Hosszú Katinka: "Láttam, hogy ugrál a parton, így tudtam, hogy világcsúcsidőn belül úsztam"

Forrás: Juha Pál -
úszás olimpiai bajnok riói olimpia Hosszú Katinka RioLife2016
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Hosszú Katinka az első, 400 vegyesen nyert riói aranyérmére a legbüszkébb, arra pedig tisztán emlékszik, hogy a döntő utolsó 50 méterén látta, amint edzője-férje a medence mellett őrjöng, aztán ugrál, így tudta, hogy megvan a világcsúcs. A 27 éves bajai úszóklasszis egy riói szállodában az Origónak adott exkluzív interjúban azt mondta, a 200 hát döntője előtt eszébe jutott, hogy beállíthatja Keleti Ágnes négy aranyérmes rekordját, és talán ez lehet az oka, hogy végül nem lett első.

Mi volt ma reggel az első gondolata, amikor – immár háromszoros arany- és egyszeres ezüstérmesként – felkelt?

A verseny után még úgy éreztem, hogy á, de jó lett volna az a negyedik arany is, és milyen közel voltam hozzá. De ma reggel felkeltem, és az jutott eszembe, hogy ez hihetetlen, hogy négy érmet sikerült nyernem, és ebből három arany. Nagyon jó úszók maradtak érem nélkül az olimpián, és több egyéni érmem van Rióból, mint Katie Ledeckynek vagy Michael Phelpsnek. Ezt nagyon nehezen hiszem el, aláírtam volna egy aranyat is.

Melyik volt az olimpia legszebb pillanata?

A legszebb a 400 vegyesen elért világcsúcs, erre nagyon régóta készülök. Nagyon sokszor voltam már világcsúcsrészidőn belül 300 méternél 2-3 másodperccel is, de mindig utolért az a fránya vonal. Most tényleg sikerült 4:26-on belül úszni, és ez elképesztő. Ez volt az első riói aranyérmem, ezért különösen kedves számomra, innentől kezdve olimpiai bajnoknak mondhattam magam.

Forrás: Juha Pál

Mi volt a legnehezebb?

Nehéz döntés volt számomra, hogy nem úszok 200 pillangót. Szerettem volna nagyon, de látszott, hogy ezt kell tennem, mert az angol O’Connor nagyon komoly ellenfél volt 200 vegyesen. Előtte kemény lett volna még leúszni a 200 pillangót. Nehéz volt hét napot végigversenyezni. Nem volt idő ünnepelni és leereszteni, ezért próbáltam magam nem túlságosan elengedni, nem akartam hátradőlni, mindig volt valami újabb feladat, amire koncentrálni kellett.

Hallja, amikor a férje a medenceparton őrjöngve drukkol önnek?

És számít, hogy ezt teszi? Érzi úszás közben ezt a kapcsot kettőjük között?

Számít, mert mi már úgy is tudunk kommunikálni, hogy csak egymásra nézünk. Látom, hogy hol van, és köszönünk is egymásnak a versenyszám előtt. Annyira egy húron pendülünk, hogy persze, hogy számít.

Mi van még a közös bakancslistájukon?

Amerikai vagy magyar nevet szeretnének majd adni a gyereküknek?

Én olyan nevet szeretnék, ami magyar, de nemzetközileg is könnyen kiejthető. Már sokat gondolkodtam, de mindig elfelejtem, hogy mik jutottak eszembe, úgyhogy még van időm.

A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATOD EL.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.