„Ez a nő már születésétől fogva bűnöző volt" – Ezért vetett véget gyilkosa Sisi életének

1898. szeptember 10-én Genfben töltötte kiruccanását egy titokzatos Hohenembs grófnő. 13:35 körül egy furcsa incidens érte, amikor egy ismeretlen férfi fellökte a Genéve gőzhajóra igyekvő arisztokrata hölgyet. A nőt felsegítették, majd kísérőjével együtt felszállt a gőzhajóra, azonban kifutása után nem sokkal összeesett. Útitársa, Sztáray Irma grófnő azonnal közölte a kapitánnyal, hogy az elalélt hölgy nem más, mint Sisi, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja, mire a gőzős azonnal visszafordult. Azonban már késő volt, nem lehetett megmenteni a császárnét, fél órán belül elhunyt. Vajon miért kellett meghalnia?
Mai ésszel nehéz elképzelni, hogy miért pont egy olyan közkedvelt és népszerű királyné élete ért véget egy gyilkos kezei álatal, mint amilyen Sisi volt. Merénylőjének, Luigi Lucheninek személyiségrajzát megvizsgálva viszont egyértelműsíthető, hogy az indíték a kilátástalanság és elkeseredettség volt.
A törvénytelen gyerekként világra jött fiút anyja elhagyta, így nevelőszülők, valamint különböző intézetek között töltötte nyomorúságos gyerekkorát. Felnőttként napszámosként kezdett dolgozni, számos olasz és svájci városban dolgozott, de egész életében szegénységgel küzdött. Olyannyira nincstelen volt, hogy még revolverre sem volt pénze: egy kihegyezett reszelő volt gyilkos eszköze.
A társadalom kitaszítottjaként kommunista, illetve anarchista eszmékkel kezdett szimpatizálni, minden királyi család tagjait parazita élősködőnek tartotta.
Ilyen lelki világgal tervezte el gyilkos tettét, ám érdekes módon első körben nem Sisi volt a célpontja. Első választása Henrik Orléans-i herceg volt, csakhogy a francia királyi sarj az utolsó pillanatban lemondta az utazását, így új célpont után nézett. Egy újságcikkből értesült róla, hogy Erzsébet királyné a városban tartózkodik.
Az osztrák udvar fojtogató szabályai, gyakori betegségei, valamint a Mayerlingi tragédia hatására állandóan utazott, az év szeptemberében pedig épp Genfbe vezette az útja. Mivel nem akarta a vendéglátó országot terhelni a hivatalos fogadási kötelezettséggel járó hercehurcával, Sisi inkognitóban utazott Hohenembs grófné néven, ami az osztrák császári család gyakran használt álneve volt utazásaikon, nem mellesleg az egyik címük a több tucat közül.
Csakhogy a hotel egyik alkalmazottja megszellőztette, hogy az osztrák császárné, Sisi száll meg náluk, melyet a lapok is lehoztak.
Másnap ráadásul mindössze Sztáray Irma udvarhölgye kíséretében indult meg a hajóállomásra, ami kapóra jött az anarchistának. Odament a királynéhoz, mintha ernyője alá akarna kukucskálni, majd a kiélezett reszelővel szíven szúrta. Mivel csak a külső szívburkot sikerült megsértenie, Erzsébet magyar királynénak még volt annyi ereje, hogy hajóra szálljon, ráadásul koplalásai és fűző használata okán hozzá volt szokva a fájdalomhoz.
Amikor megállapították a halál beálltát, azonnal keresni kezdték a merénylőt, akit elfogása után szokatlan jókedvben találtak. Ugyanis Sisi meggyilkolását élete csúcspontjának írta le, vallomásából pedig egy zavarodott, megkeseredett elme rajzolódik ki: szerette a munkásosztályt, a gazdagok halálát akarta, és az emberiség jótevőjeként aposztrofálta önmagát. A meggyilkolt császárnéról így vélekedett:
„Ez a nő már születésétől fogva bűnöző volt. Soha nem dolgozott! Soha nem is akart dolgozni! Mindig is uralkodni akart. Szégyenletes!”
A mai napig viták övezik, hogy vajon egyedül, vagy egy anarchista szervezet tagjaként hajtotta végre tettét, utóbbit napjainkig nem sikerült bizonyítani. Létezik egy olyan teória is, hogy valójában Károlyi grófnő átka sújtotta Ferenc Józsefet, melyet fia kivégzése miatt mondott a császár fejére: az állt benne, hogy legfontosabb rokonait fogja elveszteni. (Tény, hogy élete során nem csak feleségét, de két örökösét is elvesztette az osztrák uralkodó, de ez inkább tudható be furcsa egybeesésnek.)
Ami bizonyos, hogy Luigi Luchenit a merénylet után két hónappal életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, noha eleinte kérvényezte, helyezzék át egy olyan kantonba, ahol még törvényes volt a lefejezés.
Kivégzésétől azt remélte, hogy újabb hírnevet szerez magának.
Büntetése 12. évében önkezével vetett véget életének, egy híres frenológus, Louis Mégevand pedig kutatási célokra elkérte a holttestet, hogy az agyat vizsgálva következtessen egyes tulajdonságaira. Nagy csalódására semmi rendelleneset nem talált Sisi merénylőjének agyában, így a fej formaldehidben áztatva évtizedekig ki volt állítva, míg meg nem tiltották azt 2000-ben. A fej azóta is egy bécsi múzeum raktárában porosodik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.