Harisnyatörténelem: A szőrmekapcától a csipkés combfixig

Forrás: Thinkstock -
harisnya
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Mit húztak a lábukra az őseink, és hogyan alakult ezen ruhadarabok formája, anyaga és divatja az évszázadok során? Kis kultúrtörténeti sorozatunkban ezúttal a harisnyák és zoknik múltjában merülünk el.

Hogy miért kezdett el az emberiség az ősidőkben harisnya-, illetve zokniszerű ruhadarabokat viselni? Nos, nagyon egyszerű a válasz: mert fázott a lába. Legrégebbi eleink természetesen még lenyúzott állati bőröket tekertek a lábfejük köré ebből a célból, vagy extra fagyos időjárás esetén az elejtett vadak (később a háznál tartott állatok) szőrméjét is, akár az egész lábszárra.

Forrás: yandy.com

A középkorban jött el a varrott és szőtt zoknik-harisnyák ideje, de ekkoriban még gazdagnak és jó eséllyel nemesi származásúnak kellett lenni ahhoz, hogy valaki ilyet hordhasson, hiszen kézzel készítették, és igencsak drágák voltak. A köznép egyszerűen rongyokat tekert a lábfeje köré: ez volt az úgynevezett kapca. (A 'kapca' szót ugyanakkor a magyar nyelvben bizonyos tájegységeken és korokban a varrott harisnyafélékre is használták.) A hideg elleni védekezés mellett pedig az idők során egy másik funkciója is kialakult ezeknek a ruhadaraboknak: védték a lábfejet a cipő feltörésétől, hisz ekkoriban még jóval kevésbé voltak kényelmesek a lábbelik is.

A 16. században találták fel az első kötőgépet - méghozzá épp harisnyagyártás céljából. Ettől kezdve már jóval olcsóbb lett ez a fajta ruhadarab, és jóval szélesebb körben elterjedt. Persze a társadalmi osztályok közti különbségek azért így is megmaradtak, csak épp ez már a zoknik-harisnyák anyagában mutatkozott meg: a köznépnek jutottak a gyapjú cuccok, az úri vásárlóknak pedig a selyemből, és az ekkoriban még drága pamutból készült holmik.

Forrás: Thinkstock

Azt pedig ne felejtsük el közben, hogy hosszú évszázadokig a harisnya, illetve a zokni csak alsóneműt jelentett-jelenthetett - legalábbis a nők számára. Hiszen nekik nem volt ildomos mutogatni a lábukat, a ruhák az egész testet takarták, már egy elővillanó boka is merészségnek számíthatott. Így aztán a női harismyák megmaradtak a szoknyák alatt egészen a 20. századig, legtöbbször különféle harisnyakötős megoldásokkal (a harisnyanadrág is csak jóval későbbi fejlemény, mint azt majd látni fogjuk). Ellenben a férfiak hordhattak bátran harisnyát látványosan is, és meg is tették bizonyos időszakokban, amikor a divat épp arra haladt. Esetükben a leggyakoribb a rövid szárú nadrág + térd felett véget érő, zsinórral megkötött harisnya kombináció volt a leggyakoribb, de akadtak olyan időszakok, amikor a felsőbb ruházat megrövidült, és egyre többet mutatott a lábból, így a harisnyák hossza megnőtt. VIII. Henrik angol királyról például feljegyezték, hogy büszke volt a formás lábaira, így nem csoda, hogy kedvelte az olyan viseleteket, ahol ez meg is mutatkozott.

Az 1920-as évektől kezdődött el a világtörténelem azon korszaka, amikor a nőknek már nem feltétlenül kellett eltakarniuk a lábukat nyilvános megjelenéskor. Elkezdtek rövidülni a szoknyák (már akár a térd fölé is érhettek!), és ezzel párhuzamosan persze fellendült a női harisnyák forgalma. Selyemből, vagy az olcsóbb műselyemből készültek egészen 1939-ig, amikor az amerikai DuPont vállalat feltalálta a műszálat. A nejlonharisnyák villámgyorsan elterjedtek (volt, hogy 4 millió párat adtak el belőle egy nap), mivel jóval praktikusabbak és olcsóbbak voltak, mint az elődeik - legalábbis Amerikában, hiszen mifelénk még évtizedekig luxuscikknek számított.

Forrás: Thinkstock

A második világháborúban a DuPont-nak le kellett állnia a harisnyák gyártásával, mivel a hadsereg számára dolgoztak, így súlyos harisnyahiány jelentkezett Amerikában, a feketepiac virágzásával. A háború vége után pedig a DuPont csak lassan tudott visszaállni a tömegtermelésre, ugyanakkor nagyon bereklámozták a harisnyák újbóli forgalomba kerülését - ennek eredményei voltak azok a tömegverekedések, amelyek a női vásárlók körében 1945-ben és 1946-ban Amerika-szerte előfordultak az áruházakban a megérkező, kisszámú harisnyaszállítmányokért.

Ezek még mind harisnyakötős harisnyák, illetve gumírozott sávval ellátott combfixek voltak - a harisnyanadrág csupán 1959-ben jelent meg a piacon. De gyorsan népszerű lett, sőt népszerűbb, mivel időközben a szoknyák is tovább rövidültek, egészen a miniszoknyáig, ahhoz pedig már csak a harisnyanadrág volt passzentos. Harisnyanadrágból máig többet adnak el világszerte, mint combfixből, noha az 1990-es évek óta egyre inkább csökken a különbség, több okból is: folyamatosan lazulnak a munkahelyi öltözködési szabályok, egyre elterjedtebb a szimplán csupasz láb harisnya nélkül, tovább egyre több nő hord nadrágot.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.