Paudits Béláról emlékezett meg barátja: "Élveztük egymás társaságát, hatalmas figura volt"

Nem ünnepelem már a születésnapját, mert szomorú leszek tőle. Nagyon sokszor eszembe jut; nemrég a háza előtt haladtam el és összeszorult a szívem. Nagyon sajnálom őt, hiszen érdemtelenül ment el. Szomorú sorsa lett, holott nem ezt érdemelte volna. Zenés-táncos komikusként egyedülálló művész volt, és hatalmas űrt hagyott maga után. Szörnyű körülmények között élt, fillérekből tengődve. Ő tipikusan az az ember volt, akin nagyon nehéz segíteni. Próbálkoztunk, de nagyon komoly tartása volt. Legtöbbször az ételt sem fogadta el, mindig makacskodott. De ő nem is vágyott soha a gazdagságra. Az egyetlen, ami fontos lett volna neki, az az elismerés és az erkölcsi elégtétel.