párkeresés Majsai László pártalálás válás nevelési tanácsadó Life.hu szakértő szakértő
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Anettet 4 éves korában hagyta el az édesapja. A 27 éves lány egészen mostanáig azt gondolta, nem sérült a váláskor. Pár éve azonban elbizonytalanodott, hogyan is viszonyuljon a férfiakhoz. Torz apaképével és kezdődő irányításmániájával fordult Majsai László pszichopedagógus, nevelési tanácsadó és terapeutához, a Life.hu szakértőjéhez.

"Tisztelt szakértő!

Én egy teljesen átlagos, 27 éves, dolgozó nő vagyok. Elégedett vagyok az életemmel, a munkámmal, és különösebb önértékelési gondjaim sincsenek. A szüleim 4 éves koromban váltak el, amikor az apám alkoholizmusát édesanyám már nem tudta tolerálni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez semmilyen hatással nincs az életemre, és az teljesen normális, hogy az öcsémet és engem egyedül nevelt fel az anyukánk.

Kamaszkoromtól kezdve 22 éves koromig több hosszabb-rövidebb kapcsolatban éltem (fél évtől másfél évig terjedő intervallumokban), azóta azonban nem találok senkit, aki megfelelő lenne számomra. Sokszor érzem azt, hogy azért nem tudok mit kezdeni magammal egy férfi-nő viszonyban, mert nem volt előttem apapélda. Nem tudom például, hogy milyen, amikor egy családban két felnőtt van, amikor közösen oldanak meg problémákat, és amikor a nő/anya kiengedheti a kezéből az irányítást. Mi mindig csak hárman voltunk, így nem tudom, mi a szerepe a férfiaknak egy családban, és szerintem ezért nem tudok kapcsolatot kialakítani.

Arra lennék kíváncsi, hogy - azzal együtt, hogy úgy érzem, egész idáig teljes volt az életem - sérülhettem-e annyira a váláskor, hogy ez most okoz problémát? Elképzelhető, hogy az irányításmániám és a belém vésődött 'nőként is akármit megoldhatok férfisegítség nélkül' beidegződés miatt nem engedem közel magamhoz a férfiakat, mert nekem ugyan nincs szükségem arra, hogy megmentsenek? Hogyan tudnék most változtatni ezen?

Hálás köszönettel a válaszra várva,

Anett"

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock

Kedves Anett!

Azt gondolom, hogy a kérdéseid magukba foglalják a válaszokat. Jól látod és pontosan fogalmazod meg a problémáid lényegét.
Tehát a kérdéseidre a válaszok: jól érzed, sérülhettél annyira váláskor, hogy az most okoz problémát. Amiről írsz, az elképzelhető.

A "Hogyan tudnék most változtatni ezen?" kérdéssel kapcsolatban van néhány ötletem:

1. Ne kutass tovább magadban a hiba után! Ez a "hiba" függetlenül került a "rendszerbe", a leírt külső tényezők miatt (tehát érthető, elfogadható, magyarázható). Próbáld inkább elengedni a gyermekkor sérelmeit, mert ezeket sem akkor, sem pedig most, utólag nem tudod eltörölni!

2. Próbálj "elvárások" nélkül (és itt nem az alapvető normákra - esztétikum, ápoltság, kulturáltság - gondolok) kapcsolatokat teremteni. Légy kíváncsi a másikra, hagyd, hogy kellemes benyomások érjenek, de ne akard azokat!

3. Természetesen befolyásolja a férfiakhoz fűződő viszonyodat az, hogy apakép nélkül nőttél fel, de ne hidd, hogy egyértelműen meghatározza azt. Hiszen régen is voltak, és most is vannak körülötted férfiak, akiknek a viselkedéséből sokat tanulhattál - vond le a tapasztalatokból a tanulságokat.

4. Büszke lehetsz arra, hogy képes vagy önálló döntésekre és segítség nélkül el tudod érni a céljaidat (szerintem a jó döntéshozási képesség az egyik legfontosabb személyiségjegy), a párkapcsolatok viszont akkor működnek jól, ha valaki társaként közösen tűztök ki célokat és azt közösen éritek el. Nem az a legfontosabb, hogy "vezér" légy egy párkapcsolatban, hanem sokkal inkább az, hogy "bajtársa" légy a másiknak.

5. Lazíts! Ne akard a kapcsolatot, hanem hagyd, hogy az rád találjon!

Üdvözlettel,

Majsai László


A Life.hu több ízben is foglalkozott már a válás problémájával. Hogy olvasónk minél teljesebb képet kaphasson, felelevenítjük ezeket:

Válás után: Ne a gyereken állj bosszút, ha megcsaltak!
Aligha van annál fájdalmasabb a gyerekek számára, amikor azt látják, szüleik ádáz ellenségként tekintenek egymásra. Közös dolgaik romokban hevernek, és a gyerek magatehetetlen bábuként csapódik szülőtől szülőig, úgy, hogy édesanyja, édesapja is kizárólagos szeretetét követeli. Sokszor a szereteten túl kizárólagosságra törekszenek a kapcsolattartásban is, vagyis egyszerűen megnehezítik vagy lehetetlenné teszik azt, hogy a kicsi találkozhasson azzal a szülővel, aki ezen a területen a rövidebbet húzza.

Ne üvölts a gyerek előtt!
A válás környékén aláaknázott tereppé válik a család otthona. Minden szó, minden mozdulat, még az is, ahogy a másik néz, robbanást idézhet elő. De lehet a gyerek előtt hangosan vállalni a konfliktusokat? Milyen károkat okozhat, ha a két szülő acsarkodva ront egymásnak?


Tedd fel kérdéseidet a szakerto@life.hu címen! Kérdéseddel együtt azt is írd meg, hogy a Life.hu melyik szakértőjétől szeretnél választ kapni. Ezt követően hamarosan megjelenik a cikk, amely segítséget nyújthat számodra.

Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is!


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.