Ilyen volt egy hamisítatlan tiniszoba a 90-es években

Kazettás magnó/hi-fi szett – Felejtsd el a zeneletöltést és a különböző zenei applikációkat – hol voltak akkor még az okosmobilok? Ha volt is a családban számítógép, az egész biztosan a nappaliban kapott kitüntetett helyet. A CD-k drágák voltak, csakúgy, mint a lejátszójuk, maradt tehát a kazetta, amit a végtelenségig másoltunk, vagy összeállítottuk a saját válogatásunkat – sokan a rádió kívánságműsorát figyelve.

Poszterek – Sokan csak ezekért vettük a zenei és egyéb popkulturális újságokat. Ott lógtak a falakon, a mennyezeten, sőt még az ajtón is kedvenc együtteseink, színészeink, sportolóink, akik utat mutattak és példaképként lebegték be azt a pár négyzetmétert, amit birtokoltunk. Ezek mindegyike szent és sérthetetlen volt, legkedvesebb barátunk, a cellux pedig mindig készen állt, hogy a sérült darabokon segítsen.

Praktikus bútorok – Nem számított, hogy a kanapé vagy a fotel régi, netán kopottas, a rendetlenség – ami abszolút jellemző volt az akkori fiatalokra is – úgyis elfedte őket. A káosz összességében uralta az egész szoba atmoszféráját, amibe belefért egy-két nem éppen modern bútordarab is, a lényeg a kényelem és a praktikum volt.

Plüssállatok és zenekaros pólók – Igen, lényegében ezek jelentették a szobák másodfokú díszítő elemeit. Az eltűnőben lévő gyerekkor maradványai remekül megfértek az ifjonti lázadó szimbólumaival. Manapság a régi játékokat az ágy alatti tároló őrzi – vagy a pince –, de akkoriban nem volt ciki a polcon tudni kiskori kedvenceinket.

Kattints a képre, és nézd meg galériánkat: