Pesti mesék: már az első királyaink csatáztak a rejtélyes nevű Cinkota mellett

A manapság Budapest 16. kerületének részeként létező Cinkota a történelem során szinte mindig önálló település volt: 1862-ig falu, majd nagyközség, mielőtt beolvasztották volna a fővárosba. Ezek a történelmi idők pedig jó régre nyúlnak vissza, hiszen már a Képes Krónikában szerepel „zyngota" major neve, melynek környékén zajlott 1074-ben Salamon király és I. Béla fiainak egymás elleni ütközete. Hogy tényleg ennyire régi a település, azt mutatja a legkorábbi épülete is: a mai evangélikus templom már a 11. században is állt, noha azóta persze sokszor átépítették. A régészeti leletek alapján a 11. századbeli Cinkota egy királyi birtokközpont lehetett, amit megerősített földsánc vett körül.

De mit jelent Cinkota különös hangzású neve? Ezzel kapcsolatban több nyelvészeti elmélet is létezik. Az egyik szerint besenyő eredetű szó, ami temetővárat jelent. Egy másik elmélet a fenyvesrigó korabeli elnevezésével azonosítja. A leginkább közkeletű teória pedig a Szín személynév és a gát szó összetételeként feltételezi birtokos viszonyban, azaz Színgáta formából származtatva. 1259 után pedig már nemcsak, mint az említett major, de településként is szerepel a korabeli feljegyzésekben.

Az első ilyen dokumentum azt rögzítette, hogy Cinkota falu a Nyulak-szigeti apácák birtokába került IV. Béla király adományaként, akinek Margit nevű lánya szintén a rend tagja volt – a későbbi Szent Margit lett aztán a Nyulak-szigetének névadója. Az apácák egészen 1541-ig birtokolták Cinkotát, majd jöttek a törökök, amikor oly sok településhez hasonlóan ez a falu is szinte elnéptelenedett, majdnem el is tűnt. Hogy nem így történt, abban valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a törökök helyőrséget is állomásoztattak itt, amire a Törökház nevű épület emlékeztet Cinkotán.

Cinkotához hozzátartozik a cinkotai nagyicce legendája is, amit a legtöbben egy Mátyás királlyal kapcsolatos népmeséből ismerhetnek, noha több változatban is fennmaradt. A történet szerint a cinkotai kántor olyan ügyesen felelt a bölcs király három kérdésére, hogy jutalmat kapott cserébe. Ő viszont nem hatalmat, vagy pozíciót szeretett volna, hanem hogy az icce, vagyis a korabeli italmértékegység Cinkotán legyen nagyobb. Így született meg a legenda szerint a cinkotai nagyicce, és erről kapta a nevét aztán a Nagyicce vendéglő, ami sokáig a település nevezetessége volt.

A török idők után Cinkota hűbéri birtokként került a Beniczky családhoz, akik aztán évszázadokon át a környék földesurai lettek. Ők építettek itt először kúriát a nádfedeles parasztházak közé, és a felvidéki birtokaikról ők telepítették be azokat az evangélikus szlovákokat, akik aztán hosszú ideig meghatározták Cinkota lakosságát. Ilyen szlovák lakos volt például Hrúz Ádám asztalosmester is, akit többször meglátogatott Cinkotán az 1840-es években az unokaöccse, bizonyos Petőfi Sándor.

A 19. század végére fellendülő iparosodás megváltoztatta Cinkota képét is. A korábbi mezőgazdasági jelleg helyett egyre többen dolgoztak a nagyra növő Budapest ipartelepein, sőt Cinkotán létrejött téglagyár, fonalfestő és lámpaáru-üzem is. 1888-tól a HÉV is összekötötte Budapesttel, majd 1950-től végleg beolvadt a fővárosba.