Mit is értünk pontosan "kiégés" alatt?

Life.hu

2021.06.14.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Manapság egyre többen használjuk azt a kifejezést, hogy „kiégtünk". Leginkább akkor mondjuk ezt, mikor óhatatlan fáradtságot érzünk, és úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk eleget pihenni és újult erővel nekilódulni az előttünk álló akadályoknak. De valójában tényleg ilyen az, amikor valakit a burnout – a kiégés fenyeget?

Alapvetően az ember nagyon sok feladat és szerep között lavíroz a mindennapokban, szeretnénk sikeresek, boldogok, lazák, nyitottak lenni, miközben felelősségteljesen, határozottan és bátran kell megfelelnünk az élet különböző elvárásainak nőként, férfiként, szülőként, házastársként, barátként, gyermekként. Ez óriási feladat, amit a legtöbb esetben próbálunk kiegyensúlyozottan megugrani, de persze mindig vannak rosszabb napok, amikor valami nem jön össze, nem úgy alakul és elindul egy negatív lavina, ami mindent magával sodor, ami az útjába kerül. Természetesen van, amikor nem napokról, hanem hetekről, egy időszakról beszélünk, amikor azt érezzük, hogy rossz passzban vagyunk és egyszerűen semmi nem sikerül, bármennyire próbálkozunk, képtelen vagyunk megteremteni az egyensúlyt az életünkben.

Egy ilyen időszak rettenetesen meg tudja viselni az embert, mind lelkileg, szellemileg és fizikálisan egyaránt. Ilyen esetben a legjellemzőbb, amit érezhetünk az az állandó fáradtság, ebből fakadóan pedig kevésbé leszünk optimisták, energiadúsak és kreatívak az élet különböző területein. Nincsenek sikerélményeink és legszívesebben egész nap csak aludnánk. A legtöbben ilyenkor rögtön rávágják, hogy kiégtek, pedig valójában tévednek.

Ilyen esetben a legjellemzőbb, amit érezhetünk az az állandó fáradtság, ebből fakadóan pedig kevésbé leszünk optimisták Forrás: Shutterstock

A kiégés szindróma akkor jön létre, amikor az energialeadás hosszabb időszakon át nagyobb, mint az energiafelvétel. Az energiavesztés többnyire észrevétlenül zajlik, gyakran heteken, hónapokon, akár éveken át. Az érintetteknek fel sem tűnik, hogy az erőforrásaik lassanként kimerülnek.

A regenerálódásra tett kísérletek kivétel nélkül befuccsolnak. Ha még a munka szüneteltetésével rövid időre sikerül is enyhíteni a tüneteket, a kiégési szindróma gyökere érintetlen marad. A kiégés saját erőből való leküzdésére nagyon kevesen képesek, amelyben az is szerepet játszik, hogy a kiégés soha nem vezethető vissza egyetlen okra, a legtöbb esetben több tényező összejátszásának a következménye.

Aki kiégett az a teljes kimerültség állapotában érzi magát. A legkisebb feladatok is túlságosan nagynak tűnnek számára. Azt érzi, hogy sok az elvárás az irányába, így inkább magába fordul. Az érintettek közül sokaknak van olyan érzésük, hogy kudarcot vallottak, nem tudnak megfelelni az elvárásoknak.

Korábbi lelkesedésük helyébe még az a félelem is lépett, hogy nem képesek helytállni a mindennapokban. A kiégési szindróma kialakulásának folyamatában drámai módon csökken az érzelmi, a szociális, a szellemi, és a testi teljesítőképesség.