A legcsúnyább hüllők uralták a Földet a dinoszauruszok előtt

Mielőtt a dinoszauruszok trónra léptek volna, egy másik érdekes, de kevésbé ismert faj uralkodott a Földön: a pareiasaurusok. Ezek az élőlények ugyan nem örvendenek nagy népszerűségnek, de akkoriban ők képviselték a szárazföldi gerincesek evolúciójának csúcsát.

A pareiasaurusok körülbelül 10 millió éven át vándoroltak a bolygón, a mintegy 252 millió évvel ezelőtti kihalásukig. A feltételezések szerint ez az esemény kiirtotta az akkoriban élő fajok 90 százalékát, és létrehozta azt az űrt, amelyet a dinoszauruszok és sok más állat betöltött.

Mit tudunk a "legcsúnyább hüllőkről"?

Az állat kövületeit a világ különböző régióiban, köztük Oroszországban, Dél-Afrikában és Kínában tárták fel, a különböző példányok pedig szoros kapcsolatban állnak egymással. Abban az időben a Földnek egyetlen szuperkontinense volt: a Pangea. Nem meglepő tehát, hogy a mai Kínában, Oroszországban és Dél-Afrikában talált pareiasaur-fosszíliák közeli rokonok voltak.

Az állatok nem véletlenül kapták a „legcsúnyább" jelzőt: vaskos hüllők voltak, vastag törzzsel és tuskószerű lábakkal. A fejük különösen kicsi volt izmos testükhöz képest. Az állatok testét furcsa dudorok borították, bőrüket pedig páncéllemezek tarkították, ez védte meg őket attól, hogy az éhes ragadozók áldozataivá váljanak. Méreteikben körülbelül akkorák voltak, mint a mai vízilovak és hozzájuk hasonlóan növényekkel táplálkoztak.

Ezek a növényevő hüllők valószínűleg a modern emlősökhöz hasonló környezetben éltek. A trópusi, nedves, sok növényzettel borított területek kényelmes életet biztosíthattak ezeknek a csúcsnövényevőknek. És valószínűleg elég nagy volt az életterük, mivel akkoriban a Föld nagy részén ilyen éghajlat uralkodott, a késő permben még nem voltak jégsapkák.

Így következett be a haláluk

Tízmillió év nem túl hosszú idő egy faj számára a Földön. Ha a késő perm végén bekövetkezett tömeges kihalás nem történt volna meg, akkor nagy valószínűséggel még sokáig folytatták volna tovább kényelmes életmódjukat. Annak ellenére azonban, hogy nem uralkodtak hosszú ideig a Földön, hatásuk jelentős volt, mivel dominánsak voltak abban az ökoszisztémában, amelyben éltek. Sikerük megértése segíthet a tudósoknak meghatározni, hogy mi okozta annyi szárazföldi és tengeri állat eltűnését. Kihalásuk körülményeit ugyanis máig rejtély övezi. A bizonyítékok alapján arra következtetettek, hogy ez egy meglehetősen hirtelen bekövetkezett esemény volt, ez a tömeges kihalás pedig a földi élet evolúciójának egyik kulcseleme volt. Az azt követő időszakban alakultak ki ugyanis a mai állatok ősei.

A paleontológusok máig folyamatosan kutatják maradványaikat és próbálják megérteni, hogyan illeszkedtek be az ősi ökoszisztémákba és milyen szerepet játszottak az evolúcióban. Minél többet tudnak meg ezekről az állatokról, annál nagyobb betekintést nyerhetnek abba a világba, amely a Föld valaha volt egyik legnagyobb kihalásáig, a perm végi pusztulásig vezetett.