Steiner Kristóf: Csókból születik a boldogság

boldogság csók lélek harc szerelem küzdelem szakítás
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Hogy van az, hogy a világ egyetlen éjszaka alatt annyit változhat, mint a történelem nagy háborúi során hosszú évek alatt? Valaki kimondja: "gyűlöllek, tűnj el az életemből", és hirtelen minden, amit igaznak hitt az ember, darabokra hullik.

Thinkstock
Thinkstock


Persze mindennek van előzménye. Egy oka. Egy magja. "Csókból születik a boldogság" - énekelte a szép herceg a Bűbáj című Disney giccsdiadalban, és igaza is van - méghozzá az igaz szerelem csókjából. És néha, amikor az ember nagyon zavarodott, nagyon magányos, vagy nagyon nem tudja, hol a helye a világban, a mesék tanulságára nem emlékszik kristálytisztán - csupán a klisékre. Ha pedig csókból valóban boldogság születik, akkor nem nehéz feltankolni belőle. A csókot manapság csak úgy osztogatják. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy napon ezek a kótyagos pillanatok ismét megjelenhetnek a szemünk előtt, igaz? Például egy őszinte beszélgetés képében, amelyben a végszó tragédiákat sejtet.

A filmben, a színházban minden olyan egyértelmű. A szereplők jók, rosszak, bátrak vagy gyávák - a valóságban viszont mindannyian botladozó, küzdő lelkek vagyunk, akik valamiféle általuk fénynek vélt irányba poroszkálnak. Olyan könnyű elbukni. Olyan rettenetesen gyorsan kiszaladnak azok a szavak, amelyek beleragadnak az agyba, mint a rágógumi a papucs talpára a tűző napon. Olyan könnyű ostobán viselkedni. Belátni viszont nehéz. Bocsánatot kérni sem könnyű. Könyörögni pedig rettenetesen nehéz. És talán nem is kell. Ahogy Eszenyi Enikő énekelte: "Őszintén mindent megmondott, nem csinált belőlem bolondot, megmondta, hogy már nem szeret, hogy velem boldog ő nem lehet."

Thinkstock
Thinkstock

Ám a dal így folytatódik: "Nem kérdeztem, hogy miért, még csak azt sem, hogy kiért. Szó nélkül tudomásul vettem, mosolyogtam és továbbmentem." Ez pedig már olyan nehéz feladat, ami vetekszik az oxigén nélküli életben maradással. Felismerni, hogy ami a miénk, az vagy velünk marad, vagy visszatér hozzánk - óriási önuralmat kíván. Tudatosítani, hogy - ahogy Enci trillázza: "aki elmegy, menjen el, ha el tud menni, hagyni kell" - olyan ez, mintha a Végtelen történet híres kapuja előtt állna az ember, és tudná: csak akkor nem éget el a Szfinx szemének tűzsugara, ha képes igaz ember maradni most, mikor a Semmi - a sötétség, a halál, a gonosz, a Sátán, az Ego - erői támadásba lendülnek.

Harcra fel!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.