Álomteljesítő születések - a te boldogságod fontosabb, mint a gyerekedé?

Több filozófiai megközelítése van annak, hogy a gyerek hogyan viszi tovább szülei életét, és arra is, milyen módon szabad megközelíteni a gyerek életünkbe érkezését.

A gyereket csak "kölcsönkapjuk"?

Az egyik legnépszerűbb talán az, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerek nem a tulajdonunk, hanem önálló entitás, akinek saját sorsa van, és saját célokkal érkezik erre a világra. Az, hogy éppen mellettünk él, az, hogy hozzánk érkezett (vagy egy spirituális megközelítés szerint - minket választott szülőnek), az ajándék. Kiváltság, amellyel nem lehet visszaélni. Sőt, ha fontos a gyermek boldogsága, akkor érdemes ezt a legnagyobb tisztelettel kezelni. Szülőként pedig az a legfontosabb feladat, hogy egyéni életcéljai megvalósításában nyújtsunk támogatást a gondjainkra "bízott" csemetének.

Nem feltétlenül ennyire egyértelmű azonban ez a kérdés, és nem ritka az sem, hogy a szülő saját be nem teljesült álmait, vágyait szeretné a gyerekén keresztül beteljesíteni. A gyerek sikerén keresztül belekóstolni abba az örömbe, amelyben neki nem lehetett része.

Álomteljesítő születések

A PLoS One című lapban megjelent, az Ohio Állami Egyetem által közzétett tanulmány szerint sok szülő nem érti meg, nem méri fel, hogy gyermeke önálló, független lény, akinek nem feladata a szülők helyett helyrehozni annak "elrontott" életét. Bár korábban is születtek elméletek erre a kijelentésre, a szóban forgó tanulmány az első, mely tudományos kísérlettel bizonyította ezt. Kiderült, minél inkább érzi a gyerekét "saját részének" vagy tulajdonának a szülő, annál nagyobb nyomást gyakorol a gyerekre azért, hogy az ő céljait érezze sajátjának.

A Hollandiában elvégzett vizsgálat során 73 szülőt (többnyire anyákat) vontak be a kísérletbe. Az általuk nevelt gyerekek 8-15 év közöttiek voltak.

A szülőknek egy skálán kellett bejelölniük azt, hogy a gyereket mennyire érzik saját életük folytatásának, majd a csoportot két részre osztották. Az egyik csoportnak saját be nem teljesült álmaikról kellett beszámolniuk, a másik csoportnak ismerőseik teljesületlen vágyairól.

Ezt követően valamennyi szülőnek arra kellett válaszolnia, szeretnék-e (és mennyire), hogy a gyerekük teljesítse azokat az álmokat, amelyeket ők elbuktak. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy minél inkább érezte "önmaga kiterjesztésének" vagy élete folytatásának a gyereket, annál inkább várták el (szinte kötelességként) a gyerektől, hogy a szülő el nem ért céljait valósítsa meg, és szorítsa háttérbe saját ambícióit.

A kutatás vezetője, Eddie Brummelman hangsúlyozta: azok a szülők, akik gyermeküket nem tartják önálló személyiségnek, és ezért saját vágyaikat élik ki a gyerekeken keresztül, attól érzik magukat boldognak, ha a gyereket látják abban a sikerben fürödni, amit ők nem érhettek el. Ez azonban a kutató szerint komoly mentális problémákat okozhat a gyerekeknek, és ennek bizonyítására jelenleg is folynak a vizsgálatok.

A gyerek boldogsága forog kockán

Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy nagy számban fordul elő olyan eset, amikor egy gyereknek csak azért kötelező hegedűórára járnia vagy balettcipőbe bújnia, mert a szülő ezt akarja.

Mert ő maga hiába vágyott rá, a saját szüleinek esetleg nem telt a külön fejlesztésre, vagy ha igen, a szülő mégsem volt annyira tehetséges, mint kellett volna a kiemelkedéshez, vagy valamilyen ok (baleset, korai munkavállalás, költözés) miatt korán abba kellett hagynia kedvenc időtöltését, és ez nagy csalódással töltötte el. Ennek a csalódásnak a feloldását terheli aztán a saját gyerekére, aki meglehet, a háta közepére sem kívánja a hegedűt, mert inkább focizna, vagy nem színészi pályára vágyik, hanem valamilyen kézműves tevékenységben találná meg önmagát. Amennyiben a szülő erőszakos, azzal nemcsak azt éri el, hogy a gyerek bár "sikeres is lehet" a ráerőltetett pályán, de saját céljai elrablása miatt mentális problémákkal fog küzdeni. Végső soron a szülő a saját boldogságának megélése miatt a gyerek boldogságát teszi kockára.