Könnyebb és csodásabb túra, mint gondolnád - Végigjártuk a Rám-szakadékot

Soha nem voltam kifejezetten nagy túrázó, egészen az idei tavaszig, amikor szinte az első kirándulásunkkor magába szippantott a nagyobb távok megtételének hangulata. Ennek ellenére, amikor a barátom felvetette, hogy a legközelebbi úti célunk a Rám-szakadék legyen, rendesen beparáztam. Mivel nekem is Google a(z egyik) legjobb barátom - legyen szó egészségügyi problémáról, könyv- vagy filmajánlókról vagy akár útvonaltervezésről - azonnal elkezdtem utánaolvasni. A vélemények körülbelül a két szélsőség között mozogtak, volt, aki élete egyik legklasszabb belföldi túrájaként írt róla, más pedig horrorfilmbe illő rémálomként jellemezte a terepet. Miután - biztos, ami biztos - néhány videót is megnéztem, azt tudtam, hogy fizikailag képes vagyok megtenni a távot, és egy-két korláton is simán felhúzom magam, de attól egy kicsit féltem, hogy egy-egy nehezebb szakaszon hisztizek (vagyis) mentálisan leblokkolok és nem akarok majd továbbmenni. Ennek ellenére egy kisebb mélyponttal - amikor néhány percig tényleg nem tudtam, hová is kellene lépnem ahhoz, hogy rendben legyek - simán végigmentünk a szurdokon és tervezzük, hogy egy másik évszakban is visszatérünk majd.

A Pilis-Visegrádi-hegységben fekvő vulkáni eredetű Rám-szakadék Magyarország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. Nem véletlenül, hiszen az összeszűkülő, olykor merőleges, sziklafalai csodás látványt. A sziklamederben hol több, hol kevesebb víz csörgedezik - mi a legnagyobb kánikulában jártuk végig, de még így is volt bőven olyan patakrész (Rám-patak), amin át kellett kelnünk. Nagy megpróbáltatásokra, már ami a felfelé haladást illeti, nem kell számítanunk, a szurdokban mindössze 112 méteres szintkülönbséget kell "leküzdenünk", így a tüdőnket biztos nem köpjük ki a kirándulás során.

Ha Budapestről indulsz, a legpraktikusabb Dömösre érkezni. Mi autóbusszal mentünk Újpest-Városkaputól, ami körülbelül másfél órás, zötykölődős, TÉNYLEG minden bokornál megálló utat jelentett (legközelebb már más útvonalat választottunk - el lehet jutni Esztergomig vonattal és onnan busszal menni tovább Dömösre: ez ugyan egy kicsit több időbe telik, de szerintem megéri). Kocsival még egyszerűbb lesz a dolgod, akár már egy óra alatt oda is érhetsz, viszont akkor már ott el kell döntened, hogy mi lesz a túrád végpontja, hiszen az autódig vissza kell jutni.

Dömösön szuperül ki van táblázva, hogy merre kell elindulnod, és kedvtől és állóképességtől függően két útvonal közül is választhatsz.

Az egyik egykörülbelül 7 km hosszú körtúra, amely Dömösről indul, majd a Szőke-forrás-völgy – Rám-szakadék – Lukács- árok – Szőke-forrás-völgy útvonalon haladva Dömösön ér véget.

A másik javasolt útvonal szintén körtúra, de már 17 kilométer hosszú. Ez a Rám-szakadék felső pihenőjéig az előző túrával azonos nyomvonalon halad, azonban ott nem kanyarodik vissza Dömös felé a Lukács-árokba, hanem felkapaszkodik először Dobogókőre, majd a Prédikálószékre, és a Vadálló-kövek érintésével ér vissza Dömösre.

Mi idő, helyismeret és a térképen való tájékozódás hiányában egy köztes megoldást választottunk, a Rám-szakakadékot követően nem mentünk vissza Dömösre, hanem Dobogókőnél fejeztük be a túrát és onnan tértünk vissza pomázi átszállással Budapestre.

A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak, ahol akár kőgurulás, sziklaomlás is előfordulhat, ezért táblák hívják fel a figyelmedet arra, hogy csak saját felelősségre vágj bele a túrába. A szurdok a rozsdamentes anyagból készült létrák és kapaszkodókorlátok kihelyezése óta biztonságos, de nem árt, ha felkészülten érkezel oda. Egyrészt fontos tudni, hogy biztonsági okok miatt a Rám-szakadékot a torlódások elkerülése miatt Dömös irányából egyirányúsították. Mi egy hétfői napon voltunk ott, így csak néhány turistával találkoztunk, de olvastam olyat is, hogy hétvégente, akár fél-1 órát is várni kell egy-egy létrás, korlátos szakaszon, ami elég kellemetlen lehet, így érthető, hogy a szembeforgalom egyáltalán nem kívánatos. Persze, mindig van, aki így megy végig, de olyat is hallottam, hogy volt, aki balernacipőben vágott neki, szóval, semmin nem csodálkozom.

A Pilisi Parkerdő táblái arra is figyelmeztetnek, hogy senki ne hagyja el a jelzett útvonalat, és a sziklákra felmászni is tilos. Néhány baleset minden évben történik a Rám-szakadékban, de azok 99 százaléka a szabályok áthágása miatt.

A szurdok télen is járható, de egy nagyobb esőzés után is rettenetesen csúsznak a kövek, létrák és kapaszkodók, így, aki nem száraz, meleg időben látogat oda, nehezebben tud haladni a szakadékban.

Bármilyen időben is indulunk neki, arra figyeljünk oda, hogy semmiképp ne sötétedjen ránk. Fontos még a túracipő vagy túrabakancs, utcai cipő vagy sima futócipő alkalmatlan erre a célra. Bár nincsen az ajánlott holmik között, de nekem nagyon jó szolgálatot tett a súlyzókhoz, kettlebellhez is használható kesztyű, ha izzad a kezed, ezzel biztonságosabb lesz a fogásod a korlátoknál.

Az út legszebb része vitathatatlanul maga a szurdok volt, ezt követően a Dobogőkő felé tartó menet már erőltetettebbnek és unalmasabbnak tűnt, viszont a cél elérésekor elénktáruló látványért - no, meg a testmozgás öröméért - ez sem volt hiábavaló.

A Rám-szakadék-beli túránknál elhatároztuk, hogy legközelebb a Vadálló-köveket és a Prédikálószéket is megnézzük, amit én az olvasmányélményeim alapján egyszerűbb túrának gondoltam, de hatalmasat tévedtem. Azóta ott is jártunk, azon az útvonalon más típusú - jóval durvább - kihívásokkal kell szembenézni.