Keleti Györgyinek két lánytestvére van, a húga az édestestvére, a másik viszont mostoha. A mostohatestvére a közismert táncosnő, Keleti Andrea édesapja első házasságából született. A viszony sohasem volt jó a féltestvérek között, egyszer össze is verekedtek - derült ki Györgyi botránykönyvéből.

Soha nem kerültek igazán közel egymáshoz a mostohatestvérek, talán túl eltérő karakterük és életfelfogásuk tette lehetetlenné, hogy megszeressék, vagy akár csak megkedveljék egymást.

"Én konok, önző voltam, ő pedig már akkor sokra akarta vinni. Engem a kényelem, őt a bizonyítási vágy hajtott, vitt minduntalan előbbre. Reménytelenül idegen maradt számomra, ahogyan én is az ő számára.(...)" - írta Andreáról Györgyi a napokban megjelent botránykönyvében.
"Egy botrányossá fajult családi vitát leszámítva, amikor a húgommal összeverekedtek és kidobta őt a szüleink házából, igazán még csak össze sem vesztünk soha szemtől szemben egymással. (...) Ma sincs egymással személyes kapcsolatunk, sokkal többet tudok róla a sajtóból meg a tévéből - ahol, ha tehetem, mindig megnézem őt -
mint a privát életből (...)."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

"Épp egy békésnek tűnő, csendes, kellemesen meleg hétvégét talált a család a 'legalkalmasabbnak' arra, hogy megbeszélje a félreértéseket, sérelmeket. Bár ne így lett volna! Apuék házában gyűltünk össze. A féltestvérem mondott valamit, amit tisztán nem hallottam, amire a húgom azt mondta: 'Ha még egyszer ilyet mondasz, kikaparom a szemedet!' Ekkor már tudtam, hogy nagy baj van.(...)
Valamit megint mondhatott a féltestvérem, de nem tudom, mit, mert őt nem láttam, nem hallottam, rohantam ki a teraszra, mert ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, hogy ebből iszonyatos, mindenkihez méltatlan botrány lesz. A következő kép az volt, hogy egymást tépik. Erre senki nem számított, aki ott volt, mindenki sokkot kapott. Tépték egymás haját, ütötték egymást. Őrjöngve. Nem káromkodtak. Borzalmas volt. Nekem fájt. Gyűlölködtek, fájdalmat akartak okozni a másiknak. Apu és a húgom férje ugrottak oda, hogy szétválasszák őket. Nehezen, de sikerült. A nővérem sírt, a húgom nem, ő ennél sokkal keményebb nő! Ő nem ejtett könnyet, ha jól emlékszem. Tartotta magát, pedig ez egy mindenkit megviselő helyzet volt. Pillanatok alatt lezajlott minden. A húgom megkérte a féltestvéremet és a férjét, hogy szedjék a cuccaikat és hagyják el a házat (...)."