Ősi bölcsességeikkel a népdalok rengeteget taníthatnak még a modern nőknek is puhaságról, pajkosságról, vagy éppen az egyik legfontosabb tudásról: a bennünk lévő nő ösztönös, gyógyító jelenlétéről – legalábbis Guessous Majda Mária, Junior Prima Díjas népdalénekes szerint, aki kontinenseket és kultúrákat átszelve kalandozik, hogy ezt a tudást a zene nyelvén átszűrje magán, és továbbadja.

Világító, kékeszöld szemével és átható tekintetével Mesi – ahogy mindenki hívja – úgy fest, mintha réges-régi titkok tudója lenne. Két kultúra ölelésében nevelkedett: magyar és marokkói gyökereinek köszönhetően pedig hamar megtanulta, hogy létezik egy közös nyelv, amelyen a világon bárkihez szól, az érteni fogja – ez pedig nem más, mint a zene.

Forrás: Raffay_Zsofia

Népi ének előadóművészként – aki többek közt magyar, marokkói és török dallamokkal kápráztatja el közönségét – pedig tudja, hogy a nővé és férfivá válás mintái nemzedékről nemzedékre adódnak tovább a népdalokon keresztül, amelyek egy teljes világképet hordoznak magukban.

A bennük megénekelt történések tükröt tartanak elénk, és ez által megoldást is kínálhatnak aktuális problémánkra, legyen szó a nővé érés viszontagságairól, egy kapcsolat öröméről vagy éppen elbúcsúztatásáról. Mesivel, aki a Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett, és jelenleg is ott dolgozik óraadóként, többek közt a népdalok erejéről, terápiás hatásukról és saját művészetéről beszélgettünk. 

Magyar és marokkói gyökereid miatt a két kultúra nagyon izgalmasan keveredik a művészetedben. Hogyan egészíti ki egymást ez a két teljesen eltérő világ, és hogyan kapcsolódnak hozzájuk a török népdalok?

A magyar népzene egyfajta rendet, tartást közvetít.

A marokkói népdalokra alapvetően a nyers egyszerűség, a monotonitás, a „törzsi hangulat" a jellemző, ami ugyanakkor a dallamok hihetetlen rugalmasságával párosul – szinte ki lehet tapintani, ahogyan egy-egy hang omlik, áramlik a levegőben. A török népdalok pedig ezt a végeláthatatlan áramlást viszik tovább bennem, egyfajta puhaságot hordoznak. Mindháromra nagyon szükségem van. Ezek a minőségek szerves egységgé kovácsolják a női identitásomat és a férfiasabb "énemet" is. Friss élményem a legutóbbi marokkói utam, amikor is beleláthattam az ottani nők életébe, és lenyűgözött, milyen hihetetlen nagy erő, ugyanakkor puhaság sugárzik belőlük. Hatalmas tanulás volt ez számomra!

Egyébként a keleti népdalokban a szenvedély is több?

Nem gondolnám, hogy feltétlenül több lenne, inkább azt mondanám, hogy a léleknek más rétegeit szólítják meg. Ez pedig nem csak a dalokban, hanem az adott nép táncában is tükröződik. Ezerszínű az érzelmek skálája, amit egy adott nép dala hordozhat. Minden nemzet őrzi azokat a rítusokat, amelyek kifejezetten a női lét szakaszaihoz kapcsolódnak. A népdalok – legyen szó a lakodalmas, vagy akár a siratódalokról – többek közt melegségre, pajkosságra, illetve a fájdalom oldására tanítanak. Mindegyik nép zenéjében kifejeződik az a régi tudás, amelyet nagyanyáink, vagy akár dédanyáink őriztek, és amelyből ma is sokat tanulhatunk a nőiességről.

 

Forrás: Raffay_Zsofia

És, gondolom, ezáltal a szerelemről is, nem?

Ez így van! A szerelem számtalan verzióját fel lehet fedezni a népdalokban, és ez az érzés nem feltétlenül egy másik ember iránt lobbanhat fel,  hanem az én belső meglátásom szerint utalhat a magammal, vagy akár a Teremtővel való kapcsolatra is. Minden csupán egyéni értelmezés kérdése, ami nagyon tág játékteret biztosíthat számunkra, művészek számára is, hiszen annak ellenére, hogy például a magyar népdalok szövegei egyszerűek, képi gazdagságukkal mégis kifejezőek: rengeteg háttérjelentést, tanítást hordoz magában minden egyes strófa, és az azokban megjelenő események.

Tehát akár terápiás hatásuk is lehet?

Teljes mértékben! Segítenek megélni legbensőbb érzéseinket, legyen szó örömről, elengedésről, vagy akár az önmagunkkal való kapcsolatról. A népdalok az életről tanítanak, hiszen magából az életből születtek: valódi, hétköznapi szituációk, örömök és gondok jelennek meg bennük. Tükröt tartanak elénk, és ezáltal megoldást is kínálhatnak aktuális problémánkra. Amikor ezeket a dalokat énekeljük vagy hallgatjuk, akkor valami ősihez nyúlunk vissza, mintha egy kútból merítenénk friss vizet.

Sokszor még a szöveg sem számít, hiszen sokszor sokkal tágabb tartományba repíthet el a dallam – ha átengedjük magunkat neki.

Amikor új népdalt keresel a repertoárodba, a dallam fog meg először, vagy inkább a szöveg?

Legtöbbször a dallam mozgat meg elsőként. A szöveg is magával tud ragadni, de ha mégsem tetszik, akkor azon tudok változtatni: egyszerűen ráteszek a dallamra egy másik, de az eredetivel megegyező szótagszámú szöveget.

A népdalokban ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – közel sem olyan merev a szöveg és a dallam kapcsolata.

A második albumomon, az Örömes-en például van egy török népdal, amelyre magyar szöveget tettem. Izgalmas játék ez! A tanítványaimat is arra biztatom, hogy minél több szöveggel próbáljanak variálni, mert így mindig megtalálhatják a saját lelkiállapotuknak, világuknak megfelelőt. Egy kis hajlítással vagy más dallamvariánssal pedig a hangulatokkal is játszhat az ember.

A marokkói és a magyar népdalok mellett török és indiai népdalokkal is rendszeresen fellépsz. Itthon mennyire nyitottak erre a fajta zenére?

Külföldön talán nyitottabbak az effajta „fúziós", több nép zenéjének hagyományát ötvöző dalokra, de úgy gondolom, hogy itthon is egyre nagyobb a befogadókészség.

Ha jól tudom, ebben az évben a külföldi fellépésekben nem volt hiány: nagyon izgalmas utazásokon vagy túl.

Hála istennek, ez így van! Az év elején Amerikában, majd tavasszal és nyár elején Törökországban, Marokkóban, illetve ősszel Kazahsztánban és Indiában voltak koncertjeim. Az évem egyik csúcspontja a Marokkóban eltöltött idő volt, amikor is életem első marokkói koncertjét adhattam egy szintén magyar-marokkói művésszel, Benabdallah Marouan zongoristával és dobos férjemmel, Boros Gerzson Dáviddal. A koncertek mellett a marokkói népdalok tanulmányozását és a kinti családom mélyebb megismerését tűztem ki célul. Utána ősszel Barvich Iván zenésztársammal Kazahsztánba repültünk, ahol egy török-kazak egyetemen (Ahmet Yesevi Egyetem) adtunk egy nagykoncertet. Kazahsztánnal egy teljesen új világ nyílt ki számomra. Az orosz kultúra és látásmód érdekesen elegyedik a keleti kultúrával.

Természetileg és kulturálisan is hasonlóságot éreztem Magyarország és Kazahsztán között, de zeneileg is rokonságot mutatunk egymással,

ezt pedig helyi zenészekkel, egy kazak-magyar népdal-összeállítással tártuk az ottani közönség elé. Nagyon nagy szeretettel fogadtak minket, életre szóló élmény volt ez az út is!

Forrás: Guessous Majda Mária

Ami tetézte ezt a boldogságot, az a legutóbbi indiai turnénk volt a Meshinda együttessel, amelyet Tóth Szabolcs szitárművésszel alapítottunk meg. Észak- és Dél-Indiában adtunk koncerteket a Balassi Intézet szervezésében a leghíresebb indiai fesztiválok keretén belül. Álomszerű út volt, most is alig hiszem el, hogy kint jártunk. Utazásunk egyik legemlékezetesebb pontja pedig az volt, amikor az utolsó dél-indiai koncertünk után a házigazdák tiszteletük jeléül turbánt, nyakláncot és egy szép kendőt adtak ránk szertartásosan, illetve Dél-India egyik leghíresebb, idős népdalénekesnője, Smt. B. Jayashree szavaival és énekével fejezte ki örömét a koncertünk kapcsán. Valódi csodák ezek!

Ilyenkor mennyire van időd a helyiektől népdalokat gyűjteni?

Nagyon szeretek elmélyedni az adott ország mindennapjaiban, és próbálok minél több időt eltölteni a helyiek között, hogy a hely szellemét, hangulatát be tudjam építeni a zenébe, amit előadok.  Szeretem magamba szívni az ottani hangulatokat, benyomásokat, mosolyokat, illatokat, amelyekkel teljesebb lesz az előadásom. Természetesen a találkozások során igyekszem megénekeltetni a helyieket is.

Szükség van rá egyébként, hogy beszéld valamennyire az adott nép nyelvét ahhoz, hogy a népdalokat – amelyek ugye mégis az adott náció minden fájdalmát, örömét magukban hordozzák – hitelesen add elő?

Az biztos, hogy más az előadásmód, amikor az ember beszéli is az adott nyelvet. Hozzám a magyar, a marokkói vagy a török népzene ezért állhat közelebb, mint mondjuk a kazak. Nyelvi szinten tehát nyilván vannak csiszolnivalók, ha például egy mongol népdalt adok elő, viszont mindig törekszem rá, hogy a lehető legpontosabb, legtisztább legyen a kiejtésem. Ilyenkor felkeresek valakit, aki segíteni tud az adott dal kiejtésében és értelmezésében. Nagyon fontos számomra, hogy hiteles tudjak maradni, hiszen a népdalok üzenete is az volt hosszú évszázadokon át.

Guessous Majda Mária Junior Prima Díjas énekes, jelenleg a Zeneakadémia tanára és a hátrányos helyzetű kisiskolások művészet által való nevelését középpontba állító MUS-E program aktív művésze. Énekesként izgalmasan játszik a magyar, török, marokkói és indiai népdalok párhuzamaival. Eddig két lemeze jelent meg: a Szivárványhíd (2011) és az ÖröMes (2013), amelyek magyar, marokkói és török népdal-különlegességeket dolgoznak fel. Következő lemeze a tervek szerint 2016 tavaszára várható az indiai zenei világot megidéző együttesével, a Meshindával, amelyet 2013-ban alapított Tóth Szabolccsal (szitár), Barvich Ivánnal (kaval, tamburabrácsa) és Boros Gerzson Dáviddal (darbuka, bendir, doromb, csörgők). Különböző formációival rendszeresen koncertezik itthon és külföldön egyaránt.