A magyar nyelv nehéz – mondják a külföldiek és ebben bizony nem kevés igazság van. Ráadásul a magyar nyelv nagyon árnyalt, egy dolgot igazán sokféleképpen ki tudunk fejezni. Ám akadt olyan időszak is, amikor a nyelvünk kifejezetten szegényesnek bizonyult... olyannyira, hogy szükségessé vált a megújítása.

A XVIII. században a magyar nyelv cseppet sem volt annyira színes, mint manapság. Herder, a XVIII. századi költő és filozófus pedig kifejezetten úgy vélte, ha nem történik valami, a magyar nyelv 100 éven belül el fog tűnni. A herderi jóslatként ismert kinyilatkoztatás nagy hatást gyakorolt a hazai értelmiségiekre, akik felismerték, hogy a szellemi élet csak és kizárólag akkor lendülhet fel, ha a magyar nyelv megújul, és elég árnyalttá válik ahhoz, hogy a hivatalos latin, illetve a mellette használt német nyelv helyébe léphessen.

Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem – írta 1778-ban Bessenyei György a Magyarság című cikkében, amelyet követően megindult a nyelvújítási mozgalom. A nyelvújítás nyomán szépírók, költők, szakírók, nyelvészek és tudósok kezdtek azon fáradozni, hogy bővítsék a magyar szókincset, megtalálják az idegen szavak magyar helyettesítőit, beemeljék a tájszavakat a köznyelvbe, illetve, hogy egységessé tegyék a magyar nyelvet.
Ezzel párhuzamosan megszületett számos magyar hírlap, folyóirat, majd megalapították a Magyar Tudós Társaságot, a mai Magyar Tudományos Akadémia elődjét. A nyelvújítás tehát igazi közüggyé vált!

Bessenyei GyörgyForrás: Wikipedia/Gusztáv Morelli

 

Hosszú, zökkenőkkel teli út
A nyelvújítás nagyjából száz évig zajlott (az 1770-es évektől 1872-ig) és a nyelviség mellett nemcsak politikai színezettel rendelkezett, de bizony még a nyelvművelők között is számos vita kialakult a nyelvújítás kérdéseit illetően. A nyelvújítás tehát némiképp olyan volt, mint egy puskaporos hordó. Az ortológusok a hagyományos nyelvhasználat mellett kardoskodtak, míg a neológusok sokszor elég vadul próbálták megújítani a magyar nyelvet. A már-már vérre menő viták ellenére a mozgalom végül elérte a célját: a magyar nyelv kibővült, mi több, újjászületett.
Rengeteg ma is használt szavunk keletkezett ebben az időszakban, ám akadtak olyanok is, amelyek létrehozásánál kicsit elszaladt az a bizonyos ló a nyelvújítókkal...

A Mondolat gúnyirat címlapja - Az 1813-ban megjelent Mondolat jelentősége abban állt, hogy egy olyan országos vitát indított el, mely a végső soron a nyelvújítás dilemmáinak tárgyilagos és józan mérlegeléséhez vezetett.Forrás: Wikipédia/Somogyi Gedeon

Meglepő és mulatságos kifejezések a nyelvújítás korából
A sok-sok szép, új szó mellett tehát akadtak olyanok is, amelyek – nem véletlenül – nem honosodtak meg a magyar nyelvben. Az alábbiakban 15 olyan kifejezést szedtünk össze, amelyekről bizonyos neológusok úgy gondolták, alkalmasak lennének arra, hogy a mindennapos társalgás során is használják őket az emberek – az utókor azonban „leszavazta" őket.

 

  1. Dérlelni: hűteni, fagyasztani
  2. Pénzcsűrnök: bankár
  3. Borág: szőlővessző
  4. Dülény: rombusz
  5. Föltöngülni: felépülni (betegségből)
  6. Mércső: mérleg
  7. Monyorú: ovális (mogyoró alakú)
  8. Vigarda: vígadó, mulató
  9. Velvetély: elgondolás
  10. Sértemény: sebesülés
  11. Nyaktekerenceti mellfekvenc: nyakkendő
  12. Gyúszer: gyufa
  13. Herczegíteni: isteníteni
  14. Gőzpöfögészeti tovalöködönc: gőzmozdony
  15. Pincekirályné: prostituált