Anyu, rosszat álmodtam! - Így ráncigáld elő a szörnyeket a kicsi ágya alól

Miért álmodnak rosszat a gyerekek?

Az álmok - legyenek bár jók vagy rosszak - természetes részei életünknek. A babák álmairól még nincsenek pontos információk, de az biztos, hogy mivel az alvásuk fele REM-fázisokkal telik, többet álmodnak. mint mi felnőttek. Ahogy cseperednek, ezek a gyors szemmozgásos, álmodós fázisok egyre csökkennek, és ötéves korra elérik a felnőtteknél szokásos 20-25 százalékos arányt. Arról, hogy a picinek rémálma volt, általában csak a már beszélni tudó gyerek szülei értesülnek, amikor a riadtan kuporgó csemete elmeséli a szörnyű nagy pókot, ami éppen kergette. Rémületük viszont nem hasonlít a felnőttekére, hiszen a kisebb gyerekek még nem tudnak álom, mese és valóság között határozottan különbséget tenni, és véres valóságként élhetik meg az őket fenyegető pókot vagy szörnyet. A rossz álmot sokféle tényező okozhatja, egy német pszichológiaprofesszor szerint az álmok az agy nagytakarításának melléktermékei, így egy rémálom még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kicsi érzelmi problémákkal, szorongással küszködik - bár ez is előfordul, főleg visszatérő rémálmok esetén.

Ijesztő filmek és családi események

A rémálokat egy bizonyos pontig tehát elfogadhatjuk - mintegy természetes velejárójaként - agyunk rendszerezésének. Gyerekeknél azonban, főleg ha egy bizonyos időszakban több rossz álmot élnek át, esetleg ugyanaz újra és újra ismétlődik, már elkezdhetjük keresni az okokat. Az iskola- és óvodakezdés, válás, családon belüli haláleset vagy kistestvér születése mind olyan feszültséggel járó élethelyzetek, melyben a gyermek nem könnyen találja meg a helyét, szorong az ismeretlen feladatoktól, vagy az anyától, apától való elszakadás nehézségeitől. Ezekben az időszakokban ráadásul több feldolgozni való információ jut az agyukba, így a rémálmok is megjelenhetnek. Az új helyzetek mellett a nem nekik való mesék és tévéműsorok is rettegést okozhatnak, pláne ha naponta több órát felügyelet nélkül hagyod a képernyő társaságában. Ahogyan az álmokról sem tudják egy darabig, hogy az nem a valóság, úgy a meséről sem, így mindez összefolyva éjszakai felriadásokban törhet ki, mikor a mesében látott szörny üldözi a rettegő gyereket. Különösen igaz ez az iskoláskorúakra, akiknél a szülők egyre több olyan mesét engednek nézni, melyek nem nekik valók.

Mit tehetsz a rossz álmok ellen?

Bár nagyon sok édesanya örülne a lehetőségnek, sajnos egy szülő sem manipulálhatja közvetlenül gyermeke álmait. Viszont a megelőzéshez több eszköz is a rendelkezésedre áll: először is megpróbálhatod megóvni azoktól a helyzetektől, melyek feldolgozhatatlanul nagy megrendülést jelentenek, illetve segíthetsz a kicsinek az elkerülhetetlen helyzetekben feldolgozni a feszültséget. Ha egy igazából ártalmatlan állattól vagy dologtól retteg, akkor szépen finoman segíthetsz megbarátkozni az adott pókkal, hangyával vagy papírszörnnyel, és elmagyarázhatod, miért van biztonságban tőlük. De a gyerkőc rettegését - tűnjön bármilyen irreálisnak is - soha nem szabad erőszakos eszközökkel vagy gúnnyal "kikezelni", ahogyan a tagadás sem segít, hiszen a gyerekek gazdag fantáziája a kis dolgokból is hatalmasakat képez, és teljesen hiába mondogatnád neki, hogy "nem kell félni", vagy hogy "a szörny nem is létezik". A feszültség feldolgozásában - különösen ha családi esemény miatt szorong - meghitt beszélgetésekkel és rajzolással is segíthetsz gyermekednek, hogy kirajzolja, kimozogja vagy kibeszélje magából a feszültséget. Minél több marad ugyanis kimondatlanul, annál több bukkan fel a "felszín alól" rémálmok formájában. A rajzolás nemcsak nappal segít, hanem főleg visszatérő, nehezen elmondható álmoknál ébredés után is, így a rajz alapján talán megláthatod, mitől retteg annyira. Ha kiderül, hogy egy előző napi veszekedés vagy egy durva játszótársa, esetleg egy tolakodó felnőtt rémisztette meg, már tudod kezelni az adott szituációt, elmagyarázni a helyzetet, és lehetőleg megóvni az ismétlődéstől.

Ha pedig a sötétben előbukkanó szörnyektől fél vagy láthatatlan legyeket, darazsakat lát a szobájában, akkor vagy hagyj égve derengő éjjeli fényt, például sólámpát, vagy látványosan masírozz be a szobájába elalvás előtt, ráncigáld elő a szörnyeket az ágya alól, kergesd ki a nem létező darazsakat, mintha valóságosak lennének - buta mutatványnak tűnhet, de sok gyereket megnyugtat, hogy anyu előre elintézte a betolakodókat.

Álommanók és vigasztalás

A legfontosabb anyai teendő rémálom esetén teljesen ösztönösen szokott előtörni az anyukákból: a vigasztalás, simogatás és megnyugtatás. Ha már csillapodott a sírás, de a gyerek fél újra elaludni, akkor mesélj neki valami megnyugtató, álmosító mesét, esetleg dúdolj valamit. Fontos, hogy elmeséltesd vele, kibeszélje magából a rossz álmot, és amennyire csak lehet, megértse, hogy amit látott, az nem a valóság. Ehhez nagy segítséget nyújt, ha ki tudsz találni egy olyan mesét, melyben az álom elkülönül a valóságtól, például a gondolatokat, álmokat hozhatják kis manók vagy más mesealakok, akik között van néhány rendetlen, aki tréfából rossz álmot hoz, de aztán eliramodik, és helyébe lépnek a jó gondolatokat, szép álmokat hozó lények. Kreatívabb anyukák bábokkal vagy más módon is szemléltethetik az álmokat, és tudatosíthatják a gyerkőcben, mi a valóság - így talán a következő éjszakák már nyugodtabban telnek majd.