördögtől valónak tartanám, sőt! Kifejezetten rajongok a különféle kütyükért. Attól viszont borsódzik a hátam, amikor a barátaim öt-hat-hét éves gyerekei jelölnek meg ismerősnek. Egy kisiskolásnak tényleg a Facebook az ideális játszótér?

Egyébként még lehet, hogy sokat is mondtam az öt-hat évvel: a kedvenceim ugyanis a Facebook újszülöttjei, sőt olyannal is találkoztam, hogy a még meg sem született gyereknek már külön Facebook-profilja volt, a gyerkőc szó szerint beleszületett a virtuális életébe. 

Forrás: Thinkstock

Hogy mindez hogyan lehetséges? Nem nagy ügy. Bár a Facebook a regisztrációt korhoz köti, tehát 13 év alatti gyerekek elvileg nem lehetnének fent a kék óriáson, a trükkös anyukák eszén nem lehet túljárni! (Ezek a trükkös anyukák egyébként gyakran megegyeznek a korábbi cikkünkben már bemutatott Facebook-anyukákkal.)

Szóval adott egy anyuka, aki hihetetlenül várja már babája érkezését, naponta posztol képet a növekvő pocakjáról, percről percre közvetíti vajúdását a szülőszobából, a poronty világra jövetele után a számára (természetesen hamis születési dátummal) létrehozott profilon keresztül gyermeke nevében bejelölgeti a kicsi jelenlegi és jövendőbeli ismerőseit, végül pedig, amíg a gyerek nem éri el az "ideális" öt-hat éves kort, ő kezeli helyette a virtuális életét.  

Természetesen a mai világban szinte elkerülhetetlen, hogy egy gyerek már egészen apró korában találkozzon, kipróbáljon, vagy akár napi szinten használjon különféle digitális kütyüket – de biztos, hogy ezt a folyamatot a szülőnek még meg is kell gyorsítania? 

Főleg, ha azt látjuk, hogy bizony a szülők igen nagy százaléka maga sincs tisztában a veszélyekkel. Amikor egy felnőtt sem látja át a Facebook-fiókjához tartozó biztonsági beállítások fontosságát, amikor halomra osztanak meg publikusan – tehát az egész világ számára látható módon – intim fotókat, megbotránkoztató kommenteket, amikor kamu, átverős csoportokhoz csatlakoznak, amikor olyan szenzációhajhász híreket lájkolnak, amiken, ha csak egy kicsit is elgondolkodnának, rájöhetnének, hogy megtévesztő álhírek... és még sorolhatnám.

Forrás: Thinkstock

Sajnos sok felnőtt sem érett meg a digitális felnőttségre, mondhatni digitális analfabéták, nem látják át tetteik súlyát, nem gondolkoznak a virtuális tér használata közben. 

Mit várhatunk akkor egy hat-hét éves gyermektől? 

Forrás: Thinkstock
Kiscerkás, nagypopós, kakilós, szopizós - Támadnak a Facebook-anyukák

Buliba készülsz – nyomj egy szelfit! Edzeni mész – nyomj egy szelfit! Tengerparton napozgatsz – nyomj egy szelfit! Babát vársz? Na, akkor egy szelfi nem lesz elég! Feltétlenül tudósítsd mind a 600 ismerősöd várandósságod minden egyes hetének történéseiről. Megszületett a babád? Szelfit a szülőszobából! Ha pedig igazán profi vagy, a szelfik helyét innentől kezdve átvehetik a cuki babafotók - naponta legalább öt-hatot mindenképpen posztolj újszülött gyermeked minden mozdulatáról! Hisz tudod jól, amit nem osztasz meg, az meg sem történt. A Facebook-anyukákról szóló cikkünket itt elolvashatod! 

Persze, a tévé, az Xbox és a Facebook tökéletes bébiszitter, lefoglalja a kicsit, órákig is elvan vele, addig sem kell a hisztijét hallgatni. Csak aztán ne csodálkozzunk, ha a gyerkőc a virtuális élet pozitív hatásai (a lájkok, az elismerő, önbizalom-növelő kommentek) mellett az árnyoldallal is szemben találja magát.

Arra a kérdésre, hogy mikre érdemes figyelni, és mégis miként és mikor ajánlatos egy gyereket bevezetni a kék óriás világába, szakértőnk, Majsai László, pszichopedagógus adta meg a válaszokat. 

Majsai László pszichopedagógus szerint
"A közösségi oldalakon való jelenlét egy olyan kommunikációfajta, ami rejt olyan veszélyeket is, amelyek felfogása-értelmezése-mérlegelése, a következmények pontos megértése és az azokért való felelősségvállalás megkövetel egy bizonyos értelmi-érzelmi szintet/érettséget, élettapasztalatot, kulturális és szociokulturális hátteret... és persze meg kellene hogy követeljen egy elfogadható kommunikációs színvonalat is! Úgy érzem-gondolom, hogy egy néhány éves gyermek nem felel meg ezeknek az elvárásoknak/követelményeknek. A Facebook-regisztráció 13 éves korhatára már közelíthet egy elfogadható ponthoz, bár véleményem szerint egy ilyen standard mindig rejt magában tévedési lehetőséget, hiszen nem veszi figyelembe az individuális érettségi/fejlettségi szinteket. Találkoztam már 9-10 éves gyermekekkel, akik a fenti elvárásoknak remekül megfeleltek, és nap mint nap találkozom olyan felnőtté érett korú emberekkel és Facebook-használókkal, akik a felét sem teljesítik ezeknek.

A káros hatásokról annyit, hogy a gyermek személyiségének és viselkedésformáinak nagy részére mindenképp befolyással bír az, hogy a nyilvánosság minősíti (like) vagy kommentálja őt (külső jegyek alapján), illetve élete első szakaszának történéseit. Ez persze megerősítő és gyengítő-torzító-bántó is lehet a későbbiekben.

Mivel a felelősség a miénk, szülőké, így az aktivitást magát – értsd alatta, hogy mennyi időt-energiát fordít a gyermek a világhálón való jelenlétre –, mindenképpen kontrollálnunk kell. Hogy mi a tartalmi része ennek az aktivitásnak (akár keresés, akár közösségi portálokon való tevékenység), az is a mi felelősségünk, de nem gondolom, hogy a közvetlen ellenőrzés (belenézek, feltöröm, voyeurködöm...) a megfelelő módszer, sokkal inkább a megelőző vagy folyamatos párbeszéd a témáról, a pontosan és a gyermekem számára érthetően-befogadhatóan megfogalmazott veszélyek, következmények jelenlétéről, a tartalmak értelmezéséről... és az egész dolog jelenre, illetve jövőre gyakorolt hatásairól. 

Egy fontos üzenet szülőtársaimhoz: ahhoz, hogy hitelesek tudjunk maradni gyermekünk számára, tájékozottnak, körültekintőnek és következetesnek kell lennünk ezekben a beszélgetésekben. Soha ne indulatból, vagy túlfűtött érzelmekkel kommunikáljunk, inkább tiszta érvekkel, akkor is, ha ezek az érvek csak saját házi-családi értékrendünk/törvényeink alapján születtek!...és persze arról se feledkezzünk meg, hogy mennyire vagyunk hitelesek, ha mi is napi szinten órákat töltünk a Facebookon, esetleg néha kirúgva a hámból, lájkolunk és megosztunk kevésbé átgondoltan, fotókat, kommenteket, megosztásokat!"
szülőgyerekgyereknevelésveszélyvirtuális világFacebook