2018 legmegindítóbb nyílt levelei – Zárjuk az évet olvasóink vallomásaival

Mindenkivel kedves voltál, közben mindenkit gyűlöltél. Köztük engem is. (...) Mire a barátnőm másodszor is nálunk járt, te telefonszámot cseréltél vele. Írtál a születésnapján, a névnapján. Amikor összevesztünk, az ő pártját fogtad, és közösen szidtatok. Köszönöm. Sokat tanultam belőle.

Megszűnt az érdeklődésed irántam; nem érdekel, ha mondok valamit, és az se, ha egyetlen szót se szólok. (...) Sírni akarok, érzem, ahogy a szívem tovább reped. Félek, hogy a gyerekeim előtt egy olyan család példája fog lebegni, ahol teljesen elfogadott, hogy anya és apa mindössze három mondatot vált egy nap, ahol nem az egymás iránt érzett szeretet tart össze.

Az anyád egy irányításmániás zsarnok, aki belemászott a kapcsolatunkba, és túlságosan féltette az anyagi helyzeteteket egy esetleges terhességtől. Mindenbe kéretlenül beleszólt, és úgy befolyásolt, ahogy akart. De te nem tettél semmit. Azt mondtad, kiállsz értünk. Aztán megfutamodtál.

Sosem őriztem rólad képeket, de a fejemben még mindig fel tudom idézni az arcodat, a hangodat, az érintésedet, a lihegésedet. Amikor a fiam rólad kérdezett, a szívem fájdalmasan kezdett el dobogni a testemben, szégyent és megvetést éreztem. (...) Bebújtál a 101 kiskutyás takaróm alá, de nem öleltél át. Furcsa hangokat hallottam, és ziháltál.