Egy állami gondozott lány szomorú története - Kendőzetlenül

A gyerekei elhanyagolása és alkoholproblémái már a rokonoknak is szemet szúrtak. Nem egyszer fordult elő, hogy hangos szóváltásba keveredtek vele, de az, hogy a kicsiket magukhoz vegyék, egyszer sem merült fel. Így történt, hogy Lili 7 évesen bekerült az egyik Budapest közeli átmeneti otthonba, 5 éves öccsével együtt. A testvérek először örömmel fogadták a változás hírét.

Nem sokkal később átkerültek egy budapesti gyermekotthonba, ahol a szülők látogathatják gyermekeiket, sőt hétvégére haza is vihetik őket, hiszen az elsődleges cél mindig a családok újraegyesítése – ha erről bíróság másként nem határozott -, de ennek vannak bizonyos feltételei. Az egyik ilyen, hogy ittas állapotban nem léphetik át az otthon kapuját. Lili édesanyja azonban ezt hosszú ideig nem tudta betartani. Bár dolgozott, az italról képtelen volt lemondani. Majd később egyre több józan napja lett, időnként el is tudta hozni a gyerekeit. Ám gyomorfájdalmai beárnyékolták ezeket az együttléteket. Azonban félt orvoshoz fordulni, mivel úgy érezte, kezdi helyretenni az életét, szerette volna gyermekeit minél többször meglátogatni, ennek pedig egy tartós kórházi bentlét véget vethetett volna. Sajnos rossz döntést hozott.

A két testvér különböző módokon dolgozta fel a kialakult helyzetet. Míg öccse egyből beilleszkedett, játszott a többiekkel, addig Lili egész nap a szobájában ült. Ha valaki bement hozzá, azzal beszélgetett, de ő senki társaságát sem kereste. Ráadásul egy olyan lány lett a szobatársa, akivel saját bevallása szerint a való életben egy szót sem váltott volna.

Az elején tehát Lili egyáltalán nem érezte jól magát, de ahogy teltek a hetek és a hónapok, egyre jobban kinyílt. Eltelt két év, hozzászokott a gyermekotthonos szabályokhoz, társaihoz, szerzett barátokat. Képes volt egy-két nevelővel igazi bizalmi kapcsolatot is kialakítani.

Lili onnantól kezdve ismét magába zárkózott, a gyermekotthon falain belül szinte senkivel sem kommunikált. Ez az állapot körülbelül fél évig tartott, majd lassan elfogadta, hogy anyukája többé már nem fogja meglátogatni, és pár évvel később, egy iskolaváltás után a lány újból bátrabban nyitott a világ felé.

Itt ugrunk egy kicsit az időben. Lili már nem kislány, inkább egy tipikus tinédzser, akit jobban érdekelnek a barátai, mint a tanulás, szívesen feszegeti a határokat, rúgja fel a szabályokat. Esetében azonban nincs szülő, aki mindig tudná, hogy hol jár, mit csinál. Ha hibázik, számon kérik ugyan, de senkivel sincs olyan kapcsolata, ami lehetővé tenné azokat a beszélgetéseket, amelyek segíthetnének neki eligazodni a kisfelnőttkor rengetegében.

A lázadás időszaka

Gyakran előfordult, hogy lógott az iskolából, vagy az órák végeztével nem ment egyenesen vissza az otthonba. Az első komoly kimaradása 14-15 éves korában volt.

A gólyabál után, pár osztálytársával továbbállt inni – amit előtte még sosem csinált. Először még felhívta a nevelőt, hogy egy órával eltolhassa a kimenőjét, amelyet némi füllentéssel – még tart a bál – meg is kapott. Ám néhány üveg sör után, Lili úgy döntött, hogy egyik osztálytársánál alszik. Nem szólt róla senkinek, kikapcsolta a telefonját, és csak másnap este ment vissza a gyerekotthonba. Onnantól kezdve pár hónapon át szinte percre pontosan kellett hazaérnie az iskolából, nem mehetett el sehová, nem jöhetett át hozzá egy barátja sem. Ez természetesen a fiatal lányt nagyon megviselte. Mondhatni, ez volt az a fordulópont, amikor úgy érezte, neki senki se mondja meg, hogy mit tehet. Amikor letelt az úgynevezett kontrollidőszak, egy átlagos, kissé magányos, kissé csalódott tinédzserhez hasonlóan, ő is egyre többször lógott az iskolából – és ezt igen nagy körültekintéssel tette. Majd Lili életében, 16 évesen beköszöntött az első szerelem.

Egy gyermekotthonosoknak szervezett rendezvényen megismerkedett a 19 éves Rolival. A fiú ugyan már nem lakott otthonban, az ilyen eseményekre még bemehetett.

Ez után a nála valamivel idősebb fiúval majdnem minden második nap találkoztak, sétáltak a Duna-parton, beszélgettek. A lánynak nagyon imponált, hogy valaki figyel rá, hogy valaki megöleli. A rózsaszín vattacukorfelhő azonban csak két hétig tartott. Lili szerette volna a barátját bemutatni a nevelőknek, erre pedig kiváló alkalomnak bizonyult a közelgő születésnapja. Roli meg is érkezett, ám nem egyedül - két üveg bor és egy haverja társaságában. Lili szerelmes volt, ami elvakította. Kikérte magát este nyolcig, és elment a fiúkkal. Leültek egy parkban, itták a bort, beszélgettek, majd Roli elhívta magához – a fiú testvérei, azok gyerekei és feleségei éltek együtt egy kis lakásban. A lány nem foglalkozott semmivel, és ott aludt, anélkül, hogy bármelyik nevelőnél ezt jelezte volna – amit egyébként értelemszerűen nem hagytak volna jóvá. Reggel Lilit marasztalták, mondták neki, hogy maradjon még nyugodtan. Ám a lány nem egy romantikus összebújós nap elé nézett. Egy férfiak uralta közösségben találta magát, ahol a nők főznek, és kiszolgálják a párjukat. Lili még a kávéfőzőt se tudta használni, nem találta a helyét ebben a mikroközösségben.

Bár másnap már írt a nevelőknek, hogy hol van, ők nem mentek érte, annyit reagáltak csak, hogy kiadták utána a körözést mint eltűnt személy után. A hetedik napon aztán nagyon összevesztek azon, hogy Lili még várni akar, nem akar lefeküdni a fiúval. Ekkor Roli fogta magát, elviharzott otthonról, majd fél órával később egy lánnyal tért vissza, aki mint kiderült, az exe volt.

Lili tehát visszatért a gyermekotthonba, lassan továbblépett, de jöttek az újabb „szökések", kimaradások – a rossz társaság és egy újabb fiú miatt. Kezdett a nevelőknél és az intézmény igazgatójánál betelni a pohár, kirúgták. Felmerült a javítóintézet lehetősége, amitől Lili nagyon megrémült. Ebben az időben Lili felvette a kapcsolatot az egyik féltestvérével, Karolával, akinek már volt négy gyereke. Ő úgy érkezett a lány életébe, mint egy álmegmentő. Beszélt az igazgatóval, aki elmondta, hogy vagy a javítóba kerül, vagy valaki családba fogadja. Karola először próbálta hárítani ezt a felelősséget, majd amikor megtudta, hogy mivel is jár ez – többek között ő kezelheti a lány pénzét – egyszerre jóval nyitottabbá vált a dologra.

Lapozz, és olvasd tovább Lili történetét.

Így esett, hogy Lili búcsút intett a gyermekotthonnak, és a féltestvéréhez költözött. Egy darabig minden szép és jó volt. Megkapta a hőn áhított szabadságát, akkor és oda, ment, amikor és ahová csak akart, félbehagyta az iskolát, diákmunkát vállalt, és élvezte, hogy nem szól rá senki.

Hónapokon át ment ez így, majd amikor a diákmunka véget ért, és Lilinek szüksége lett volna pénzre, számára is kiderült a jóakaró rokonának egyetlen célja.

Egyre jobban nőtt köztük a feszültség, mindennaposak voltak a hangos szóváltások. A lány új otthonában kezdett nemkívánatos személlyé válni. Mindeközben Lili megismerkedett egy fiúval a nyár közepén. Lacival hamar komolyra fordult a kapcsolat, igazi szerelem lett a rövid ismeretségből. Majd szeptember vége felé, egyik nap Karola azzal állított Lili elé, hogy pakoljon össze, és menjen el.

Lili összepakolt, és állt az utcán, hogy most mihez kezdjen. Végül úgy döntött, elmegy abba az átmeneti otthonba, ahová legelőször, 7 évesen került. Az ottani állapotok azonban nagyon megviselték Lilit, még bántotta is az egyik lány. Nem sokkal a bekerülése után azonban áttették egy másik csoportba, ahol már nem érték atrocitások.

Végül a 10-11. terhességi héten leültek átbeszélni, és arra jutottak, hogy megtartják a babát. Az iskola engedte, hogy azt az évet Lili még befejezze. Szeptember közepén lett 18 éves, addig a két fiatal próbált összespórolni annyi pénzt, amennyiből ki tudnak fizetni egy albérletet. Szerencsére Lili számláján ismét kezdett gyűlni a családi pótlék, és Laci is el tudott különíteni havonta egy kisebb összeget a fizetéséből.

Önálló élet

Végül nem albérletbe, hanem vidékre, Laci édesapjához, pontosabban a háza felső szintjére költöztek. Ezért is fizettek ugyan havonta, de jóval kevesebbet. Addig minden szép és jó volt, amíg meg nem született a pici.

Minden megjegyzésében benne volt, hogy szívesen nevelné helyettük, úgy, hogy ő rendszeresen ivott. Az alatt a fél év alatt, amíg Liliék ott laktak, folyamatos volt köztük a konfliktus, hol Laci apjával, hol annak élettársával. Amikor kiderült, hogy Laciék albérletet keresnek, az apja fogta, és sértettségében kidobta őket. Pár hónapos kisbabájukkal először Budapestre mentek Laci testvéréhez, majd pár hét után elköltöztek egy vidéki házba, amit bár nagyon kedvező áron adtak ki nekik, se víz, se fűtés nem volt benne. Nos, ezek nem a legideálisabb körülmények egy újszülött számára. Liliék lassan bebútorozták, kialakítottak egy kis konyhát. Ez az időszak mindkettejük számára nagyon megterhelő volt, sokat veszekedtek. Ebben az állapotban derült ki, hogy Lili ismét terhes.

Ismét elkezdtek albérleteket keresgélni, elsősorban Budapesten. A legtöbb lakástulajdonos azonban nem akarta kisgyerekeseknek kiadni az ingatlanát, ami nagyon megnehezítette a fiatalok helyzetét. Végül sikerült kivenniük egyet, egy ismerősük révén. Lili nem dolgozik, otthon van a 2 éves és 6 hónapos gyerekekkel, öccsével az évek alatt eltávolodtak egymástól, ma már szinte nem is beszélnek. Laci az egyedüli kereső, szerencsére épp ki tudnak jönni a hónap végéig.

A jelen és a jövő

A most 20 éves Lili szeretné befejezni a középiskolát – amit az első várandóssága miatt abba kellett hagynia -, utána pedig szakmát akar tanulni. Amikor a gyerkőcök nagyobbak lesznek, szeretne 4-6 órában elhelyezkedni valahol, hogy életük valamivel könnyebb legyen. Ugyanakkor Lili számára az anyaság is számtalan kihívást rejt. Ő maga is nagyon fiatal, a párja rengeteget dolgozik, nem számíthat se nagyszülői segítségre, se tanácsokra, nincs előtte olyan szülői minta, amelyet követni tudna. Lili azonban egy nagyon bátor lány, aki lelkiismeretesen gondozza és neveli a gyerekeit, próbálja számukra azt a fajta biztonságot megteremteni, amelyet ő túl korán elvesztett.