A tudósok megoldották a sokáig „terhes múmiának” nevezett holttest rejtélyét, de egy másik test titka még mindig feltáratlan. Több mint száz évvel felfedezése után sem tudják, ki lehetett a Bashiri múmia, a kutatásokat nehezíti a különleges módon történt bebalzsamozás is.

Forrás: Northfoto
A Bashiri múmia – több mint egy évszázada megoldatlan a rejtély
A kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött, érinthetetlen múmia néven is ismert maradványt Howard Carter fedezte fel 1919-ben, három évvel Tutanhamon sírjának megtalálása előtt. A Kr. e. 2–3. századból, a Ptolemaiosz-korból származó Bashiri múmia testét piramisra emlékeztető mintázatú szövetborítás fedi – ilyen technikát más ismert egyiptomi múmiák esetében nem alkalmaztak. A különleges balzsamozási mód miatt a kutatók mindeddig elzárkóztak a ruhája kinyitásától. „A múmia ruhájának kinyitása a legközvetlenebb módja lenne annak, hogy információt szerezzünk a benne lévő maradványokról. De ezek a szövetek nagyon finomak és törékenyek, és megrongálásuk tönkretenné ennek a mumifikációs technikának az egyetlen ismert példáját” – indokolták döntésüket a kutatók. A múmia arckötésének mintázata, amely az egyiptomi piramisok építészeti kialakítását idézi, valamint a testet díszítő gyöngysorok és vallási ábrázolások arra utalnak, hogy a holttest egykoron magas rangú, vagyonos egyénhez tartozott. A test CT- és röntgenvizsgálata alapján a kutatók megállapították, hogy a múmia egy körülbelül 167 centiméter magas férfié. Az egyetlen, sírban talált felirat két nevet rejt: a szakértők máig nem tudják eldönteni, hogy Bashiri vagy Neno lehetett-e a múmia valódi neve. A holttesthez kötődő ikonográfia – köztük Ízisz és Nephthys istennők, Hórusz négy fia és Anubisz isten ábrázolása – a halott társadalmi státuszáról árulkodik, ám kilétét a mai napig homály fedi.
Nem volt terhes, és rákos sem – pont került a varsói múmia körül zajló vitára
Miközben Bashiri múmia titka továbbra is megfejtésre vár, a Luxorban talált, korábban terhes múmiaként emlegetett test rejtélyét sikerült tisztázni. Az ókori Thébában feltárt, majd 1826-ban a lengyelországi varsói egyetemre szállított múmiát sokáig tévesen egy férfi pap földi maradványának hitték, mígnem 2021-ben kiderült: valójában egy 20 év körüli nő testéről van szó. A Varsói Múmia Projekt kutatói akkor úgy vélték, a CT-felvételeken a nő hasában egy mintegy 28 hetes magzat látható. Emellett a vizsgálatok alapján azt is feltételezték, hogy a nő orrgaratrákban hunyt el. Ezt követően több tanulmány és nyilatkozat látott napvilágot, amelyek megkérdőjelezték ezeket az értelmezéseket. Sahar Saleem radiológus 2022-ben úgy nyilatkozott: „A varsói csapatnak nem sikerült anatómiai struktúrákra utaló bizonyítékot azonosítania ahhoz, hogy igazolja a magzatra vonatkozó állításukat”. A vitát végül Kamila Braulińska régész vezetésével egy 14 tagból álló, nemzetközi szakértői csoport zárta le. A kutatók több mint 1300 CT-felvételt vizsgáltak újra, és arra a következtetésre jutottak, hogy sem magzat, sem daganatos elváltozás nem található a múmiában. A korábbi magzatként értelmezett struktúrák valójában a balzsamozási folyamat részei voltak.