Oroszlán Szonja: "Nyughatatlan természet vagyok"

Többször lépett már nagyot az életében, a sors pedig mindig kegyes volt hozzá – ezért persze meg is dolgozott rendesen. Oroszlán Szonja harcos természet, aki azért költözött egy másik országba, hogy akadályokat és célokat állítson maga elé, amikkel meg kell birkóznia. Elmondása szerint ugyanis szüksége van rá, hogy legyen feladata, terve, amiben hisz. A gyönyörű színésznő, akit nemsokára A Játékkészítőben láthatunk viszont, többek közt a darabban való szerepéről és új tapasztalatairól is mesélt.

Ezúttal új rendezésben, egyedi látványtechnikával állítják színpadra A Játékkészítőt, melyben Aquatániát játszod, a valaha boldog, szerelmes tündért, aki egy átok miatt megkeseredett és kiábrándult a világból. Szerinted mit tanít a karaktered a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt?

Nem szabad elkeseredni és feladni a küzdelmet; aki bátor és mer, azt megtalálja a szerencse és új kapukat nyit meg számára. Aquatánia bezárt a fájdalomtól és ezért mindent kizár, ami körülveszi. De hőseinknek köszönhetően újra képes lesz érezni és hinni a szebb jövőben.

A Játékkészítő első, tavalyi előadása előtt azt nyilatkoztad: „Kell, hogy gyerekek maradjunk az élethez, mert bármennyire nehéz, nem lehet nem könnyedén venni a dolgokat". Ez valahol az ars poeticád is? Hogy szükség van a játékra, a humorra, mert az könnyebbé teszi a legnehezebb helyzeteket is?

Iróniával rendelkezni az egyik legfontosabb emberi tulajdonság. Nagyon megkönnyíti a dolgokat, ha képesek vagyunk felülemelkedni helyzeteken, kívülről látni magunkat és nevetni tudni a saját butaságunkon vagy félresikerült helyzeteinken. Az élet is egyfajta játék, rajtunk múlik, hogyan éljük meg.

Régóta lovagolsz, imádsz utazgatni és az állataiddal lenni, de mi az, ami ezek mellett kiránt téged a hétköznapokból?

Az olvasás. Nagyon szeretek más korokba, országokba, kultúrákba, érdekes karakterek életébe belelátni. Ráadásul rengeteget tanulunk belőle, kiragad a szokásos környezetből, a mindennapok rutinjából.

Akárhányszor rád néz az ember, egy végtelenül kiegyensúlyozott, önmagával békében élő nőt lát. Sokat harcoltál ezért a belső békéért? Hogyan érted el?

Nem gondolom, hogy elértem, de folyamatosan törekszem rá, hogy harmóniában éljek.

sok munkám van abban, hogy lenyugtassam magam és elfogadjam az életem olyannak, amilyennek én csináltam. Ha valami nem tetszik, azonnal változtatok rajta, amíg meg nem nyugszom. Van egy belső "szenzorom", ami jelzi nekem, ha valami kényelmetlen. A változtatás irányát pedig az ösztöneimre bízom. Eddig még nem hagytak cserben.

Hogyan sikerül megőrizned magadnak a lelked legféltettebb szegleteit egy olyan szakma mellett, amiben nemcsak a saját testedet, hanem az érzéseidet, gondolataidat kell közszemlére tenned?

Ez nem nehéz. Az ember nem mondja el senkinek, amit nem szeretne. Én zárkózott vagyok, így nem esik nehezemre, ráadásul a színészet sokat segít nekem, hogy ne lássák rajtam, amit nem szeretnék láttatni.

Hosszabb ideje tartózkodsz már külföldön. Mi az, amit jelenleg tanít neked a kinti lét? Hogyan tudod ezeket a tapasztalataidat kamatoztatni magánemberként és a színpadon?

Én tűzöm ki a célokat magam elé, én küzdök értük és én örülök, ha valami sikerül, valamint én változtatok, ha valami nem. Sok időt töltöttem már Amerikában, sokat tanultam az ottaniaktól arról, hogy nem a másik emberrel kell foglalkozni, hanem saját magunkkal. Nem attól lesz nekünk jobb, hogy a másiknak rosszabb, és egyáltalán nem zöldebb a szomszéd fűje. A mi saját füvünkön kell dolgoznunk, legyen az szép és ápolt, akkor lesz jó a közérzetünk. Kedvesnek lenni másokkal pedig igazán nem esik nehezemre. Itt mindenki kedves, még ha a felszínen is – de a mosoly sokat segít a mindennapok kommunikációjában.

Egy nemrég veled készített interjút olvasva nagyon megragadt bennem egy mondatod: „Már nem hajt a siker és a hírnév, tulajdonképpen sok mindent elértem, amit szerettem volna."Ennek fényében van-e olyan, ami még szakmailag vonz, inspirál? Ami még úgy érzed előtted áll és kipróbálnád?

Természetesen. Azért költöztem egy másik országba, hogy akadályokat és célokat állítsak magam elé, amikkel meg kell birkóznom. Kell, hogy legyen feladatom, tervem, amiben hiszek, hogy meg tudom oldani. Harcos természet vagyok, kell nekem a motiváció.

Azt is mondtad, hogy nagy változások közelednek az életedben. Mire gondoltál pontosan?

Egész más egy másik országban élni. Mások a mindennapok, más emberek vesznek körül, egy másik kultúra, másfajta kommunikáció. Mindent meg kell ismerni, meg kell szokni, tanulni és idomulni kell hozzá. A változás tehát a költözés volt. Minden, ami ezzel jár, és ezután jön egy új lehetőség. De én hiszek a "bátraké a szerencse" mondásban.

A válaszutakat tekintve: honnan szoktad tudni, hogy helyesen döntesz?

Megérzés. Talán szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy az a bizonyos „szenzorom", amiről már beszéltem, jól működik vagy legalább is eddig jól működött. Fontos, hogy őszinte legyek magammal és higgyek magamban. Másképp ez nem megy.

És, ha már mesével kezdtük az interjú elejét, befejezésül áruld el kérlek, ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

Az állataim bárcsak itt lennének velem. Működjön továbbra is a szenzorom. És az emberek hagyják abba az irigykedést és egymás bántását.