Szavakkal vert áldozatok - Terézanyu írása

A problémát körülvevő hallgatás ennek ellenére feneketlenül mély: egyrészt azért, mert a bántalmazottak többsége szégyelli a bántalmazást, és gyakran úgy érzi, tűrnie kell. Tart tőle ugyanis, hogy joggal érdemli ki a vitriolos megjegyzéseket, és ha egyszer elég jól csinálja ezt vagy azt, akkor a bántalmazás is abbamarad. Ez az egyik legsúlyosabb tévedés: a bántalmazó mindig fog okot találni a bántásra, függetlenül attól, hogy a partnere mit mond vagy csinál.

Megdöbbentően sok nő gondolja úgy még ma is, hogy házasságkötésnél az igen kimondásával azt is jóváhagyja, hogy "a férfi az úr háznál", aki kénye-kedve szerint kritizálhatja, becsmérelheti asszonyát, és akár a gyerekeket is - sokszor a tévesen értelmezett "férfiúi tekintélyét" felhasználva.
Természetesen mindenkinek lehet rossz napja, mindenki kiabálhat néha, és egy kapcsolatban a konfliktusok is természetesek, sőt, a megoldásuk előrevivő lehet.

De a bántalmazó kapcsolatban nem arról van szó, hogy a másik félnek "rossz napja van": a szóbeli erőszak arról ismerhető fel, hogy módszeres és egyre fenyegetőbb. Sőt: megsemmisítő. Jelentkezhet állandó piszkálódásban (pl. miért ide teszed a törölközőt, miért nem oda, miért nincs rendesen kivasalva az ingem, még erre sem vagy képes, stb.), jelentkezhet hallgatásban (amikor a bántalmazó egyszerűen nem szól, nem kérdez és főleg, nem figyel, vagy egyenesen elhallgattatja a másikat, ha az beszélni szeretne, pl. jaj, már megint kezded, nem veszed észre, hogy egyáltalán nem érdekel, mit hordasz össze?), és jelentkezhet konkrét szidalmazásban (pl. mert te nem vagy elég házias, elég okos, te egy szerencsétlen hülye vagy).

Joggal gondolhatjuk, hogy akivel így bánik a társa, az előbb-utóbb kikéri magának: de ez nagyon ritkán történik meg. A szóbeli bántalmazás - éppen úgy, mint a fizikai, a kettő gyakran kéz a kézben jár - ott kezdi ki az embert, ahol a legsebezhetőbb: az önbecsülésében. A rendszeres becsmérlés úgy ássa alá az áldozat önértékelését, ahogy a folyó mossa alá a löszfalat: a bántott személy előbb-utóbb összeomlik, és akkor már esélye sincs változtatni, kilépni a kapcsolatból. Függővé válik a bántalmazótól, hiszen éppen neki akar megfelelni mindenáron. Minél súlyosabban bántanak valakit, annál kevesebb lelki ereje marad, viszont a bántalmazó - ahogyan egy ragadozó is megrészegül a vérszagtól - annál nagyobb hatalomra tesz szert fölötte.

A szóbeli vagy lelki terrorral szemben a gyerekek, ha lehet, még kiszolgáltatottabbak. Nekik esélyük sincsen felismerniük azt, hogy bántják őket, mert természetesnek veszik azt, amit kapnak, legyen az bármilyen rossz, hiszen feltétel nélkül bíznak szüleikben. De életre szóló sérüléseket szereznek, amelyek terhét a generációk fogják cipelni.

Mit lehet tenni? Soha ne legyintsünk arra, ha valaki arról panaszkodik, hogy a társa kiabál vele vagy a gyerekeivel, ha megalázza a főnöke, becsmérlő megjegyzéseket tesz rá - akár nyilvánosan is. Ha meghallgatunk valakit, akit bántalmaznak, már azzal is segítünk, ha biztosítjuk róla, nem ő a hibás, és nem kell némán tűrnie a megaláztatást, van esélye változtatni: kérjen mielőbb segítséget.

És még: Patricia Evans: Szavakkal verve