Pély Barna: "Folyamatosan önmagamat keresem a zenében"

2014.02.22. 23:28

A héten Pély Barnával, a United és a B the First együttes frontemberével készült a Kultúrcsemege - a Life.hu kulturális ajánlója hazánk élvonalbeli művészeivel.

Barnát "házon belül", az Origo irodaépületének kis konyhájában faggattam arról, mi mindennel foglalkozik mostanában. A találkozás helye nem véletlen - éppen nekünk szerez zenét, amely egyszerre lesz a Life.hu egyik testvérsite-ja, az Szjger.hu hamarosan induló tehetségkutatójának himnusza és Pély Barna új zenekarának tuti slágere.

Fotó: Wlcsek András


Csütörtökön beszélgetünk, és az interjú után zenei beállásra sietsz. Koncertet adsz?

Igen, az új zenekarommal, a B the Firsttel lépünk fel egy budapesti music pubban, és egész sokan jelezték már, hogy eljönnek megnézni minket. Ezt a zenekart két éve alapítottuk a legjobb barátommal, Péterfi Attilával, és most készítjük a második nagylemezünket.

Mesélj az alapítás körülményeiről!

Sokan a United frontembereként ismernek, s így talán nem annyira köztudott rólam, hogy én gitáros-énekes előadó vagyok. Egyszer éppen otthon zenélgettem egyedül, amikor Attila meglátogatott. Tetszett neki, ahogy ott pengettem, így azonnal kibökte: "Te Barna, alapítsunk olyan zenekart, amelyben a gitároké a főszerep!". Attila ugyanis basszusgitáros, és velem együtt vágyott egy kis örömzenélésre. Nem sokat hezitáltunk, szinte azonnal beleszerettünk a gondolatba - így született meg a B the First.

A korábbi zenekarod tagjai mit szóltak ehhez, nem féltették a Unitedot, hogy esetleg elhanyagolod az új miatt a régi csapatod?

Én mindig olyan zenészekkel játszottam együtt, akik igazán ismerik egymást, s így tudják, hogy a kiteljesedéshez szükségem van arra, hogy többféle zenei stílusban jelen legyek. A zenésztársaimnak is megvan a maguk külön világa, így egy cseppet sem orroltak meg rám az új zenekarért. Én folyamatosan önmagamat keresem a zenében, és ez néha messze visz a United világától - viszont közelebb az önkiteljesítéshez. Mivel kedvelnek, ők sem kívánhatnak mást nekem. Általában a zenészeknek a főzenekaruk mellett vannak bulizenekarai is, nekem személy szerint most két főzenekarom van, viszont így nem kell még bulizenekarokat is keresgélnem, vagyis nem forgácsolódom szét. Az időegyeztetés persze némileg több figyelmet kíván, de ennyi. Nincs harag.

És már a második nagylemeznél tartotok. Hogy áll össze az anyag?

Az első nagylemez dalait angolul énekeltem, mert az a zene "anyanyelve". De azt is érzem, hogy a magyar közönséghez a saját nyelvén is szólni kell, ezért másfél éve gyűjtöm a megfelelő dalszövegeket. Van dalom többek között Varga Liviustól (Quimby) és Egyedi Pétertől (Óriás), de Attila és jómagam is írtunk párat. A zeneszerzés rövidebb idő alatt zajlott - egy hétvégén összeköltöztünk Vonyarcvashegyen, a Balatonnál Péterfi Attilával, a basszusgitárossal és Kotler Ákossal, a dobossal - csak pasik, a párjaink kizárva -, és megírtuk az elejétől a végéig. Május 9-én mutatjuk be a közönségnek Budapesten, a Muzikum Klubban, gyertek el!

 

 

Mutattunk egy kis ízelítőt a B the Firstből. Azonban nemcsak előadóművészként, de tanárként is jelen van a zene az életedben. Tanítasz a Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékén és most már az interneten is, az Szjger.hu-n látható gitársuliban. Azt rebesgetik, jó tanár vagy.

Köszi :-) Alapvetően előadóművész vagyok, de azt mondják, hogy a pedagógusszerep is jól áll. Az életem minden területén jelen lévő ideges vibrálás hirtelen eltűnik, tényleg elég nyugodt és türelmes tanár vagyok. Szokták mondani, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa, de én nem vagyok az. A tanítványaim jelezték vissza, hogy olyan jó, hogy nem panaszkodom sosem. (Szerencsére nincs is mire.) Azt mondják, jó látni, ahogy megélem azt, amiről beszélek is tanítás közben. Igyekszem mindent átadni - persze tudom, hogy mindenkinek csak annyit lehet adni, amennyinek a befogadására képes. Ezért nem frusztrálom a tanítványokat. A gitársuli is izgalmas feladat. Szeretném, hogy a gyerekek is azt a szabadságvágyat érezzék meg, amit mi, miközben a húrokat tépjük. Két éve ismertem fel azt a piaci rést, amit az internet jelent. Már nemcsak zenélni, hanem tartalmakat szolgáltatni is akarok. Nagy energiabefektetést igényel a videoblog, de megéri: most még az építkezés fázisában vagyunk, és a fizetségünket "bizalmi pénznemben" mérhetjük, vagyis még nem váltható anyagiakra, de így építhetünk széles tábort, igazi, rajongó közönséget magunknak.

A Kultúrcsemege végén mindig megkérdezem, mit ajánlanak beszélgetőtársaim a kollégák munkáiból.

Elsőként a Mrs. Columbót mondanám, és nemcsak azért, mert ez a feleségem, Galambos Dorina zenekara, hanem mert nagyon jó, jazzes-akusztikus-popos hangzású, kellemes zenét, saját számokat és eredeti feldolgozásokat adnak elő. Második ajánlatom a Turbó zenekar, jó kis zúzós hardrockot játszanak. A harmadik pedig legyen az Ivan & The Parazol. Őket - mondhatni - én fedeztem fel. Zsűritag voltam a Hard Rock Café tehetségkutató versenyén, és nem kis munkámba került, hogy a többieket meggyőzzem arról, az Ivan & The Parazol a legjobb. Azonban engem igazol, hogy ők játszhattak előzenekarként a nemrég hazánkban koncertező Deep Purple előtt.

 

Pély BarnazeneajánlóUnitedKultúrcsemegeB the First