Egy igazán hagyományos őszi étel: a dödölle

Szeitl Mónika

2020.11.11.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Manapság minden divatos, ami reform, ami új, ami forradalmi. Ugyanakkor egyre nagyobb teret hódít magának a hagyományőrzés, a múlthoz való visszakacsintás és az egyszerűség. A konyhában is.

Két véglet figyelhető meg a főzés, konyhaművészet és gasztronómia terén. Az egyik a nagyon kifinomult módi, például a fine dining, amikor a tányérunk egy kész műalkotás és nem annyira az a cél, hogy jóllakjunk, hanem az, hogy mind esztétikai, mind íz szempontból valódi élményt nyújtson az étkezés. A másik az egyszerű, de nagyszerű verzió, amelybe belefér a street food, de a nagyi pörköltje is kissé újragondolva.

Szerencsére a két irányzat csodásan megfér egymás mellett, s így mindenki választhat, hogy inkább a sous vide-ált kacsamell vagy a dödölle áll-e közelebb a szívéhez. Mert ez utóbbi legalább olyan finom, mint az előbbi és az, hogy az egyiket szeretjük, nem zárja ki azt, hogy a másikért is rajongjunk.

De vajon tudod-e, mi a sous vide és a mi a dödölle?

A sous vide-ról már korábban írtunk - más felkapott és manapság sokat emlegetett főzéssel kapcsolatos kifejezéssel együtt -, de

nézzünk most egy konkrét ételt, amelynek hallatán biztosan mindenkinek a régmúlt ugrik be és a hagyományos, „paraszti" konyha.

Dödölle egy olcsó, egyszerű, laktató finomság Forrás: Shutterstock

A dödölle, gánica, krumpliganca vagy cinege névre hallgató egytálételt sokáig a szegények eledelének tartották. Ez nem is csoda, hiszen meglehetősen kevés alapanyag kell hozzá, nem költséges és egyszerűen elkészíthető, ugyanakkor nagyon laktató. Így meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett a parasztcsaládok körében, ahol a fizikai munka megkívánta az energiadús táplálkozást, ám mindennek költséghatékonysággal és egyszerűséggel kellett párosulnia, hiszen a

gazdasszonyok nem értek rá egész nap a sparhelt előtt állni és főzőcskézni,

miközben el kellett látniuk a háziállatokat, gondozni kellett a kertet, vinni a háztartást és nevelni a gyerekeket. Nem meglepő hát, ha gyakran készítettek dödöllét, amelyhez nem kellett más, mint krumpli, liszt, só és zsír.
A téli menübe ma is jól beilleszthető ez a fogás, hiszen ilyenkor – kemény fizikai munka nélkül is – jobban kívánjuk a laktatóbb ételfajtákat és jól eshet egy kis krumpligombóc a hideg, sötét estéken.

Hozzávalók
500 g krumpli
80 g liszt (ez csak nagyjából, mert a krumpli fajtájától függ, hogy mennyit vesz fel)
zsír (legjobb, ha szalonnát olvasztunk ki)
só

Elkészítés
A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk és sós vízben feltesszük főni. Ha elkészült, leszűrjük, de nagyjából 1-2 ujjnyit hagyunk a főzővízből a lábas alján. Krumplinyomóval összetörjük, hogy ne maradjanak darabkák benne, majd visszatesszük a tűzhelyre és folyamatos keverés mellett elkezdjük adagolni hozzá a lisztet. Akkor lesz jó a tészta, ha egy sűrű krumplipüré állagot elér és elválik az edény falától.
A zsírt felhevítjük – vagy a kockára vágott szalonnát megsütjük és a pörcöket kihalászva a fennmaradó zsírt használjuk fel – és két teáskanál segítségével galuskákat szaggatunk a krumplis masszából, majd egyenként belehelyezzük őket a forró zsiradékba.
Annak érdekében, hogy a tészta ne ragadjon, minden szaggatás előtt érdemes a folyékony zsírba belemártani a kanalakat és úgy formázni a dödöllét.
Az aranybarnára pirult, falatnyi gombócokat konyhai papírtörlőre szedjük, leitatjuk őket és már kész is a vacsora alapja.

Ha a hagyományokhoz hűen szeretnénk fogyasztani, akkor szórjuk meg a galuskákat szalonnapörccel (ezért is jó, ha a szalonna zsírján készítjük), pirítsunk hozzá kockára vágott hagymát, amit szintén kanalazzunk rá, és locsoljuk meg tejföllel. De kínálhatjuk húsok mellé köretnek vagy akár krémlevesek betétjének is kiváló.