Rovatunkban olyan jól ismert budapesti helyek, utcák, terek és városrészek elnevezéseinek eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet, különleges sztorit rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem néhány darabját is. A Hősök tere, az Oktogon, az Astoria, a Római-part, a fővárosi pályaudvarok, a Nagykörút és a Móricz Zsigmond körtér után most következzenek a híres budapesti gyógyfürdők!

A Rudas, a Gellért, a Király, a Lukács – Budapest gyógyvizeinek hírét és az egyes fürdők közkeletű elnevezéseit még azok is hallották, akik sosem mártóznának meg egyetlen gőzölgő termálmedencébe sem. De mi mindent rejt a főváros fürdőtörténelme, és honnan erednek az egyes intézmények nevei? Ennek járunk most utána!

Noha leggyakrabban a török hódoltság korához szokás kötni a budapesti (akkor még persze főleg inkább csak budai) fürdőkultúra felvirágzását, és ez nem is alaptalan vélekedés, de a történetünk ennél sokkal régebben kezdődik. Már az ókorban is fürdőztek az akkoriban a Római Birodalomhoz tartozó terület gyógyvizű forrásaiban, sőt fürdőépületeket is emeltek föléjük – a régészek eddig 14 római korból származó ilyen intézmény romjaira bukkantak Budapesten. Az sem lehetett véletlen, hogy épp Aquincum lett Pannónia provincia központjának neve, benne a latin „aqua", azaz víz szóval.
A településnevek és a víz szó kapcsolata a bizonyíték arra is, hogy elődeink a középkorban is tudatában voltak a gyógyvizek adta természeti adottságoknak, sőt éltek is azokkal.

Buda várának két oldalán például ekkoriban Alhévíz és Felhévíz települések helyezkedtek el, körülbelül a mai Tabán környékén, illetve a mai Margit-híd budai hídfőjétől északra eső területen. Igen, épp ott, ahol ma a Rudas, illetve Lukács és Császár fürdők állnak. A mai Gellért Szálló és fürdő helyén is meleg vizes nyitott fürdő működött már az Árpád-korban is. Mátyás király udvaráról pedig több olyan feljegyzés fennmaradt, melyek szerint az előkelő vendégeket gőzfürdőbe hívták meg, sőt maga az uralkodó is használta ezeket, és a várból fedett folyosó vezetett számára a mai Rác fürdő helyén működő műintézménybe.

Gellért Fürdő napjainkbanForrás: MTI/Mohai Balázs

A török megszállás kevés pozitívumot hozott hazánk számára, de a fürdők sorsa ezek közé tartozik. A megszállók ugyanis hozták magukkal a híres fürdőkultúrájukat, ami a helyi gyógyvizekkel találkozva virágkort indított el. Számos új, építészetileg is értékes fürdő épült, melyek közül a Király Gyógyfürdő máig áll, de a Rudas és a Rác fürdők egyes részei is őriznek török kori építészeti emlékeket. A törökök elűzésével a fürdők virágzása is véget ért, a magánkézbe kerülő intézmények inkább csak köztisztasági funkciót töltöttek be, már ha meg nem szűntek. A Rudas jelentett csak kivételt, amely királyi adományként a 18. század elejétől Buda városának tulajdonában állt.

Később a 19. század közepétől, a polgárosodás megindulásával párhuzamosan jött újra divatba a fürdőbe járás. A Rudashoz pedig idővel csatlakozott a többi fürdő is, fővárosi fenntartásba kerülve, és egységes rendszert alkotva a mai napig.
Nézzük, honnan erednek az egyes fürdők elnevezései: A Gellért esetében valószínűleg mindenki sejti a választ: a mellette álló Gellért-hegy a névadó, mely a legenda az ezen a helyen vértanúhalált halt Szent Gellértről kapta a nevét. A fürdő csak az azt magában foglaló hotel megépülésekor, az első világháború idején kapta ezt a nevet, a korábban itt álló épület a Sáros fürdő nevet viselte évszázadokon át.
A Lukács elnevezésének eredete már kérdésesebb. A hivatalos neve Szent Lukács Gyógyfürdő, mely Szent Lukácsról kapta a nevét, akit hagyományosan a gyógyításhoz, orvosláshoz kötöttek. Ugyanakkor a német Lochbad („lyuk-fürdő") szó, és a terület középkori tulajdonosának vezetékneve (Lukász) is lehet a név forrása. Vagy épp bármelyek kombinációja ezek közül, amelyek a korabeli városlakók fülében összecsengett, és onnantól így ment át a köznyelvbe.

A Széchenyi Gyógyfürdő a legnagyobb és az egyik legfiatalabb a budapesti fürdők közül. A Városliget területén csak a 19. század végén kezdték feltárni a termálvizes forrásokat, és 1913-ban készült el a mai díszes épületkomplexum, mely nem véletlenül Budapest egyik fő turistalátványossága. A nevét pedig természetesen a legnagyobb magyar, Széchenyi István után kapta.
A Rudas fürdőt a törökök Zöldoszlopos fürdőnek hívták, mivel a korabeli épület mennyezetét tartó gerendák egyikét zöldre festették. A magyar elnevezése szintén félig a törököktől jön, de délszláv hozzátétellel, mivel a Tabánban lakó szerbek és bosnyákok hívták „Rudna ilidzse"-nek, azaz ásványvizes fürdőnek – a „rudna"-t a saját, az" ilidzse"-t a törökök nyelvéből véve.

Rudas gyógyfürdő, termál medence 1940. (balra), A Rudas tetőteraszán 1936. (jobbra)Forrás: Somlai Tibor/Fortepan, Négyesi Pál/Fortepan

A Király gyógyfürdő az egyetlen a budapesti fürdők közül, melyet teljes egészében a török megszállás idején építettek. Az elnevezése viszont jóval későbbi, a birtokjogát a 18. század végén megszerző Kőnig (németül: király) család nevéből ered.
Emlegettük már az egykor a Tabánban lakó szerbeket, és a Rác fürdő épp róluk kapta a köznyelvi nevét. Viszont 1931-ben átkeresztelték Szent Imre Fürdőre, majd a második világháború után Imre-Rác Fürdőnek hívták. A nyolcvanas évek óta újra Rác Fürdő a neve, de jelenleg a felújítása után jogi problémák miatt zárva tart.