Óriási börtönépület állt egykor az egyik legismertebb budapesti tér helyén

A középkor végéig Pest városa egészen kis területen feküdt, így a mai Szabadság tér környéke bőven kívül esett a határain. Olyannyira, hogy akkoriban még külön kis falvak terültek el errefelé, mint például Újbécs, ami a mai Vigadó előtti dunai átkelő körül létesült. A török hódoltság során ezek a települések nagyrészt elnéptelenedtek, majd a 18. századtól kezdve Pest elkezdett terjeszkedni errefelé is.

De amikor 1786-ban II. József király utasítást adott az óriási Újépület megépítésére, akkor még bőven külterületnek számított ez a környék. Sőt, maga az Újépület (karöltve egy 1787-ben létesült hajóhíddal) adott lökést az itteni városfejlődésnek, így jött létre új városrész a mai Lipótváros területén. A mai Szabadság tér helyén álló Újépület egy hatalmas belső udvart zárt körbe, erődszerű építménnyel a bécsi Isidore Canevale tervei alapján, az építésvezető Hild János mellett pedig itt szerezte első szakmai tapasztalatait a fia, a később az egyik legjelentősebb magyar építésszé váló Hild József is.
Az Újépület többféle funkciót is betöltött, katonai kórháznak, akadémiának, kaszárnyának is használták, de aztán nem véletlenül kapta meg a „magyar Bastille" nevet, és kapcsolódtak hozzá oly rossz történelmi emlékek. Eleve egy elnyomó hatalom katonái állomásoztak benne Pest városára „vigyázva", de börtönként is használták, és az 1848-49-es szabadságharc után pedig különösen sok forradalmárt zártak be ide. Az Újépület udvarán végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is, a kivégzésének helyén áll ma a Batthyány örökmécses.

Nem csoda, hogy a kiegyezés után inkább elvetették a felmerülő terveket, miszerint nyomdaként, vagy árvaházként működjön tovább az Újépület, és 1887-ben inkább elbontották az egészet. Ekkor létesült a helyén egy tér Palóczy Antal tervei alapján – amit akkorra már körbevettek a házak és az utcák. A teret 1900-tól hívják hivatalosan Szabadság térnek, emlékül az 1848-49-es szabadságharcra, és az idevezető utcák is mind kapcsolódó neveket kaptak (Honvéd, Vécsey Károly, Aulich Lajos, Perczel Mór, Kiss Ernő, Október 6.). A főváros első Kossuth-szobra is erre a térre került 1901-ben, igaz, cseles módon: mivel a császári államhatalom, ahol tudta, akadályozta a Kossuth-kultusz létrejöttét, ezért nem köztéri szoborként állították fel, hanem a Szabadság tér 15. számú ház timpanonjában kapott helyet. A 19-20. század fordulóján épült meg a tér arculatát máig meghatározó impozáns épületek nagy része, így a Tőzsdepalota (a későbbi Magyar Televízó épülete), a Magyar Nemzeti Bank, a Postatakarékpénztár, vagy az Adria Tengerhajózási Rt. palotája is.

A tér későbbi történetét erősen meghatározták az idekerülő szobrok-szoborcsoportok. A két világháború között számos revizionista-irredenta emlékművet avattak fel itt, amelyeket aztán 1945 után elbontottak. Idekerült viszont 1946-ban a máig nagy vitákat kiváltó Szovjet hősi emlékmű, és egy Sztálinnak hálálkodó szobor is; az utóbbit 1956-ban felrobbantották. A rendszerváltás után pedig két amerikai elnök: Ronald Reagan és George Bush is szobrot kapott a Szabadság téren, továbbá megépült egy, szintén viták kereszttüzébe kerülő német megszállási emlékmű is. A térrel kapcsolatban külön érdekesség, hogy mi minden található alatta. Felülről lefelé haladva először egy mélygarázs, ami a tér 2003-as megújulásakor épült ide. Majd a kettes metró alagútja, ami itt kanyarodik a Duna medre alá. Mindezeknél is mélyebben pedig egy atombunker, ami még a Rákosi-korszak maradványa és a hidegháborús paranoia emléke.

A Pesti mesék cikksorozat további részeit itt érheted el!