Pápai Joci évek óta nem töltött annyi időt otthon, családja körében, mint most az önkéntes karantén ideje alatt. Az énekes a Borsnak mesélt arról, miben változott az élete az elmúlt hetekben, mi hiányzik neki a legjobban, és azt is elárulta, mivel segíti nehéz helyzetbe került barátait. 

Pápai Joci elsők között vonult önkéntes karanténba. Az énekesnek az Origo sikere óta szinte arra sem volt ideje, hogy felfogja, mi történik vele, most viszont ideje nagyrészét otthon tölti.

"Nagyon jó végre egy kicsit itthon lenni a családommal. Mondhatnám, hogy rámfér ez a lazítás, de bevallom, a kialakult veszélyhelyzet miatt nem tudom érzelmileg teljesen elengedni magam. Ráadásul rövid időn belül biztos előtör majd a közönség, a színpad hiánya is."

Joci és családja betartja azokat a szabályokat, amiket kérnek tőlük, és igyekszik megőrizni a jókedvét.

"Szerintem a hit mellett a humor a másik fontos hozzávaló, hogy átvészeljük a rossz dolgokat."

Az énekesnek az hiányzik a legjobban, hogy nem láthatja szüleit, akikkel eddig napi kapcsolatban volt, de ha már nagyon nem bírják egymás nélkül, akkor a kertben találkoznak - betartva a három méteres távolságot. Most, hogy Jocit em kötik le a próbák, a fellépések, rengeteg olyan dolgot észrevett, amit eddig nem.

"Rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok mindenről lemaradtam az utóbbi években, és ezt leginkább a gyerekeimre értem. Persze a legfontosabb, a szeretet mindig megvolt és örökre összeköt minket,de például most vettem észre, hogy a kisfiam, Zalán micsoda kiforrott egyéniség lett kilencéves korára. Rácsodálkoztam. Ahogy Hanna kislányomra is, akin mondjuk, mindig láttam, nagyon erős jellem, de már kész hölgy is."

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Bár jelenleg az ő karrierje is parkolópályán áll, hiszen a következő hetekben még biztosan nem lesz koncertje, megfogadta, hogy ahol tud, segít.

"Ilyen nehéz időszakban nem foglalkozom a kiadásokkal, támogatom a körülöttem lévőket, a barátaimat, akik a családjukkal kilátástalan helyzetbe kerültek. Bizony, mélyre kell nyúlni a zsebbe, de ez nem az a helyzet, amikor kérdéseket lehet feltenni. Ha valaki igazán szereti a másikat, akkor nem gondolkozik, csak ad. Elengedtem azt is, hogy ez később hogy kerül majd vissza hozzám, az sem érdekel, ha sehogy. Bízom benne, hogy mások is így tesznek, mert most adakoznia kell mindenkinek, aki teheti. Szerencsére én megtehetem, nincsenek anyagi gondjaim, kertünk is van, szóval nincs okom panaszra, és az sem gond, hogy a négy fal közé szorultunk a gyerekekkel."