A Pszichológus Pasi: Mindennapi drogjaink – „Sokat elárul valakiről, hogy mely tudatmódosító hatásokat preferálja”

A hiedelemmel ellentétben nem minden kábítószer kábító hatású, és nem is minden drog számít kábítószernek. Nem mindegyik okoz fizikai függőséget, és nem csak az illegálisak károsak.

A hagyományos besorolás szerint a hatóanyagok szerint a legtöbb drog háromféle csoportba sorolható: stimulánsok, depresszánsok és hallucinogének. Az elsőbe tartozik minden, ami élénkít, feldob, a koffeintől a speeden át a kokainig. A másodikba tartoznak a nyugtató és fájdalomcsillapító hatású anyagok: az alkohol, ópium, vagy éppen a heroin. A hallucinogén csoportba pedig – igen, kitaláltátok – minden, ami hallucinációt okoz.

Ha valaki még nem a fizikai függőség okán fogyasztja az adott szert, akkor bejön a képbe a szelf-medikációs elmélet. Eszerint mindenki olyan szert választ magának, ami kompenzálja saját, vélt vagy valós hiányosságát. Ez voltaképpen egy nem tudatos öngyógyítási kísérlet – ami persze nem orvosolja a valódi problémát, de kiválóan elfedi azt.

Drogozással törjük meg a hétköznapokat

A mindennapok unott és ugyanakkor rohanó monotóniájából próbálhat kitörni valaki egy füves cigivel. Vagy éppen régóta hordozott lelki fájdalmát igyekezhet elnyomni egy tompító vagy pörgető hatású szerrel. Ez néha becsapós lehet, mert az alkohol hatására sokan oldódnak, felszabadultnak, energikusabbnak érzik magukat, az ital valójában a gátlásokat oldja, és nem élénkít, hanem tompít minket. De pont ezért kiválóan alkalmas arra, hogy a bizonytalan, szorongó emberek elnyomják a segítségével a gátlásokat, és felszabadulttá váljanak. Legalábbis egy rövid időre.

Míg az alkoholt lehet alkalmi jelleggel is fogyasztani – havi 1-2 alkalommal –, a baráti társaságban nem sok embert ismerek, aki rekreációs célból dohányozna szintén ugyanennyi alkalommal. Inkább azért dohányoznak az emberek, mert már elvonási tünetek jelentkeznek náluk, ha nem gyújtottak rá egy ideje. Napi egy csésze kávé vagy egy pohár vörösbor még akár egészséges is lehet, de a mértéktelen fogyasztás minden esetben káros, és önpusztításnak számít.

Vannak legális és illegális szerek. Vannak szerek, amik biztonságosabban fogyaszthatóak, és vannak, amik 1-2 alkalom után is komoly szervi károkat vagy függőséget okozhatnak. Ha valaki nem a saját hosszú távú jólléte szerint cselekszik, az szabotálja a saját egészségét, boldogulását. A pszichológiában ezt önszabotázsnak vagy önsorsrontásnak nevezzük, és minden önkárosító, a függőség felé tartó viselkedés ide tartozik.

Törzsi kultúrákban számos drognak megvolt a maga hagyománya. Az alapvető különbség az volt, hogy ott rituális keretek között (tehát kellő tisztelettel, megadva a módját, és nem napi szinten) arra használtak egy hallucinogén drogot, hogy választ találjanak egy fontos kérdésre; esetleg szembenézzenek a bennük húzódó félelmekkel, saját démonaikkal – nem azért, hogy elmeneküljenek előlük, mint ahogy az ma gyakran történik.

Érdemes ezen elgondolkodni. Viselkedésünk megfigyelésével e tekintetben is érdekes meglátásokhoz juthatunk, amik után tetszés szerint leszűrhetjük a szükséges tanulságokat, az életünket pedig élhetjük tudatosabb, harmonikusabb módon. Ha akarjuk.